31:Chapter

Shin Min Gi szemszöge

-Megyek, hozok poharakat - állt fel mellőlem Kwon, nyomott egy puszit a számra, majd el is viharzott a konyhába. Seu szótlanul ült a kanapén. Mintha teljesen lefagyott volna.

-B-Bomb, magunkra hagynál, kérlek?

-Persze - válaszolta a fiú.

-Seu, mi a baj? - kérdeztem tőle aggódóan, miután Bombi elment.

-Semmi - válaszolta. Láttam a szemében, hogy hazudik, mert a könnycseppeknek nem tudott parancsolni. Lecsöppent egy, majd egyre több könny a kezeimre.

-Ne sírj, kérlek - öleltem át. - Minden rendben lesz - nyugtattam. Tudtam, hogy mi a problémája. Tudtam, hogy nagyon szereti Jungkookot, és vissza szeretne hozzá menni, de nem tehette, mert U-Kwon kijelentette, hogy itt maradunk. Hosszas ölelkezés után, elengedtem, és letöröltem az arcáról a könnycseppeket. A válasz egy pici mosoly volt.

-Minden rendben van? - kérdezte P.O, miután lerakta a pezsgőt, és meglátta Seu kisírt szemeit.

-Igen, minden rendben van - válaszoltam húgom helyett. - Menj fel, és mosd meg az arcod. Ha megnyugodtál, akkor gyere le, okés? - néztem Seu szemeibe.

-Igen - bólogatott, és már meg is indult a lépcső felé.

-Segítsek valamit? - fordultam P.O felé.

-U-Kwonnak segíts a poharakkal. Úgy látszik, hogy leragadt a szekrény előtt - kuncogott.

-Ekkora szerencsétlent - nevettem, és a konyhába vettem az irányt. Kwonnie ott állt a szekrény előtt, és a poharakat nézegette. - Ilyen szépek azok a poharak? - fogtam meg Kwon vállát, hogy visszatérítsem a valóságba.

-Nem, csak nem tudom, hogy melyikek a pezsgős poharak - válaszolta, és még mindig úgy nézte azokat a poharakat, mintha Szentek lennének.

-Akkor felvilágosítalak, hogy itt nem fogod megtalálni, mert azok a másik szekrénybe vannak. Nem rég jöttem ide, és jobban tudom, hogy mi hol van. Ez nem nekem gáz, hanem neked - nyújtottam ki a nyelvem, és elindultam a másik szekrényhez, amit lassan kinyitottam, és hopp, ott voltak a pezsgőspoharak. Kivettem négy darabot, elindultam a nappaliba, de megálltam a pultnál.

-Hozz még négy darabot - adtam ki a tanácsot Kwonnak, és már el is viharoztam.

-Kwon nem találta a poharakat - kuncogtam, leraktam a poharakat az asztalra, és ledobtam magam a kanapéra.

-Nem csoda, hiszen nem sokat jár a konyhában - mondta P.O szórakozottan.

-Nagyon viccesek vagytok - érkezett meg Kwon a poharakkal. - Tudom, hogy nem vagyok egy konyhatündér - huppant le mellém. - Seu és B-Bomb hol vannak?

-Seu mindjárt jön, Bombit meg-

-Most csoszog befele - fejezte be a mondatom Kwon.

-Kinyitom a pezsgőt - vette el az asztalról az alkoholt Zico, és már fel is bontotta. Minden pohárba töltött, így az üvegben egy csöppnyi sem maradt. - Akkor igyunk - állt fel a kanapéról, közben mindenki elvett egy poharat az asztalról. - Seu hol van? -kérdezte Zico, mielőtt koccintottunk volna.

-Fönt van, de nem hiszem, hogy most szeretne alkoholt inni, szóval koccintsunk - mosolyogtam.

-Az ikrekre - szólalt meg Kwonnie, majd  mindenki elmondta ugyanezt a két szócskát. Mindenki koccintott mindenkivel, majd elkezdtük meginni a pezsgőt. Finom, édes volt. A kedvencem. Közben lejött a nappaliba Seu is, kisminkelve. Semmi nyoma nem volt annak, hogy sírt. Főleg, hogy mosolygott. Szeretem így látni.

-Itt a pezsgőd - nyomta a kezébe a poharat Zico.

-Nem kérek, köszönöm.

-Lányok, most, hogy itt vagytok mindketten, elmondok valamit - kezdett a mondatába Zico. - Minden nyáron van egy bál, ami kifejezetten csak maffiásoknak van megrendezve. De mivel mi vigyázunk rátok, titeket biztos, hogy be fognak engedni.

