33:Chapter

Shin Min Gi szemszöge

-V, engedj el, vagy lelőlek! - tartottam felé a fegyveremet.
-Nem foglak elengedni, hiába könyörögsz - mondta teljesen nyugodtan.
-Hogy lehetsz ilyen hülye, hogy nem vetted észre, hogy kik vagyunk mi? Nem akartam ezt tenni, de ha muszáj - húztam meg a ravaszt sírva. A fiú mozdulatlanul feküdt a földön saját vértócsájában. El sem hiszem, hogy megöltem egy embert..
  Valakinek a telefoncsörgésére ébredtem. A nappaliban voltam a kanapén, betakarózva. Felültem, és kiszúrtam egy nyakláncot a párnám mellett. U-Kwon nyaklánca volt az, amit mindig magán hordott. Mikor feleszméltem, hogy ez Kwon ékszere, beraktam a nyakamba. Biztos vagyok benne, hogy Seu hozta el. Iszonyatosan örültem ennek az apróságnak is.
-Jó reggelt - baktatott le Taehyung a lépcsőn.
-Neked is - mosolyogtam rá, amire ő is pici mosolyra húzta a száját.
-Reggelizel velem? - állt meg a konyhapult előtt V.
-Igen - álltam fel a helyemről, és megindultam a konyha felé. Leültem a helyemre, ahol mindig is ültem, és figyeltem V-t, ahogyan szorgoskodik. Meglepett a viselkedése.
-Kérsz kávét? - fordult meg.
-Egy nagyon kicsit - válaszoltam. Miután Taehyung elkészítette a kávét, odarakta elém a szendviccsel együtt.
-Köszönöm - mosolyogtam. Erre már csak egy halvány mosoly volt a válasz, majd elkezdtünk falatozni. Vajon tudja, hogy lefeküdtem Kwonnal? Olyan rossz így itt lenni, hogy tudom, hogy Taehyung lefeküdt Tiffanyval. De neki arról egy csöppnyi fogalma sincs, hogy én mindent tudok. Vajon el fogja mondani, hogy lefeküdt vele? Ezek a gondolatok jártak a fejemben folyamatosan, de nem tudtam, hogy mit tegyek. Talán csak vár a megfelelő pillanatra, hogy elmondja mindezeket..
-Sziasztok - sétált a konyhába Seu szomorúan. Gyorsan felpattantam a helyemről, és Seu nyakába ugrottam.
-Köszönöm - öleltem meg szorosan.
-Szívesen - simogatta meg a hátam, mert tudta, hogy mire gondolok. - De most már engedj el, mert megfulladok - ütögette most már a hátam.
-Jól van - nevettem, és elengedtem, majd visszaültem a helyemre, elfogyasztani a reggelimet. Miután megettem minden falatot, felment V szobájába, hogy felvegyek egy tiszta ruhát. Gyorsan felmentem a lépcsőn, és beviharoztam a szobába. Kinyitottam a szekrényem, ami még mindig teli volt pakolva drágábbnál drágább ruhákkal. Kiválasztottam a nekem megfelelőt, és bementem Taehyung fürdőszobájába. Bezártam az ajtót, és ledobtam magamról a ruhákat, amik már iszonyatosan koszosak voltak. Bementem a zuhany alá, és minden testrészem alaposan megmostam. Miután készen voltam a fürdéssel, felvettem a fehérneműmet, és a ruhát, amit kiválasztottam. A szennyeseimet ott hagytam, majd valaki biztosan kimossa.. Kiviharoztam a fürdőből, Taehyung pedig az ágyon nyomkodta a telefonját.
-Nem tudtam elképzelni, hogy miért szaladtál fel ilyen gyorsan . nézett föl rám.
-Csak jó volt megfürödni és tiszta ruhát felvenni - mondtam, majd ki is viharoztam a szobából.

-Gyere velem - fogta meg a kezemet Seu, és elrángatott a szobájuk felé. Jungkook nem volt a szobában, V lent volt, így nyugodtan tudtuk beszélgetni húgommal.
-Mit szeretnél? - kérdeztem tőle ölbe tett kezekkel.
-Első - mutatta fel az egyik ujját. - Megbocsátasz?
-Csak a nyaklánc miatt..
-Remélem megérted a helyzetem - hajtotta le a fejét. - Sajnálom.
-Minden rendben lesz - öleltem meg.
-Minie - engedett el, és a szemebe nézett.
-Hm - hümmögtem, jelezve, hogy várom a mondanivalóját.
