27:Chapter

Shin Min Gi szemszöge

Valami féle zenére ébredtem fel. Nem tudtam, hogy honnan szól, hiszen még magamnál sem voltam.
 -Kwon, szerintem csörög a telefonod - keltettem fel, de hasra fordult, és aludt tovább. -Ha alszik tovább, majd én felveszem a telefont - dünnyögtem magamban, és áthajoltam Kwon felett, hogy elérjem a telefonját, ami az éjjeliszekrényén volt. Vettem volna fel, hogy beleszóljak a készülékbe, de letette az illető a telefont. Egyből jött is az értesítés ; Egy nem fogadott hívás: TaeHyung. Elkerekedtek a szemeim, a telefont visszatettem a helyére, és visszafeküdtem Kwon mellé. Halkan szuszogott. Feje a párnába volt nyomva. Nem is értem, hogy kaphat úgy levegőt. A takaróján rajfa feküdt, így nem takarta semmi a testét. Betakargattam az én takarómmal, hogy meg ne fázzon. Halkan felálltam az ágyról, és lassan, hogy semmi zajt ne keltsek, elindultam a fürdőbe. Halkan lenyomtam a kilincset, bementem, és lassan visszazártam az ajtót. Reméltem, hogy nem keltettem fel Kwont. A mosdókagyló elé sétáltam, és kinyitottam a csapot, majd beállítottam a nekem megfelelő hőmérsékletre. Lassan elkezdtem megmosni az arcom, majd megtöröltem, elővettem a fogkefét és a fogkrémet, majd fogat mostam. Miután végeztem fogam tisztításával, felkentem az arcomra egy kis sminket, hogy valahogy nézzek is ki. Amint befejeztem a sminkelést, elindultam az ajtó felé, de megtorpantam. Miért kereste Tae Kwont? Ezt a kérdést tettem fel magamnak folyamatosan, de választ nem találtam rá. Lenyomtam a kilincset, és kiléptem az ajtón.

-Jó reggelt - állt meg előttem álmosan Kwon. Valószínű, hogy a fürdőbe indult.

-Jó reggelt - túrtam bele a hajamba. -Keresett V, de nem tudtam felvenni, mert elterültél, és nehéz volt rajtad átjutni. Így mire a telefont elértem, le is rakta, és csak annyit láttam, hogy Tae volt az - magyaráztam, közben Kwon értelmetlen fejjel figyelte, mit is mondok neki.

-Majd visszahívom - válaszolta egy nagy ásítás után.

-Jó - mosolyodtam el.

-Bemehetek a fürdőbe?

-Persze - álltam el az útból, és Kwon be is suhant a fürdőszobába. Ennek mi baja lehet. Elindultam a szekrényem elé, hogy kiválasszam mit vegyek fel, de nem tudtam választani. Annyi gyönyörű ruha volt, hogy fogalmam sem volt, melyiket vegyem fel.

-Vedd fel ezt a fehér ruhát - lépett a hátam mögé Kwon, és a ruhára mutatott. Az ütő is megállt bennem, hiszen előbb még a fürdőszobában tartózkodott, most meg itt termett a hátam mögött.

-Megijesztettél - fordultam meg durcásan.

-Bocsi - ölelt meg. -De akkor is azt a ruhát vedd fel - kacsintott. - Én lemegyek, készítek reggelit.

-Akkor csinálj nekem egy tejeskávét is - adtam ki a parancsot.

-Rendben - fordult meg, és kiment a szobából, majd becsukta maga után az ajtót. Nagyon tetszett az a ruha, amit Kwon választott ki. Így legalább nem kell órákon keresztül a szekrény előtt álldogálnom, hogy mit is vegyek fel. Megfogtam a vállfát, és levettem róla a ruhát. Gyönyörű volt. Fehér színű volt az egész ruha, benne fekete csíkokkal. Bementem a fürdőbe, és bezártam magam után az ajtót, hogy senki se jöjjön be. Szégyenlős vagyok.