-És mikor lesz ez a bál? - kérdeztem izgatottan.

-Holnap este. A környékbeli maffiások lesznek ott, de nyugi, rendes lesz a társaság - nyugtatott minket Zico.

-De nincs egy normális báli ruhánk se - szomorodott el Seu.

-Akkor elmentek ma a fiukkal, és vesztek egyet - mosolygott aranyosan Zico, amire felcsillant mindkettőnk szeme. Mindketten szeretünk vásárolni, úgyhogy ez nem jelentett nekünk akadályt.

-Hallottad mit mondott Zico - fordultam Kwonnie felé.

-Utálok vásárolni - nézett rám morcosan. Olyan kis aranyos volt. Mint egy tigris, akinek elvették a húsiját.

-Nem érdekel, nekünk meg nincs egy báli ruhánk, szóval emeld meg a hátsókádat, és irány a pláza - fogtam meg a kezét, és felrángattam az ágyról.

-Hallottad Miniet - szólt Seu Bombinak.

-Igen B-Bomb, te is emelkedj meg, és gyerünk - parancsoltam a fiúnak, aki egyből felpattant, és megindultak utánunk. Kwon és Bombi szenvedett a cipőfelhúzással, míg mi csak felvettük a magassarkúnkat, mivel ruha volt rajtunk. Pont jól fog jönni a magassarkú, ha ruhát próbálunk.

-Mehetünk - szólalt meg a két fiú egyszerre.

-Végre - mondtuk Seuval. Bombi udvariasan kitárta az ajtót, hogy kimenjünk rajta, de U-Kwon kiviharzott rajta.

-U-Kwon, te lánynak érzed magad, vagy mi a szösz? - kérdezte a fiútól szórakozottan Bombi, miután becsukta az ajtót.

-Nem, csak amíg a Hercegnők kifáradnak, addig lemegy a nap, így gondoltam kicsit felgyorsítom a helyzetet - nyújtotta ki ránk a nyelvét.

-Nagyon vicces - ütöttem a hátába játékosan, majd összekulcsolta az ujjainkat, és így sétáltunk tovább. Bombi és Seu szótlanul sétáltak mögöttünk.

-Úr isten, ez de gyönyörű ház - mutattam a házra, amit kiszemeltem. Kávébarna színe volt, szépen rendezett kerttel. Álomház volt.

-Majd mi is ilyenbe fogunk élni - mosolygott rám aranyosan Kwonnie, majd én is viszonoztam a mosolyt. Ezt most komolyan mondta, vagy csak szórakozott? El akar költözni a Block B-től? Mégis miért?

-Juj, Minie, emlékszel mikor még kicsik voltunk mennyit másztunk olyan mászókákra, mint az ott? - mutatott egy játszótérre, ahol ott volt az a bizonyos mászóka. Sok gyerek játszott ott nagy kedvvel.

-Igen, és arra is emlékszem, mikor pofára estél - nevettem, amire a két fiú is nevetni kezdett, csak Seu nem.

-Jól van, az rég volt - mosolyodott el végül Seu is. Az út többi részén szótlanul sétáltunk, mikor végre meg nem érkeztünk a plázába.

-Melyik boltba szeretnétek először bemenni? - kérdezte Bombi kedvesen.

-Először nézzük meg a ruhákat, utána a magassarkúkat - válaszoltam. - Gyere Seu, majd a fiúk jönnek utánunk - húztam be egy boltba húgit, ahol csak elegáns ruhák voltak, de az áruk elég sok volt.

-Seu, találtam neked egy tökéletes ruhát - szólt Bombi, amire mindketten odanéztünk, ahonnan a fiú szólt. A ruha elképesztően gyönyörű volt. Türkizkék volt, egy vékony pánttal.

-Ez a ruha nagyon gyönyörű, de sajnos én fekete színű ruhát szeretnék - válszolta Seu.

-Még válogat is - hallottuk Bombi hangját, aki jól szórakozott a saját mondatán is. Tovább nézegettük a szebbnél szebb ruhákat, de egyikünk se talált magának megfelelő darabot.

-Menjünk át abba az üzletbe - mutatott Seu a szemben lévő ruhaboltra.