-Menjünk el a szüleinkhez.
-Most? Te meg akarsz szökni? - háborodtam fel. - Szerinted V és Jungkook mit szólna ehhez? Mert én nem hiszem, hogy ezt díjaznák..
-De én látni szeretném a szüleimet. El akarok nekik mondani mindent..
-Jó. És hogy szeretnél kijutni? - adtam meg magam.
-A hátsó ajtón. Ott lemegyünk a lépcsőn, és ott egy kijárat. Ott kimegyünk, az őröknek pedig azt mondjuk, hogy a fiúk elengedtek minket, mert csak orvoshoz megyünk.
-És szerinted el fogják ezt hinni? - húztam fel a szemöldököm.
-Terhes vagyok - tette ölbe a kezeit.
-Jó, jó - tettem fel a kezeimet védekező pózba.
-Mehetünk?
-Igen - vettem egy nagy levegőt, és elindultunk lefele a lépcsőn. A kanapén Jin ült, aki csak a telefonját nyomogatta megállás nélkül.
-Oh, sziasztok lányok - köszönt aranyosan.
-Szia - köszöntünk vissza Seuval.
-A többiek bent vannak Jimin szobájába, valamit beszélnek - mondta Jin, majd újra nyomogatni kezdte a készüléket.
-Oké, köszi, hogy szóltál - mosolyogtam, és elindultunk a hátsó ajtó felé. Lassan kinyitottam az ajtót, és bementünk. Még egy utolsó pillantást vetettem Jinre, aki észre sem vette, hogy leléptünk. Becsuktam az ajtót, és elkezdtünk a kijárat felé haladni. Gyorsan kinyitottuk az ajtót, és elkezdtünk rohanni a kerítés felé, reménykedve, hogy nem fog minket senki észrevenni.
-Hova, hova Kisasszonyok? - kérdezte az egyik őr.
-A fiúk elengedtek minket, csak nőgyógyászhoz megyünk - mosolygott Seu.
-Rendben, akkor mehetnek - mondta az őr, akinek máig sem tudtam a nevét. Kimentünk a kapun, és elindultunk a park felé.
-Te mennyire jól tudsz hazudni - törtem meg a csendet, miután már elég nagy távolságra voltunk a háztól, hogy az ne őrök hallják, hogy mit beszélgetünk.
-Muszáj volt - erőltetett egy mosolyt az arcára. Az idő napos volt, a gyerekek aranyosan futkároztak a parkban. Szerelmespárok sétáltak mindenhol kézen fogva. Rémisztő volt belegondolni, hogy Seu tizennyolc évesen anyuka lesz. Kíváncsi vagyok, hogy ehhez anya és apa mit fognak szólni..
-Megérkeztünk - állt meg Seu a házunk előtt.
-Menjünk - nyitottam ki a kaput, amit tudtam, hogy mindig nyitva van, mivel Apa soha nem szokta bezárni. Nem merek belegondolni, hogy a szüleink mit fognak szólni mindenhez.. Miután odaértünk a bejárati ajtóhoz, vettünk egy nagy levegőt Seuval, és bekopogtam. Nem sok idő múlva Anya nyitott ajtót nekünk. Mindketten a nyakába borultunk, és öleltük olyan szororsan, ahogyan csak tudtuk.
-Annyira hiányoztatok már - mondta Anya zokogva.
-Te is nekünk - szorítottam az ölelésünkön. Még egy ideig így voltunk, mikor Anya elengedett minket.
-Gyertek be. Apátok alszik, de felkeltem - csukta be az ajtót, és elindult a szobájuk felé, de megállítottam.
-Anya - szóltam neki. - Én szeretném felkelteni Apát Seuval, ha nem gond - mosolyogtam.
-Rendben, menjetek csak - törölte le a könnyeit, mi pedig elindultunk Apához. Benyitottam a szobába, ahol teljes sötétség volt, csak a tévé világított, amit Apa hagyott úgy, mikor elaludt. Kiterülve aludt, nyakig betakarózva.
-Te menj a jobb oldalára, én megyek a másik oldalra - suttogtam Seunak, és már ment is Apa mellé. Mindketten bebújtunk Apa mellé, majd megszólaltam.
-Jó reggelt Apuci - simogattam meg a mellkasát.
-Szia Apa - mondta Seu is, hogy végre felébredjen. Édesapánk mocorgott párat, majd kinyitotta a szemét, és megpillantott minket.