-Basszus, fehérneműt nem hoztam be - szóltam el magam hangosan, miközben a hajamba túrtam. Kinyitottam az ajtót, gyorsan odamentem a fiókhoz, és kivettem belőle egy bugyit, szilikonpántos melltartóval. Visszazártam a fiókot, majd bementem a fürdőbe, és újra visszazártam az ajtót. Levettem a pizsamám, és magamra húztam a fehérneműt. Lehúztam a ruha cipzárját, és belebújtam, de a cipzár felhúzása nem ment olyan könnyen. Valakit meg kell kérjek, hogy húzza fel a ruha cipzárját. Kinyitottam a fürdőszoba ajtaját, elrohantam a szoba ajtajáig, majd kinyitottam. Kiléptem az ajtón, és körbenéztem a folyosón, hogy megbizonyuljak arról, hogy senki nincs kint. Odaszaladtam a lépcső végéig, és lehajoltam.

-Kwon! - kiáltottam a nevét, remélve, hogy meghallja.

-Tessék? - nézett fel a lépcső aljából.

-Segítened kéne - toporzékoltam.

-Miben? - mosolygott.

-Ne kérdezősködj, gyere már.

-Jó, megyek - indult meg a lépcsőn, és ahogy felért, meg is állt előttem.

-Csak húzd fel a ruha cipzárját, mert egyedül nem tudom - fogtam meg a hajam, hogy oldalra tegyem.

-Fordulj meg - rajzolt az ujjával egy kört a levegőbe. Tettem amit kért, és megfordultam. -Legközelebb nem felhúzni, hanem lehúzni fogom a cipzárt - hallottam a hangján, hogy elmosolyodik.

-Perverz - fordultam meg, miután felhúzta Kwon a cipzárt.

-Most miért? - tárta szét a karjait.

-Inkább csináld a tejeskávém - fordítottam a lépcső felé, jelezve, hogy menjen, és csinálja azt, amit kértem.

-Megyek már - tette fel a kezeit védekező módba.

-Azért - mosolyogtam. -Mindjárt megyek én is - mondtam végül Kwonnak, és visszaindultam a szobába. Megkerestem a papucsom, és megindultam a lefele a lépcsőn. A lábujjas papucsom csak úgy csattogott a lépcsőfokokon, így nagy zajt keltettem, amiért mindenki rám figyelt, aki lent volt.

-Jó reggelt - köszönt kedvesen Jae.

-Neked is - mosolyogtam.

-Nincs kedved este segíteni a főzésben? - tette fel a kérdést.

-Nem! - kiáltotta Kwon a konyhából. -Minie este velem jön futni. Jó tudni.

-Erről mikor szerettél volna szólni? - sétáltam be a konyhába, és megálltam Kwon mellett, miközben a tejeskávém díszítette tejszínhabbal.

-Most - nyomta a kezembe a bögrét nagy mosollyal az arcán.

-Megyek, visszahívom V-t, hogy mit szeretett volna - mondta, és már ki is ment a konyhából.

Délután leültünk a fiúkkal filmet nézni, de valami akciófilm féleség lehetett, így inkább kimentem egy kicsit a levegőre.

-Fuh, ez a film valami katasztrófa - ült le mellém a hintára Seu.

-Engem se nagyon tud lekötni - mosolyogtam.

-Mit csináltok ma U-Kwonnal?

-Azt mondta, hogy megyek vele futni majd este - húztam fel a szemöldököm.

-Futni? - nézett rám kérdően Seu.

-Igen - mosolyogtam, és néztem tovább a naplementét. Olyan gyönyörű.

-Történt valami, amiért ilyen letört vagy? - szakította meg a csendet húgi.

-V reggel felhívta Kwont - válaszoltam egyszerűen.

-És mi volt? - érdeklődött.

-Nem tudtam felvenni a telefont, mert Tae lerakta, mikor már a kezembe volt a telefon. Ugyanis Kwon úgy elterült az ágyon, hogy mire a telefonhoz értem Kwonon keresztül, megunta a várakozást, és lerakta - magyaráztam.

-Értem - mosolygott.

-Minie! - kiáltott nekem az emlegetett szamár.

-Mondjad - fordultam meg a hintán, hogy lássam Kwon arcát.

-Vége lett a filmnek, úgyhogy nyomás öltözni, és indulunk futni - adta ki a parancsot.

-Muszáj mennem? - álltam fel a hintáról, és megálltam Kwon előtt.

-Igen, muszáj - mondta. -Na, gyerünk öltözni - fogta meg a kezem, és elkezdett maga után húzni, fel az emeletre, majd be a szobába.

-És mit vegyek fel. - huppantam le az ágyra, miközben Kwon keresett magának egy melegítőt.

-Vegyél fel egy melegítőt, mint én - fordult meg.