-Hé, társaságban nem illik mutogatni! - tettem vissza a kezét az oldala mellé, és így indultunk meg az üzletbe. Egyből ki is szúrtam a magamhoz illő ruhát. Vékony pántos, combig érő, fehér ruha volt. Igen, én a fehér ruhákért rajongok, míg Seu a feketéért.

-Nézd Seu! - szóltam húgomnak, aki egyből rám figyelt. - Megtaláltam a ruhámat - mutattam fel neki, amire az ő szemei is felcsillantak, mint nekem, mikor elsőnek megláttam.

-Úr isten, ez gyönyörű - fogta meg a ruhát. - Mutasd meg Kwonnak.

-Ha tudnám hol van..

-Ott áll, a szürke ruháknál. Látod? - kérdezte Seu.

-Igen, köszi - mondtam, és már rohantam is oda. - Nézd Kwon, mit találtam - mutattam fel neki a fehér ruhát.

-Próbáld fel - irányított a próbafülke felé.

-Amíg felpróbálom, addig gyertek oda Seuval - nyomtam egy puszit az arcára, és már meg is indultam felpróbálni a ruhát.

-Szia - köszöntem a lánynak, aki ott állt a próbafülkék előtt - ,csak ezt az egy ruhát szeretném felpróbálni - mutattam fel.

-Rendben, menjél csak - válaszolta aranyosan. Errefelé sokkal aranyosabbak az emberek, nem úgy, mint Szöulban. Bementem a számomra legszimpatikusabb öltözőbe, és levettem magamról a ruhát, ami rajtam volt. Levettem a vállfáról a kiszemelt fehér báli ruhámat, és magamra húztam. Nem feszült annyira, nem is éreztem benne magam rosszul. Pont jó volt. Rávetettem magam, majd kimentem, hogy megmutassam a ruhát Kwonnak és Seunak.

-Wao - képedt el Kwon. - Tökéletes vagy.

-Ez.. Gyönyörű vagy ebben a ruhában - mondta Seu is. Nagyon aranyosak voltak Kwonnal, és ez nagyon jól esett.

-Szerintem is jól áll ez a ruha - kacsintott Bombi is.

-Köszönöm - mosolyogtam. - Kwonnie, akkor jó lesz ez a ruha?

-Teljesen - válaszolta.

-Akkor megyek visszaöltözöm - fordultam meg, és visszamentem az öltözőbe. Miközben átváltottam a ruhámat, azon gondolkoztam, hogy van e fehér magassarkúm. Hát persze hogy van! Csak elő kell keresnem, hogy hol lehet.. Felvettem a cipőmet, majd kimentem a próbafülkéből, ahol Kwon várt.

-A két jószág merre kószál? - kérdeztem, miközben a ruhámat igazítottam meg.

-Seunak néznek ruhát - válaszolta. - Fogom a ruhát, menj, segíts választani a tesódnak - vette ki a kezemből, amire nem válaszoltam semmit se, csak adtam egy gyors puszit, és már el is viharoztam Seuékhoz.

-Na, találtál valami szép ruhát magadnak?

-Ez nagyon tetszik, de nem tudom, hogy állna rajtam - vette le a vállfáról a darabot, és magához igazította.

-Gyerünk a próbafülke - fogtam meg a hátát, és elkezdtem az öltöző felé tolni. - Itt várlak. Kellett egy kis idő, mire Seu felvette a ruhát, de megérte. Gyönyörű volt benne. A ruha fekete pánt nélküli volt, egy masnival díszítve.

-Jézusom! Nagyon jól áll és iszonyatosan gyönyörű vagy benne - mondtam neki, mikor kilépett a próbafülkéből.

-Biztos? - kérdezte mosolyogva.

-Igen - vágta rá a két fiú egyszerre.

-Nagyon jól mutatsz benne, és ha tetszik, akkor ezt a ruhát meg is vesszük - mondta Bombi.

-Köszönöm - ugrott Seu Bombi nyakába.

-Menj, öltözz, aztán fizetünk - zavarta vissza Bombi az öltözőbe, aki már ment is. Nem sok idő után ki is jött, majd mentünk fizetni. Nem nagyon érdekelte a fiúkat a ruha ára, csak az, hogy szépek legyünk benne.

-Én fizetek, kérem a ruhádat - fordult Kwon Seu felé, aki a ruháját szorongatta.

-Nem, Seu ruháját én fizetem - fogta meg a fekete ruhát Bombi.

-Add már ide, most én fizetek - nézett Kwon mérgesen Bombira, amire a fiú odaadta neki végül a ruhát.

