35:Chapter

Shin Min Gi szemszöge

Miután Seu és Jungkook elmentek, lassan benyitottam a házba. Hirtelen megcsapott az étel illata, amit gondolom Jin főzött, és még nem rakta el, mert meleg. Senki sem volt lent, így felmentem Tae szobájába, hogy szóljak neki, hogy megérkeztem. Lassan lépkedtem a lépcsőfokokon, hogy ne csapjak nagy zajt.

-Szia V - köszöntem neki amint beléptem az ajtón. Taehyung egy alsónadrágban és egy pólóban ült az ágyon, és a telefonját nyomkodta. Meglepett a látvány, ugyanis utoljára Kwon ült így előttem. Vajon mi lehet vele? Annyira hiányzik már.. Remélem, hogy minden rendben van vele.

-Szia - mosolygott. Én lehajtott fejjel álltam az ágy előtt, koszosan. - Seu és Jungkook?

-Ők elmentek - válaszoltam.

-Mégis hova? - húzta fel a szemöldökét.

-Nem tudom, Jungkook annyit mondott, hogy dolguk van, és el is mentek - magyaráztam. - De ha nem bánod, én elmennék fürdeni, mert már bűzlök - vettem az irányt a fürdőszoba felé.

-Megyek én is - állt fel Taehyung a helyéről.

-Nem - toltam vissza a mellkasánál fogva, hogy maradjon ott, ahol van. - Egyedül szeretnék lefürdeni - mondtam neki, majd bementem a fürdőszobába, és becsuktam magam után az ajtót. Vártam még egy kicsit, hogy V bejön e, de szerencsére nem jött. Egyáltalán nem volt szükségem a közelségére. Levetettem a koszos ruháimat, amik már egy napja rajtam voltak, és ledobtam a földre. Mielőtt beléptem volna a zuhanyzóba, megnéztem magam a tükörben. Bőröm hófehér volt, hiszen egy csöppet sem voltam napon. A hátamon megmaradtak a sebhelyek, amiket az az idióta okozott. Hajam olyan volt, akár egy szénakazal. Nem is néztem tovább a tükörben magam, mert még a látványomba is beleborzongtam. Lassan megnyitottam a vizet, és beállítottam a nekem legmegfelelőbb fokra. Beléptem, a kabinokat pedig lassan behúztam. Kellemes volt érezni a langyos vizet, a cseppeket, amik a bőrömre estek folyamatosan. 'Szeretlek' - ugrott be, amikor a zuhany alatt kimondta U-Kwon, ezt a gyönyörű szócskát. Eszembe jutott, ahogyan szeretkeztünk, ahogyan csókolt, ahogy simogatott. Annyira hiányzott már az érintése, a közelsége, a csókja. A könnyek utat törtek maguknak, és patakokként folytak le az arcomon. Látni akarom már Őt. Hogy eltereljem a gondolataimat, bevizeztem a hajam, majd kezembe vettem egy flakont, és kinyomtam belőle a sampont. Lassan dörzsöltem a fejbőröm pár percig, majd lemostam. Végül felkentem a hajamra a balzsamot is, aminek imádtam az illatát. Amíg a hajamon lapult a balzsam, megfogtam a tusfürdős flakont is, majd kinyomtam belőle egy picit, mivel az férfi tusfürdő volt. Persze, Taehyung vesz női ruhákat, de női tusfürdőt nem. Férfi logika.. Végigkentem magamon az illatos anyagot, majd lemostam magamról a balzsammal együtt. Elzártam a csapot, a hajamból pedig kicsavartam a vizet. Kihúztam a kabinokat, de a törülközőmet nem találtam sehol, így hát magamra tekertem Taehyung türcsijét. A mosdókagyló elé álltam, és kifésültem hosszú, barna hajamat. Mivel ruhát nem vittem be magammal, kénytelen voltam egy szál törülközőbe kimenni ruháért. Erőt vettem magamon, és lassan lenyomtam a kilincset, majd kiléptem az ajtón.

-Hm, micsoda látvány - hümmögött V. - És az én türcsimben - mosolygott.

-Csak elfelejtettem bevinni magammal ruhát - álltam meg a szekrény előtt, hogy válasszak magamnak egy megfelelő ruhát. Nem pizsamát, ugyanis még nincs este, hanem egy normális, hétköznapi ruhát.

-Majd választok én neked - állt meg mögöttem Tae. - Neked férfi illatod van - hajolt közelebb V a vállamhoz. - Csak nem az én tusfürdőmmel fürödtél?

-De, azzal fürödtem, mivel nem vettél nőit, így kénytelen voltam a tiéddel megfürödni..

