40:Chapter

Shin Seung Rin szemszöge

 -Miért szakítottad el magadtól? - nézett rám B-Bomb. Már vagy két órája ültünk mindketten a fűben, miközben a közel távoli tengert néztük. A friss levegő, a gyönyörű környezet, és a legjobb barátomnak mondható ember miatt a kedvem lassacskán kezdett visszatérni. Még ha nem is az eddig megszokott hiperaktivitásomat, de a józanságomat visszanyertem. 

 -Csak időt kértem tőle. Ha szeret, várni fog és megérti - kaptam tekintetem a földre. - De tudod, hogy most nagyon nehéz nekem, mivel választás elé állítottak és még nem tartok ott, hogy lemondjak bármelyikőjükről is. Ez egy köztes állapot. 

 -Ugye tudod, hogy ez a köztes állapot nem maradhat örökké? Még ha nem is döntesz, Jungkook akkor sem fog örökké várni rád - mondta ki a szomorú igazságot.

 -Miért ilyen nehéz minden már most? - dőltem neki.

 -Nem csak te vagy az, akinek pont ilyen nehéz most. 

 -Ki az? - pislákoltam rá könnyekkel csillogó szemekkel.

 -Majd egyszer rájössz - mosolygott rejtélyesen.  

 -Annyira örülök, hogy megkérte a kezedet - öleltem át nővéremet. - Legyetek mindennél boldogabbak.

 -Annyira boldog vagyok - törölgette szemét. Ugrálva adtam tudtára lelkesedésem, ő pedig ugrált velem, ahogyan azt a múltban is tettük örömünk kifejezésére. Mindenki a nappaliban nyüzsgött, a pezsgők és poharak előkészítve díszelegtek az üvegasztalon, viszont senki sem bontotta fel azokat.

 -Na, mi van az ünnepléssel? - pillantgattam felváltva a srácokra és a pezsgőkre. 

 -Meghívtunk pár barátot, rájuk várunk - közölte U-Kwon. - De te alapból nem ihatsz pezsgőt. Hoztunk neked almalevet.

 -Almalevet? - biggyesztettem le a számat. Válaszolt volna, de a csengő hangja keltette fel mindenki figyelmét. Zico egyből felpattant ülőhelyéről, pár másodperccel később pedig már az ajtóban ácsorgott, hogy beengedje a vendégeket. Két náluk idősebb alak sétált be, kezükben mindenféle alkoholos itallal, melyet ajándékként hoztak. Látszólag ismerték már őket, emellett közeli viszonyban is lehettek, mivel közvetlenül fogadták őket. 

 -Lányok, ő itt Ji Yong, de szólítsátok csak GD-nek - mutatott a kékes hajú srácra.

 -Szia - köszöntünk szinkronban.

 -Én pedig Taeyang vagyok - intett a szőkés hajú társa. - Melyikőtök Seu, és melyikőtök Minie? - nézett ránk felváltva. 

 -A barna, hosszú hajú lenne a jegyesem - mosolyodott el Kwon. - A szőke, rövid hajú, ő Seu. 

 -Oh, igen. Őt jegyezte el Jungkook, nem? - kérdezte Taeyang, nekem pedig a gyomrom is görcsbe rándult. A többiek csak a földet nézték, a kérdező pedig furcsán nézett a társaság reakciója miatt. 

 -Igen, engem - nevettem fel keserűen. 

 -Igyunk akkor! - emelte fel a pezsgőt Kwon. Mindenki poharába öntött, az enyémbe pedig a megbeszélt almalé került. Egy koccintást követően mindenki hamar lehúzta az italát. Ezt követően beszélgetésbe kezdtek. Témába jött minden, a két srác életéről és az övékéről egyaránt. 

 -Annyira ismerősek vagytok nekem - mutatott felénk a poharával GD. - Az egyik gyűlésen volt egy ikerpár, nem ti voltatok?

 -Nem, nekik nincs közük a maffiához - felelt B-Bomb. Mindenki elmerülve társalgott a másikkal, egyedül én ültem kellemetlenül, mivel egyáltalán nem éreztem magamat odavalónak. Feltűnés nélkül mentem ki a teraszra, és ültem le a földre, miközben almalevem kortyolgattam az éjszakai kilátást figyelve. 

 -Te meg mit csinálsz itt? - dőlt a terasz korlátjának Taeyang.

 -Csak levegőzni jöttem, ennyi. De te mit csinálsz itt?

 -Csak levegőzni jöttem, ennyi - mosolygott. - Történt valami, ami miatt ennyire lehangolt vagy?

 -Ez egy egészen hosszú történet - legyintettem. 

 -Ráérek - ült le mellém. Egy hatalmas sóhajtást követően belekezdtem mesémbe, a mellettem ülő pedig kíváncsian hallgatta minden egyes szavam.

 -Az egész történet úgy kezdődött, hogy Minie-vel dolgozni mentünk nyáron, az utolsó iskolás évünk előtt. Ő egy ruhaboltban, én pedig egy könyvesboltban helyezkedtem el. Az egyik nap egy titokzatos fiúval futottam össze, aki első látásra felkeltette a figyelmem, és egy kisebb balesetnek köszönhetően, alkalmunk akadt ismerkedni is. Párhuzamosan történt még egy esemény is, ahol Minie és V futottak össze. V, mint tudod, kicsit instabil személyiség, így másnap el is döntötte, hogy megszerzi magának Miniet, de nem volt tervbe véve az, hogy van egy testvére is. Jungkook persze nem tudott Minieről, V pedig rólam, így engem is vinniük kellett, nehogy beszélni tudjak a rendőrségnek. Itt rengeteg minden történt. Veszekedések, feltörekvő érzelmek, aztán persze félreértések, amik elrontottak mindent, és azóta is bűntudattal élek. Utána jött a Block B, Kwon, aki mellett Minie boldog lehet. Aztán pedig itt vagyok én, aki nem tudja ki mellett maradjon végül. Ez lenne az én csodálatos történetem, ami miatt most nem az iskolapadban ülök jelenleg, hanem egy maffiás ház teraszán, miközben egy maffiással beszélek arról, hogy milyen szerencsétlen az én 18 éves életem. 

 -Ez aztán az összetett történet - túrt bele világos hajába. 

 -Igen, én is így gondolom - mosolyodtam el. 

 -Sziasztok! - intett GD, és már el is indult az autója felé. 

 -Sok boldogságot nektek - mosolygott Minie-re és Kwonra Taeyang. Mindenki elvonult az ajtóból, már csak én és ő maradtunk ott.

 -Köszönöm, hogy meghallgattad a bánatom okát, és még egyéb mást is - adtam két puszit az arcára. 

 -Örülök, hogy segítségedre voltam a jelenlétemmel, emellett a találkozásnak is, Seung Rin - indult meg barátja után. - És ne félj, megőrzöm a titkodat.