-Akkor odaadom az árát.. - állt meg Bombi Kwon mögött. Én és Seu addig ott álltunk a fiúk mögött.

-Ha oda mered adni, véged - fordult meg Kwon, de olyan hirtelen, hogy olyan volt, mint egy horrorbaba. Szó szerint. - Köszönöm szépen, viszont látásra - köszönt Kwon az eladónak, megfogta a zacskókat, és elindultunk ki az üzletből.

-Cipőtök van a ruhához? - kérdezte Bombi.

-Nekem van, egy fehér magassarkú, úgy hogy nekem nem kell, köszi - mosolyogtam.

-Nekem is van egy fekete, itt van rajtam - mutatta fel a cipőjét Seu.

-Na Bombi, ma nem fogsz fizetni - mondta Kwon szórakozottan. - Induljunk haza, holnap mozgalmas napunk lesz - mondta Kwon, és elindultunk kifelé a plázából.

Másnap

-Minie, Seu, készülődjetek, mert mindjárt menni kell a bálba! - kiabált fel nekünk Kwon. A többiek már előbb elmentek, mert még igazítanak a díszítésen. Meg mivel ők rendezik a bált, nekik kell elsőnek ott lenniük.

-Mennyi az idő? - kiáltottam le.

-Mindjárt nyolc óra, úgy hogy siessetek - kiabált vissza U-Kwon.

-Fél órát kérünk még - kiáltottam vissza, és már szaladtam is vissza Seuhoz, hogy kisminkeljem. Engem már húgi hamarabb kifestett, szóval nekem már azzal nem kellett foglalkoznom.

-Fél óránk van elkészülni - csücsültem le Seu mellé a székre. - Szóval szemek le, és sminkellek is ki - mondtam Seunak, aki egyből is csinálta a feladatát. Az alapozót már magának felkente, így azzal már nem kellett foglalkoznom. A szemhéját füstösre csináltam meg, ami iszonyatosan jól nézett ki. - A szempilládat csináld meg magadnak - nyomtam a kezébe a szempillaspirált. - Addig megyek felöltözök - pattantam fel a székről, és megindultam a fürdőszobába. Ledobtam magamról a pólómat és a nadrágomat, majd magamra húztam a gyönyörű egybe ruhát.

-Seu, légyszi húzd fel - szaladtam ki a fürdőből, majd meg is csinálta, amire kértem. - Muti a szemed - fordítottam magam felé. - Tökéletes.

-Köszi - mosolygott aranyosan. - Megyek, én is felveszem a ruhámat.

-Rendi, addig megcsinálom a hajam - szaladtan is vissza a fürdőbe. A hosszú, barna hajamat kifésültem, de nem tudtam, hogy mit kezdjek vele. Fonás! Szaladtam is át Seuhoz, aki már nyugisan ült az ágyon és a tévét bámulta.

-Hogy tudsz ilyenkor ilyen nyugis lenni és tévét nézni?!

-Hát így - tárta ki a kezeit.

-Mindegy. Te mit csináltál a hajaddal? - kérdeztem tőle, mert olyan jól meg volt csinálva, hogy ilyen hajat nem lehet egy perc alatt csinálni.

-Fel van csatolva, és egy tincs elől lelóg. Ennyi az egész - mosolygott.

-Nekem fond be légyszi, de úgy, hogy a fele le legyen engedve - ültem le vele háttal, amire Seu egyből el is kezdte a munkáját.

-Nem szorít a ruha, a pocakod miatt? - törtem meg a csendet.

-Miért szorítana? Nem is vagyok terhes.. Csak egy kicsit meghíztam, ennyi az egész - mondta.

-Seu, de-

-Lányok, gyertek, mennünk kell - nyitott be Kwon.

-Mindjárt megyünk - mondta Seu. - Készen is vagy - simított végig a hátamon egy kis idő után.

-Köszönöm - mosolyogtam. - Szép lett. De menjünk, mert a fiúk kitépik a hajukat - kuncogtam. Mindketten gyorsan leindultunk a lépcsőn, lent felvettük a magassarkúnkat a ruhához, és készen is voltunk.

-Indulhatunk - szólaltunk meg egyszerre Seuval, amire a két fiú felállt a kanapéról, de hirtelen meg is álltak. Én végignéztem Kwonon, ami egy kicsit meglepett, mert nem láttam még így kiöltözve. Egy fekete nadrág volt rajta, egy fekete cipővel, egy fehér ing, és egy fekete zakó. Iszonyatosan jól nézett ki benne. Bombi ugyan így volt felöltözve, csak rajta nem fehér, hanem egy sötétszürke ing volt.