-De abban megsülök - kötekedtem, és felálltam az ágyról. Indultam volna meg a szekrényhez, hogy előkeressek egy melegítőt, de Kwon elállta az utamat.

-Ha azt szeretnéd, hogy én öltöztesselek le, akkor abból nem futás lenne, szóval fogd meg magad, sétálj oda a szekrényhez, vegyél elő egy melegítőt, vedd fel, és induljunk - mondta, miközben olyan közel hajolt az  arcomhoz, hogy az orrunk majdnem összeért. Meglepett a viselkedése, de inkább nem kötekedtem, odamentem a szekrényhez, elővetten egy szürke melegítőt, bezárkóztam a fürdőbe, és magamra húztam a textileket. Amint készen lettem, kiléptem a fürdőszobából. Kwon az ágyon ült, közben a telefonját nyomogatta.

-Mehetünk? - nézett fel, hogy lásson. Nem szóltam semmit, csak bólogattam, és elindultam az ajtó felé. Kwon becsukta az ajtót maga után, és elindultunk felvenni a cipőnket. Felvettem a fekete futócipőmet, felálltam, leporoltam magam, és indultam volna meg a konyhába, de Kwon felállt, megfogta a karom, és kihúzott az ajtón.

-Mit csinálsz? - rángattam a kezeimet, hogy engedjen el, de nem tette.

-Nem menekülsz - jött közelebb. Megijesztett a viselkedése. Nem láttam még ilyennek Kwont.

-Engedj el - kérleltem.

-Elengedlek, de nem mész vissza a házba.

-Ezek után nem terveztem.. Nagyom furcsa volt Kwon. Nem tudom mitől lett ilyen, de remélem ez csak azért volt, mert valami felidegesítette. -Merre megyünk? - kérdeztem.

-Arra - mutatott egyenesen. A tenger mellett futottunk. Gyönyörű volt, ahogy megvilágította a naplemente. Szerelmespárok sétáltak a járdán, a levegő kellemes volt, és a szél sem fújt.

-Álljunk meg egy kicsit - álltam meg, és a térdemre raktam a kezeimet, hogy kifújjam magam.

-Üljünk le egy kicsit - indult meg U-Kwon egy pad felé, majd én is utánamentem. -Jól vagy? - nézett rám aggódóan. -Nagyon sápadtnak tűnsz.

-Ig-en - nyögtem ki végül két légevővétel közt.

-Nem úgy látszik - tűrte el a hajam az arcomból, hogy tisztán lásson.

-De, jól vagyok - nyugtattam Kwont.

-Gyere, felveszlek a hátamra, és elmegyünk egy boltba vízért.

-Nem kell, jól vagyok - mentegetőztem.

-Biztos? - nézett a szemembe.

-Igen - erőltettem egy mosolyt magamra. -Menjünk.

-Akkor gyerünk - indult meg Kwon, én pedig futottam utána. Beértünk egy parkba, ahol alig volt ember. Ha volt is, akkor vagy kutyát sétáltatott, vagy futott, mint mi. Lenyűgözött. Szebb ez a hely, mint gondoltam. Annyira elmerültem a park látványában, hogy valamiben megbotlottam, és a földön találtam magam. A bokám sajgott a fájdalomtól.

-Úr isten, jól vagy? - szaladt vissza hozzám Kwon, amikor meghallotta, hogy elestem.

-A bokám.. Nagyon fáj - próbáltam visszatartani a sírást, de nem sikerült. A könnycseppek előtörtek.

-Beviszlek a kórházba, nincs messze innen - mondta Kwon.

-Nem kell, rá tudok állni - álltam volna fel, de U-Kwon nem engedett.

-Dehogy állsz te fel - fogta meg a kezem. -Viszlek be a kórházba, csak előtte szólok Ziconak, hogy ne várjon minket - vette elő a telefonját a zsebéből, és már tárcsázta is Zicot.

-Igen? - szólt bele Zico a készülékbe.

-Minie lesérült, beviszem a kórházba, úgy hogy ne várjatok minket - magyarázta Kwon.

-Mi? Mit csináltál vele? - hallottam Zico ideges hangját.

-Én semmit. Csak megbotlott egy kőben. De nem hiszem, hogy eltört volna a lába, szerintem csak egy kis zúzódás, de nem árt, ha megvizsgálja egy orvos.

-Jó, de ha kell szólj, és megyek értetek.