-Úr isten, lányok, nagyon hiányoztatok - kapott el minket egyszerre.
-Te is nekünk - öleltük vissza. A könnyeim újra előtörtek, majd Anya is bejött a szobába, és leült az ágy szélére.
-Gyertek ki a nappaliba - simogatta meg a hátamat.
-Menjünk - néztem Apára és Seura, akik csak bámultak rám, mintha nem az anyanyelvükön beszélnék. Kimásztam apa szorításából, és felálltam az ágyról. Anyával csak bámultuk őket, hogy ott fekszenek az ágyon. Mintha odafagytak volna.
-Te fogd meg Seu lábát, és húzd, én fogom Apáét - suttogtam oda Anyának, amire ő csak bólintott, és már el is kezdte Seu lábát csikizni. Én Apát húzni kezdtem, de megmozdítani nem bírtam, mert olyan nehéz volt, ezért én is csikizni kezdtem. Mindenki nevetésben tört ki, mivel anyával dobtunk egy seggest, mert Seu és Apa egyszerre megrúgtak minket.
-Úgy érzem, most eltört az összes csonton - terültem ki a padlón.
-Na gyere te sérült - fogott meg Apa, és kivitt a kezébe a nappaliba.
-Kértek valamit inni, lányok? - kérdezte Anya, miközben besétált a konyhába.
-Én kérek egy kis vizet - sétáltam oda a pulthoz. Anya kiöntötte nekem az innivalót, én pedig gyorsan megittam, és leültem a kanapéra, Anya pedig mellém.
-Mondanom kell valamit - kezdett bele Seu a mondanivalójába. - Anya, Apa, kérlek ne haragudjatok - eredtek meg a könnyei húgomnak. - Terhes vagyok - hajtotta le a fejét.
-Ez hihetetlen - fagyott le Anya.
-Mégis kitől? - emelte fel Apa a hangját. - Egyáltalán hogy szöktetek meg?
-Elraboltak - mondtam.
-Elraboltak? - húzta fel a szemöldökét.
-Igen, de minden rendben van - nyugtattam szüleimet.
-Minden rendben van? - kérdezte tőlem Apa szinte már üvöltve. - Seu terhes, észrevetted ezt MinGi?
-Igen, Apa, tudom, hogy Seu terhes, de valaki olyasvalakitől terhes, akit szeret, és Jungkook is viszont szereti - magyaráztam.
-Esetleg te nem vagy terhes? - fogta meg a hasamat Anya.
-Nem, én nem vagyok terhes, Anya.
-Ugye nem szóltatok a rendőrségnek, hogy eltűntünk? - kérdezte Seu már egy kicsit megnyugodva.
-De, szóltunk - hajtotta le Anya a fejét, és a földet bámulta.
-Hol van az a Jungkook nevű fiú, akitől terhes vagy? - állt fel Apa a helyéről, és húgom felé közeledett.
-Sehol, Apa. Ez a mi dolgunk Jungkookkal, rendben? Majd mi megoldunk mindent - állt fel Seu a helyéről, és megindult a kijárat felé. - Gyere, Minie, menjünk haza - hangsúlyozta ki az utolsó szócskát Seu, miközben Apa arcát figyelte.
-Sajnálom - tátogtam búcsúzóul Anyának, amire csak egy levegőpuszit küldött, és meg is indultunk kifele, de Apa utánunk jött.
-Hagyj békén minket - ordította Seu Apának.
-Te akartad Seu -  fordult vissza Apa, és becsapta maga után az ajtót. Mi lesz akkor, ha Apa újra hívja a rendőrséget, hogy előkerültünk, de visszamentünk az el rablóinkhoz? Mi lesz akkor, ha megtalálnak minket a rendőrök? Soha nem lesz normális életünk..
-Minie - ütögette meg a kezemet Seu.
-Mondjad - néztem rá. A szemeit rendesen kisírta, tiszta vörös volt, és az arca idegességet fejezett ki.
-Ott van Jungkook és V - mutatott a park felé.
-Basszus. Tudtam, hogy meg fognak találni. Tudtam..
-Próbáljunk meg úgy menni, hogy ne vegyenek észre - mondta az ötletét.
-Seu! - törtem ki. - Szerinted nem fognak megtalálni? Ha nem ők, akkor előbb-utóbb megtalál minket a rendőrség, szóval teljesen mindegy, hogy mit csinálunk..