-Azta. Nagyon szépek vagytok - sétált oda hozzánk Kwon.

-Köszi - mondtuk újra egyszerre.

-Mint a robotok - szólalt meg Bombi, aki megint jól szórakozott a saját viccén.

-Mehetünk? - szólalt meg végül Kwon.

-Igen - bólogattunk, és kiléptünk a házból. Az idő tökéletes volt. Se meleg, se hideg nem volt. B-Bomb bezárta a házat, majd elindultunk a limuzin felé, ami már a ház előtt várt minket.

-Hölgyeim - nyitotta ki az ajtót a sofőr, mindketten beszálltunk, majd beszálltak a fiúk is, és elindultunk a bál helyszínére.

-Mennyien lesznek ott? - kérdezte izgatottan Seu.

-Fogalmam sincs, Zico tudja a pontos létszámot - mondta Bombi. Én az ablakon bámultam ki, néztem a várost, ahogyan gyönyörűen ki volt világítva.

-Mit nézel annyira? - tette a fejét a vállamra Kwon.

-Annyira gyönyörű, ahogyan ki van világítva a város - bámultam ki tovább az ablakon. Elég sokat utaztunk amire odaértünk a bál helyszínére.

-Itt is vagyunk - szólt hátra a sofőr, amire Bombi egyből ki is nyitotta az ajtót, majd őt követve mindenki kimászott az autóból.

-Köszönjük szépen, este itt várjuk - mondta Kwon, majd elindultunk be. Olyan volt a bál helyszíne, mint egy kastély. Iszonyatosan gyönyörű volt. Mikor beértünk, aranyosan fogadtak minket, valószínű, már tudták, hogy, jövünk.

-Sziasztok - jött oda hozzánk Zico egy pohár alkohollal a kezében. - Végre megérkeztetek - mosolygott. - Lányok, nagyok szépek vagytok.

-Köszönjük.

-Gyertek, nem sokára lesz a vacsora - irányított minket Zico az asztalunk felé. Nagyon sokan voltak, de voltak olyanok, akik már ránézésre normálisnak tűntek. A plafonról hatalmas csillár lógott le, ami arannyal volt díszítve. Az asztalokon fehér terítő volt, virágok voltak vázákban. Néhol volt az asztalon gyertya is, ami csak illatosabbá tette a termet.

-Sziasztok - jött oda hozzánk egy férfi.

-Szia Sunggyu - köszönt Kwon és Bombi neki.

-Ő itt Minie, Ő pedig Seu - mutatott be minket a fiúnak Kwonnie.

-Sziasztok - fogott felünk kezet ezek szerint Sunggyu.

-Mi újság van veled? - kérdezte tőle Bombi.

-Semmi, nagyon elfoglalt vagyok mostanában, így sajnálom, hogy nem nagyon látogatlak meg titeket - hadarta.

-Semmiség, majd ha ráérsz azért ugorj át - mondta neki U-Kwon.

-Lányok.. Annyira ismerősök vagytok nekem, de nem tudom, hogy honnan - mondta nekünk Sunggyu.

-Az nem lehet, nem nagyon van közünk a maffiához - válaszoltam.

-Mi elmegyünk, hozunk pezsgőt, jó? - fordult oda hozzánk Minhyuk.

-Nekünk is hozzatok - mondtam Bombinak, amire csak bólintott egyet, és már el is viharoztak Seuval.

-Én megyek, a többieknek is köszönök - mondta a fiú, akit egy perce ismertem meg.

-Rendben, akkor majd gyere, ha ráérsz - mondta neki Kwon, kezet fogtak, és el is ment Sunggyu.

-Ott van a kis kori barátom, gyere, beszéljünk vele - fogta meg a kezemet Kwonnie, és elkezdtünk a kis kori barátja felé haladni.

-Heló Kibum - ütött a vállába Kwon a fiúnak, amire ő megfordult, és egyből meg is ölelte Kwont.

-Szia, Minie vagyok - fogtam vele kezet.

-Én pedig Kibum, Kwon régi barátja - mosolygott aranyosan.

-Hát te hogy hogy itt vagy? Mióta nem láttalak már - mondta Kwon. Olyan aranyos volt, ahogyan örült, hogy láthatja a kis kori barátját. Biztos nagyon sokat voltak együtt.