-Értettem - válaszolta Kwon, azzal a lendülettel le is rakta a telefont, és visszacsúsztatta a zsebébe. -Gyere szerencsétlenem - guggolt le hozzám, megfogta a hátam és a lábam, majd felemelt. Nem akartam, hogy elejtsen, így átkaroltam a nyakát.

-Most komolyan így fogsz bevinni a kórházba? -mosolyogtam rá.

-Igen - vágta rá. -Nem hagyom, hogy ilyen lábbal sétálj.

-De nehéz vagyok, úgy hogy tegyél le - kapálóztam a lábammal.

-Nem raklak le - nézett a szemeimbe.

-Ahj - feladtam a küzdelmet, és vártam, mikor rak le. De addig nem tett le az öléből, míg nem érkeztünk meg a kórházba. Tényleg nem volt olyan messze.

-Csak egy kis zúzódás, Kedves Min Gi - mondta az orvos aranyosan. -Borogassa, pihentesse, és ezzel a krémmel kenegesse - nyomott a kezembe egy krémet. -Így hamar rendbe fog jönni - mosolygott.

-Köszönjük szépen, ha valami gond van, majd jövünk. Viszont látásra - köszönt el Kwon az orvostól, és kinyitotta az ajtót.

-Viszlát - köszöntem végül én is, és becsukta utánam az ajtót az orvos. Nagyon kedves volt.

-Na gyere ide - lépett Kwon mellém, és már azon kaptam magam, hogy megint az ölében vagyok.

-Kwon, tegyél le - kérleltem.

-Nem. Csak a bejáratig viszlek, mert jön értünk Zico kocsival.

V szemszöge

-Fel kéne már hívnom Seut - vette egyből elő a telefont Jungkook, ahogy kiléptünk a megbeszélés helyszínéről.

-Hagyd már egy kicsit Seut nyugton, légy már néha meg nélküle.

-De tudni akarom, hogy mi van vele..

-Akkor küldd oda az ikertesódat, de te most nem mehetsz oda - adtam tanácsot Kooknak.

-Jó ötlet - csettintett Kook, és már tárcsázta is a tesóját.

-Még egy felest kérnék - szóltam oda a csinos pultos lánynak, aki ma este hordta ki nekünk a piákat az asztalhoz. Jó volt a hangulat a szórakozóhelyen, sok szexi lány volt itt.

-V, vedd le a szemed a lányokról, neked ott van Minie - szólt nekem Rap Monster.

-Mit mondtál? - fordultam felé.

-Azt, hogy ne nézegess más lányokat, mert neked ott van Minie - ismételte meg a mondatot.

-Te nekem ne mondd meg, hogy mit csináljak. Azt csinálok, amit jónak tartok. Ha akarom, megcsalhatom Miniet, akár dobhatom is.

-Ha dobod, akkor elég hülye vagy..

-Tudod mit? Megyek, és felszedek egy másik csajt. Majd ha lesz rá alkalmam, megmondom Minienek, hogy dobtam. Ilyen egyszerű - tártam szét a kezeim, és megindultam egy lány felé, akit kinéztem magamnak.

-Tiffany? - léptem a lány mellé, akit kinéztem, de ahogy közelebb sétáltam hozzá, ismerős lett az arca.

-V! Hát te hogy kerülsz ide? - ölelt meg.

-Csak eljöttünk a fiúkkal bulizni, de nem gondoltam volna, hogy összefutunk.

-Én sem számítottam ilyen meglepetésre.

-Iszunk valamit? - kérdeztem.

-Felőlem - válaszolta Tif, és elindultunk a pult felé, hogy rendeljünk.

-Mit adhatok? - kiabált az eladó, mert a zenétől csak így lehetett hallani egymás beszédét.

-Két feles lesz.

-Itt van - rakta le a pultra a két felest az eladó, Tiffel pedig gyorsan lehúztuk. Megittunk még pár italt, de fogalmam sincs, hogy mennyit. Nagyon kiütött a sok pia.

-Te most velem jössz - húztam magammal Tifet a wc felé.

-Mit csinálunk? - kérdezte szórakozottan.

-Szerintem tudod te azt - szorítottam a falhoz erősen, és megcsókoltam.

-Ezt ne itt. Inkább menjünk be - szakította meg a csókot Tif, és bevezetett egy fülkébe, majd itt folytattuk tovább azt, amit elkezdtünk.