-Ez igaz - hajtotta le a fejét, és a földet pásztázva sétált tovább. Én csak a fiúkat figyeltem, ahogyan keresnek minket, míg egyszer csak kiszúrtak minket, mikor már a parkban sétáltunk.
-Ti meg mi a faszt kerestek itt? - álltak meg előttünk. Mindketten nagyon dühösek voltak ránk. Nem is csodálkozom.. Seu meg sem bírt szólalni, ahogyan én sem.
-Na, gyerünk haza - fogta meg a kezemet Taehyung, amire nem ellenkeztem, mert így is elég erősen szorított. Jungkook megfogta Seu kezét, és egy kicsit lemaradtak. Gondolom beszélgetni szeretnének egy kicsit.
-Miért szöktetek meg? - szorította meg V a kezemet még jobban, amire felsziszegtem, jelezve, hogy fáj, de nem engedett a szorításán.
-Ha engedsz a szorításon, elmondok mindent - mondtam, de V csak erősebben szorította a csuklómat.  Hát akkor nem fogsz megtudni semmit sem..

Este, miután mindenki megfürdött, lent beszélgettünk Seuval. Sajnálta, hogy Apa nem hallgatta meg, de végre tudták a szüleink, hogy mi a helyzet húgommal. Neki meg is bocsátott Jungkook, de nekem V egyáltalán nem. Miután megérkeztünk egyből a szobájába vette az irányt, azóta hozzám sem szólt, egy szót sem. Pedig reggel aranyos volt, azt hittem már tényleg megváltozott. De tévedtem.
-Megyek aludni, ma elég mozgalmas napunk volt - állt fel a kanapéról Seu. - Jó éjt, Minie. V-vel pedig valahogy béküljetek ki. És sajnálok mindent még egyszer - mosolygott, és megindult a lépcsőn a szobába, meg sem várva a válaszom. Mit tegyek, hogy Taehyung megbocsásson? Egy ideig töprengtem a megoldáson, majd eszembe jutott egy ötlet. Mosolyogtam egyet, felpattantam a kanapéról, és elindultam fel a lépcsőn. Minden lépésemnél recsegett egyet a fa, de nem érdekelt. Lassan benyitottam V szobájába, aki az íróasztal előtt ácsorgott, és a telefonját nyomogatta, de mikor beléptem, felnézett rám, és lerakta a telefont. Halkan becsuktam az ajtót, és odasétáltam V elé.
-Taehyung - simítottam végig a mellkasán. Látszott rajta, hogy meglepte amit csinálok, de nem ellenkezett. - Nagyon sajnálok mindent - hajtottam le a fejemet. - Seu látni akarta a szüleit, és muszáj voltam vele elmenni. Vissza is jöttünk volna, ha nem jöttök utánunk - magyaráztam.
-Miért jöttetek volna vissza? - fogta meg az államat, amire automatikusan felemeltem a fejemet, és a szemébe néztem.
-Azért, mert Seu terhes. Meg azért is, mert Seut nem hagyom egyedül, és érte bármit elviselek..
-Még mindig szeretlek - helyezte az arcomat a két tenyere közé. Erre csak mosolyogtam egyet, majd Taehyung ajkai az enyéimre tapadtak. Nem tudtam mit reagálni, de el akartam érni, hogy megbocsásson nekem, így visszacsókoltam. Kezei oldalamra csúsztak, onnan a csípőmre, majd a fenekemre. Érintéseitől mindenhol libabőrös lettem. Hirtelen felkapott az ölébe, és lerakott az ágyra. Tovább csókolt, egyik kezével mellettem támaszkodott, másikkal a pólómat kezdte leszedni rólam,de ezt hamar megakadályoztam.
-Bocsi, ehhez most nincs kedvem - löktem le magamról, és kisétáltam a szobából. Elértem, amit akartam. Megbocsátott, ennél több nem is kell. Elindultam Seu szobájuk felé, ugyanis nem vagyok hajlandó Taehyunggal aludni egy szobában, nemhogy egy ágyban.
-Bejöhetek? - kopogtam be Jungkookékhoz.
-Igen - kiabált ki Jungkook, amire lenyomtam a kilincset, és bementem.
-Sziasztok. Mármint, szia - nevettem. - Seu hol van? - kérdeztem.
-Kint az erkélyen - mutatott az erkély felé Kook. Megindultam volna, hogy beszéljek Seuval, de megelőzött, és berohant.
-Itt vannak a rendőrök - mondta kétségbeesetten. Tudtam, hogy előbb-utóbb ez lesz..