-Gondoltam eljövök, hátha találkozok ismerősökkel, de nem gondoltam volna, hogy veled futok majd össze - mondta lelkesen Kibum.

-Én sem számítottam rád, megmondom őszintén - nevetett Kwon.

-Minie, annyira ismerős vagy nekem - szólt nekem Kibum.

-Az nem lehet, hiszen én szöuli vagyok, Seuval együtt - magyaráztam.

-Seu a tesód?

-Az ikertesóm - mosolyogtam.

-Oh, értem..

-Mi megyünk is, mert eszünk, meg szerintem már B-Bomb meghozta nekünk a pezsgőnket - mondta U-Kwon. - Majd még összefuthatunk.

-Rendben, sziasztok - köszönt végül, amire már nem reagáltunk semmit, csak visszamentünk a helyünkre és leültünk. Bombiék pont akkor jöttek meg a pezsgővel.

-Ez milyen pezsgő? - vettem el Seutól a poharat, amit nekem nyújtott, Bombi pedig odaadta Kwonnak.

-Állítólag félédes - mondta Bombi.

-Akkor igyunk - emelte fel a poharát Minhyuk, majd őt követve Kwon, majd én és Seu. 

-Seu, te nem ihatsz ilyet - vettem ki  kezéből a poharat. A fiúkkal koccintottam, és megittuk a pezsgőnket. A pincérek elkezdték kihozni az ételeket, amik saláták, sushik, és minden féle húsok voltak. Mindenki elfogyasztotta a magának kiszedett ételt, utána jött a gyümölcstál. Bárki bármit szedhetett, de én már nem bírtam enni, mert teljesen teli lettem.

-Bemutatom a főnöknek a lányokat - jött oda Zico, és mindkettőnket elvitte ezek szerint a főnökének bemutatni. Jaj, de jó!

U-Kwon szemszöge

Miután Zico elvitte az ikreket, elmentem alkoholért Minhyukkal, ám út közben kiszúrtam egy olyan lányt, aki nem ide tartozik.

-B-Bomb, én mindjárt megyek, addig menj oda az alkoholokhoz - szóltam neki, amire csak bólintott, és ment is tovább.

-Te meg mi a szart keresel itt?! - sétáltam oda Tiffanyhoz, aki egyedül iszogatott.

-Oh, szia U-Kwon - köszönt nekem, de nem nagyon tudott foglalkoztatni.

-Azt kérdeztem, hogy mit keresel itt?

-Hogy hogy mit keresek itt? Ez egy bál, amire minden maffiás eljöhet..

-De te a nyugati részhez tartozol, nem a keletihez - magyaráztam. - Egyáltalán hogy engedtek ide be? Csak olyanokat engednek be, akik ide tartoznak, szóval nem is értem - idegeskedtem.

-Nem csak én vagyok olyan, aki bejött, de nem is ide tartozik..

-Te meg miről beszélsz? - kérdeztem értetlenül.

-Te még nem tudsz erről? - kérdezte meglepetten. - Akkor jó lenne, ha utánajárnál a dolgoknak - mondta Tiffany, és el is ment egy másik társaságba. Elég furcsa volt, és még nem is értettem miről zagyvált itt nekem.

-Szia U-Kwon - szólított a nevemen egy ismerős hang, így megfordultam, hogy láthassam az illetőt.

-Szia Yonghwa - öleltem meg. - Rég láttalak - mondtam.

-Hát igen.. Ahhoz képest, hogy régebben mindig együtt dolgoztunk, most alig vagyunk együtt - magyarázta.

-Bizony. Mi most egy ikerpárra vigyázunk, Miniere és Seura - mondtam Yonhwának, aki figyelmesen hallgatta amit mondok neki.

-És? Történt már valami az egyikkel? - kérdezte izgatottan.

-Minivel - mondtam mosolyogva.

-Mi történt? Tiszta vörös lett az arcod, és fülig ér a mosolyod - mosolygott Yonghwa is.

-Egy csókkal indult, majd le is feküdtünk - nyögtem ki végül.

-Na ne - fagyott le Yonghwa. - Akkor ti most együtt vagytok?

-Úgy látszik - mosolyogtam. - De nem nagyon tudnak róla, szóval kérlek ne nagyon mondogasd.

-Meglesz - veregette meg a vállam. - De megyek is, mert mindjárt jön a beszédem - mondta. - Gratulálok, majd még beszélünk.