-De jó az illatod - hajolt közelebb a nyakamhoz. Éreztem a leheletét, a hangját, ahogy megremegett, amikor hozzám szólt.

-Most ne, V - húzódtam el tőle. Taehyung tekintete értetlenséget fejezett ki, majd hirtelen dühös lett. Talán sejti, hogy lefeküdtem U-Kwonnal, és hogy Őt szeretem? Nem, az nem lehet.. Taehyung közeledni kezdett, miközben a kezét emelte, de megcsörrent a telefonja, amire kezét lerakta, én pedig megkönnyebbültem. El sem hiszem, hogy megint bántani akart..

-Mondjad, Jungkook - szólt bele idegesen a telefonba. Nem hallottam, hogy Jungkook mit mond, így addig kiválasztottam a ruhámat, és felöltöztem. Persze, előtte bementem a fürdőbe, hogy V ne lásson. Igaz, látott már meztelenül, de most valahogy nem szeretném ha meglátna így. Miután végeztem a felöltözéssel, még utoljára megtöröltem a hajamat, majd hagytam száradni. A törülközőt kiterítettem a székre, majd leültem az ágy szélére, és vártam, hogy V letegye a telefont.

-Rendben, megyünk - csapta le a telefont, amire vágtam egy értetlen fejet.

-A húgod eltűnt, mikor Jungkook elment a mosdóba, és meg kell keresnünk - magyarázta.

-Seu nem tűnne el csak úgy - álltam fel.

-Jungkook azt mondta, mi keressük a környéken, Ő pedig megnézi a pláza környékén, majd a házba, hátha ott van.

-Akkor mire várunk? Menjünk, V - fogtam meg a kezét, és kihúztam az ajtón. Megszorította a kezemet, de nem annyira, hogy fájjon. Nem tudtam, hogy ezt miért csinálja, de olyan volt, akár csak U-Kwon. Puha kezű, aki folyton összekulcsolja az ujjainkat, vagy megszorítja a kezem szeretetből. Nos, Taen nem tudtam kiigazodni, de nem nagyon érdekelt, hogy miért is szorítja a kezem. Jobban érdekelt a húgom, aki eltűnt. Fogalmam sincs, hogy hova mehetett..

-Megyek, szólok a többieknek, addig húzd fel a cipőd - adta ki a tanácsot Tae, amire csak bólintottam, és indultam is felvenni a cipőmet.

-Ahj, főnök, muszáj megkeresni? - nyavalygott J-Hope.

-Igen, J-Hope, muszáj megkeresni! - pattantam föl, és egyből válaszoltam a fiú kérdésére. - Mehetünk? - kérdeztem Taehyungot.

-Igen, menjünk - bólintott az ajtó felé, jelezve, hogy induljak ki. Tettem is a dolgom, kirohantam az ajtón, majd a kapun is, és a parkba vettem az irányt. Mivel futottam, Taehyung is futott utánam, így gyorsan odaértünk.

-Shin Seung Rin, merre vagy? - kiabáltam, amilyen hangosan csak tudtam. - Seu, gyere elő, kérlek - eredtek meg újra a könnyeim, és egyre hangosabban kiabáltam.

-Minie, nyugodj meg - húzott közelebb magához V, majd megölelt. Viszonoztam az ölelést, és olyan szorosan öleltem, amennyire csak tudtam. Szükségem volt most valaki ölelésére.. - Nyugodj meg, meg fogjuk találni - simogatta a hátamat.

-Biztos? - kérdeztem remegő hanggal.

-Biztos - válaszolta, majd elengedett. - Nem lehet, hogy otthon van? Mármint, a szüleiteknél - kérdezte.

-Nem hiszem. Rosszul vált el apától, így nem hiszem, hogy oda ment volna - magyaráztam, miközben a könnyeimet törölgettem le. V benyúlt a zsebébe, elővett egy zsebkendőt, majd átnyújtotta. - Köszönöm - vettem el a zsepit, és letöröltem vele a könnyeimet.

-Jó, akkor J-Hope, Jin, Rap Monster ti menjetek a plázához, és ott keressétek. Suga és Jimin, ti menjetek el a másik parkba, ami a plázához közel van, mi meg Minievel ezen a környéken keressük Őt, rendben? Erre mindenki csak bólogatott egyet, és elindultak Seu keresésére.

-Menjünk el arra, amerre lakunk - szólaltam meg.

-Menjünk - mondta V, majd elindultam abba az utcába, amibe lakunk. Minden kis rést megnéztünk, minden utcát, de Seu sehol sem volt.

-Mondjad Suga - vette fel a telefonját.