-Rendben, vigyázz magadra - mondtam, és már el is ment a színpad felé. Gondoltam, megkeresem Miniet, hogy táncoljunk, így körbenéztem, de Minie helyett Seut láttam az egyik irányban, hogy éppen valakivel telefonált. Elnéztem a másik irányba is, ott pedig még érdekesebb volt a helyzet. Minie rángatta ki Tiffanyt a teremből..

Shin Min Gi szemszöge

Miután Zico bemutatott a főnöküknek, elmentem megkeresni Kwont. Mondhatni, elég kedves volt a főnökük. Annyi ember volt, hogy Kwont sehol sem találtam, de viszont egy ismerős arcot megláttam.

-Te meg mit keresel itt? - mentem oda Tiffanyhoz, akit egyből felismertem.

-Megérkezett az egyik betolakodó - mondta Tiffany gúnyosan. Erre már nem válaszoltam semmit, csak megfogtam a csuklóját, és kiráncigáltam a teremből. - Most meg hova viszel? Engedj már el te ribanc! - próbálta kiszabadítani a kezét az ujjaim közül, de nem járt sikerrel. 

-Még hogy én vagyok a ribanc? - kérdeztem tőle idegesen. - Úgy tudom, hogy te feküdtél le V-vel, nem más! - kiabáltam.

-Ő akarta.

-Azt hiszed, hogy el fogok neked hinni bármit is ezek után? Mert akkor nagyot tévedtél.

-Akkor majd kérdezd meg Taetől, engem nem érdekel, egy éjszakás kaland volt ez az egész, drágaság - mondta Tiffany, és amint befejezte a mondatát, vissza is ment a terembe. Annyira felidegesített, hogy ezek után nem tudtam visszamenni Kwonhoz, így kimentem egy kicsit a levegőre. Olyan jó volt az idő. Kicsit fújt a szél, de nem volt olyan hideg. Megálltam a teraszon, leülni ugyanis nem akartam, mert a végén még koszos lesz a vadomat új fehér ruhám. Nem akarom soha többé látni se Tiffanyt, se Taehyungot. Utálom őket. Főleg V-t. Azt mondta szeret, közbe meg megcsal egy ilyen nőszeméllyel? Aki V-t csak egy tárgynak használja? Akinek mindez csak 'egy éjszakás kaland' volt?

-Mit csinálsz itt kint egyedül? - kérdezte egy ismerős hang a hátam mögül. - Megfázol - terítette rám a zakóját. Az illatáról felismertem, hogy ez Kwon zakója.

-Csak kijöttem egy kicsit levegőzni, mert bent nagyon meleg van - fordultam Kwon felé.

-Minden rendben van? - nézett a szemeimbe.

-Igen - mosolyogtam.

-Akkor menjünk vissza, táncoljunk - fogta meg a kezemet Kwon, és elindultunk befelé. A zakóját útközben levettem magamról, ugyanis bent meleg volt, és a zakó még jobban melegített.

-Add csak ide - vette ki a kezemből a zakóját Kwonnie, ledobta a székre, és húzott, hogy menjek vele táncolni. Mikor Kwon egyik kezével megfogta a kezemet, másikkal a lapockám, a villanyok lekapcsolódtak, és csak a gyertyák világították meg az egész termet. Olyan gyönyörű és romantikus volt. Meglepett, hogy ennyi nő van, akik maffiások, ugyanis sok pár volt, akik így táncoltak, mint mi Kwonnal.

-Ez olyan romantikus - kuncogtam.

-Olyan jó most veled itt lenni - súgta a fülembe Kwonnie. Annyira szeretem a hangját hallgatni. Nem is mély, de nem is éles. - Szeretnék még sok ilyet - hallottam a hangján, hogy egy kicsit elmosolyodik. Hirtelen elengedett, és megpörgetett, majd ugyan úgy megfogott, mint elsőnek, és így táncoltunk tovább. A szám körülbelül három perces volt, így miután vége lett a számnak, mindenki tapsolt, majd leültünk Kwonnal. Seu és Bombi ott ültek kettesben, és beszélgettek.

-Kértek valamit inni? - kérdeztem tőlük.

-Én kérek pezsgőt - szólt nekem Bombi.

-Tessék - nyomtam a kezébe a poharát, majd meg is itta az alkoholt. Én leültem Bombi mellém, Kwon pedig mellém.

-Bombi, hazamegyünk? Nem érzem jól magam, és rosszul is vagyok - mondta Seu.

-Kwon, Seu nem érzi jól magát, hazaviszem, jó? - szólt Bombi  Kwonnienak.

-Én is haza szeretnék már menni, mert már nagyon fáj a lábam ebben a cipőben..

-Akkor mindjárt megyünk négyen, csak szólok Ziconak, hogy hazamegyünk - mondta Kwon.

-Addig kint megvárunk - válaszolta Bombi, amire Kwon csak bólintott, és el is ment Ziconak szólni.

-Gyertek - szólt nekünk Bombi, amire Seu el is indult, de megvárt engem, amíg felvettem Kwon zakóját, és indultunk is kifele.

-Nem fázol? - kérdeztem Seutól.

-Egy kicsit - válaszolta, amire már nem mondta semmit, csak ráterítettem Kwon zakóját. Erre csak egy halvány mosoly volt a válasz, majd meg is érkezett U-Kwon.

-Odaadtam Seunak a zakódat, mert fázott, okés?

-Rendben - mosolygott.

-Már vár minket a kocsi, úgyhogy nyomás - mondta Bombi, és megindult a limuzin felé.

-Én sétálva szeretnék menni - mondta Seu.

-De hát rosszul vagy, akkor nem sétálhatsz.

-De sétálva szeretnék menni, mert jó idő van.

-Nem - tiltakozott Bombi.

-Légyszi - kérlelte Seu Bombit.

-Ahj B-Bomb, menjünk sétálva - mondta végül Kwon. Seu csak megölelgette Őt, majd elindultak Bombival elől.

-Nekem fáj a lábam - nyavalyogtam.

-Vedd le a cipőd - adta ki a parancsot Kwon, és tettem is amit mondott. Levettem a cipőmet, megfogtam a kezemben, és elindultam mezítláb Bombiék után, akik a park felé mentek.

-A-a - mondta Kwon, amire megálltam. - Felveszlek - jött oda hozzám, és fel is kapott az ölébe.

-Tegyél le, megyek mezítláb, nehéz vagyok - lóbáltam a lábaimat.

-Mondtam már, hogy nem vagy nehéz, szóval csitt - csitított el, amire be is fogtam a pici számat. Átkaroltam Kwon nyakát, és így vitt tovább az ölében.

-Most már tegyél le, és hozd az egyik cipőmet - kérleltem, mikor beértünk a parkba.

-Biztos, hogy tegyelek le?

-Igen - mondtam, amire le is rakott a földre, és elvette az egyik kezemből a cipőmet. Egyik kezével fogta a cipőmet, másik kezével pedig összekulcsolta az ujjainkat.

-Nocsak, nocsak - hallottam meg a hátam mögül egy ismerős hangot. - Azt hitted Yoo Kwon, hogy ilyen könnyen megszerezheted Miniet magadnak? Nagyot tévedtél - fordultunk meg mind a négyen. Taehyung volt az Jungkookal. Mi a szart keresnek itt? A hátam mögül meghallottam Bombi kiáltását, amire hátranéztem, és a fiú már a földön feküdt, mozdulatlanul. J-Hope állt mellette egy ütővel a kezében. Hirtelen Kwon elengedte a kezemet, és a földre esett. Semmi kiáltás, vagy üvöltés nem hagyta el a száját.

-Azt hitted, hogy ilyen könnyen a tiéd lehet Minie? - kérdezte Taehyung Kwontól gúnyosan, majd még egyet ütött a tarkójára, amitől Kwon felkiáltott egyet, és elfeküdt a földön.

-Kwon, Kwon, kelj fel - mozgattam a vállát, ütögettem az arcát, hogy ébredjen fel, de semmi. Mozdulatlanul feküdt, mint B-Bomb. Könnyek gyűltek a szemebe, hogy így kellett látnom Kwont. V elsétált U-Kwon mellől, és odament Jungkookhoz. A fiú Seut ölelgette, majd megcsókolta.

-Kuss van - sétált felém V egy ronggyal a kezében.

-Erről nem volt szó! - kiáltott neki Seu, amire V meg is állt mellettem, a kendőt pedig eldobta.

-Te egész végig tudtál erről? - kérdeztem húgomtól zokogva.

-Igen, tudtam róla - mondta, miközben Jungkook kezét fogta. Szemeit lesütötte, így a földet pásztázta.

-Hogy tehetted ezt?! - szinte már ordítottam húgommal.

-Sajnálom - tátogta végül Seu, és elmentek Jungkookkal a kocsi felé. Ezt sajnálhatod is, Shin Seung Rin.