-Jó, akkor menjetek haza, mi még maradunk Minivel - ezzel le is zárta a beszélgetést, a telefonját pedig visszacsúsztatta a zsebébe.

-Nem hiszem el. Hol lehet Seu? - tártam szét a kezemet. - Mindent megnéztünk, de tényleg mindent, és sehol sincs. Csak úgy nem tűnhet el. Egyáltalán miért is tűnne el, ha most várja a kisbabáját? Nem értem Seut.

-Várj egy pillanatot - emelte fel a mutatóujját, majd újra felvette a telefonját.

-Jó, akkor gyere, mi is megyünk vissza - rakta le a telefont.

-Ki volt az? - érdeklődtem.

-Jungkook - tette vissza a zsebébe a készüléket.

-Mit mondott? - faggattam.

-Azt, hogy nem találta sehol sem a testvéredet, így hazajön, és holnap folytatjuk a keresését - mondta. - Gyere, menjünk haza mi is - fogta meg a csuklómat. Én kihúztam az ujjai közül a kezemet, amire meglepetten nézett rám.

-Tudok egyedül is sétálni, nem kell folyton fognod a kezemet - magyaráztam meg a tettemet, amire Taehyung felhúzta a szemöldökét, én pedig lassan elindultam 'hazafele'.

Este:

-Mi bajod van? Rám mászol, majd elutasítasz, hogy neked ehhez most nincs kedved. Elhúzódsz, ha közeledni akarok. Nem értelek, Minie - mondta nekem V, aki velem szemben állt.

-Kim Taehyung - szólítottam a teljes nevén, amire furcsán nézett rám. - El kell neked mondanom valamit..

-Hallgatlak - ült le az ágyra, úgy, hogy lásson.

-Én mást szeretek, nem téged - mondtam ki egész egyszerűen.

-U-Kwon, igaz? - állt fel, arca dühöt sugárzott.

-Igen - hajtottam le a fejemet. Vártam, hogy megüssön, vagy akár az ágyra borítson.

-Hah, tudhattam volna. Le is feküdtél vele, igaz? - tárta szét a karjait idegesen. - Legalább élvezted?

-Igen, Taehyung. Képzeld, élveztem, sőt, sokkal jobban élveztem vele a szeretkezést, mint veled - kiabáltam. - Ő legalább szeret, nem úgy, mint te!

-Tényleg? Akkor elmondom neked, hogy én meg lefeküdtem egy másik csajjal, akivel sokkal jobban élveztem a szexet, mint veled - mondta V. Ha tudná, hogy én ezt már régóta tudom..

-Oh, igazán? Akkor minek kellettem én neked? Csak hogy kihasználj? Azt hitted, hogy majd leszek a szexrabszolgád? Hát akkor elég nagyot tévedtél..

-Minie - közeledett. - Én azért akartalak megszerezni magamnak, mert beléd szerettem - mondta nyugodtabb hangon. - Te legalább szerettél? - kérdezte.

-Taehyung - néztem fel rá. - Nem, egyáltalán nem szerettelek. Folyamatosan csak azért mondtam, hogy 'szeretlek', hogy ne bánts, vagy hogy ne erőszakolj meg. Utáltalak az elejétől kezdve, amikor elraboltál. Színjáték volt az egész, nem vetted észre? - nevettem. - Amúgy is, ha mással jobb volt a szex, akkor menj ahhoz a ribanchoz, de engem hagyj békén. Én U-Kwont szeretem, és vissza fogok menni hozzá, bármi legyen az ára.

-Szóval színjáték volt az egész. Csak hogy tudd, én teljes szívemből szerettelek, addig, amíg meg nem tudtam, hogy lefeküdtél azzal a fasszal.

-Ne merd fasznak nevezni, mert te vagy a fasz.

-Kösz, aranyos vagy - mosolygott gúnyosan.

-Tudom - mosolyogtam nagy büszkeséggel az arcomon. - És köszönöm, hogy szerettél, de sajnos ezt nem tudtam viszonozni - húztam a számat. - Már a látványodat sem bírom - fordultam meg. - Vissza akarok menni U-Kwonhoz.

-Legalább a testvéred miatt bírd ki velem egy házban - mondta Taehyung. - Ma én alszom lent - ezzel fogta magát, és leviharzott. Taehyung tényleg szeretett volna? Én meg egész végig átvertem.. Meglepett, hogy meghallgatott és hogy nem ütött meg. Fogalmam sincs, hogy mi történt vele, de valami nagyon megváltoztatta.. Fogtam magam, bebújtam az ágyba, de aludni nem bírtam. Csak sírtam. Sírtam, mert iszonyatosan hiányzott már Kwon, és hiányzott a testvérem is.