28:Chapter

Shin Seung Rin szemszöge

 Idegesen toporzékoltam az ajtó előtt, miközben azon agyaltam, hogy mihez kezdjek. Sosem voltam még ilyen helyzetben, ezért meglehetősen sokáig ácsorogtam kint, mire végre bármit is mertem tenni. Bedugtam a fejem az ajtón. Aprókat pislákolva bámultam az ismeretlen személyt, aki pontosan úgy nézett ki, mint Jungkook.

-Ki vagy te? - böktem a vállába, de nem mutatott semmi életjelet. - Mondom ki vagy te?!

-Mi a baj Seung Rin? Hajnali két óra! - mutatott álmos tekintettel a polcon lévő órára. Sosem hívott Seung Rinnek, így már halálosan biztos lehettem abban, hogy ez a személy egy teljesen más alak, ugyanazzal a kinézettel. Megint sikerült félrelépnem, úgy, hogy azt még jó magam sem tudtam valójában.

-Az a bajom, hogy te nem Jungkook vagy!

-De én.. - kezdett volna bele magyarázkodásába, de félbeszakítottam.

-Semmi de! Ki vagy te, és miért vertél át? - borultam a földre. Egy olyan embernek éreztem magamat, aki mindenkinek bedől, bármiről is lenne szó. Ez nem én vagyok.

-Jungkook testvére vagyok - ült le mellém.

-Egy olcsó kurva vagyok. Én ezt nem akartam - sírtam a térdemhez dőlve.

-Nem vagy az - karolta át a vállamat. - Először azt hittem, hogy poén lesz ez az egész dolog, de végül nem úgy sült ki. Sajnálom, Seung Rin.

-Akkor is ugyanaz maradok, már megtörtént. Egy szörnyű ember vagyok. Miért kellek én még mindig Jungkook-nak?

-Egyáltalán nem vagy szörnyű ember. Miattam kerültél ebbe a helyzetbe, amit nagyon bánok, de emiatt ne legyen bűntudatod. Jungkook szeret téged. Folyton csak rólad beszélt, szóval remélem, hogy egyszer megtartjátok az esküvőtöket. Gondolj csak bele: mindkettőtöknek van egy ikertestvére. Már is egy közös dolog kettőtök közt.

-Ez tényleg roppant érdekes szituáció - kacagtam.

-Ideje mennem - nézett újra az órára. Felkapta a melegítőjét, majd az ablakon keresztül távozott a szobából. Utam egyből a fürdő felé vezetett. Beálltam a zuhany alá, hagytam, hogy a forró vízcseppek a bőrömet áztassák. Miután végeztem, egész felfrissülten feküdtem vissza az ágyamba. Még mindig a bűntudat emésztett odabent, de ez ellen már nem tudtam mit tenni. Megtörtént, még ha el is próbálom felejteni.

2 nap múlva

Jungkook még mindig nem jelentkezett. Órákig szorongattam B-Bomb telefonját, de egy hívás sem érkezett attól a személytől, akitől vártam. Talán azért nem keres, mert talált valaki mást. Ez a gondolat cikázott végig a fejemben, de hamar el is vetettem. Teljes szívemből szerettem őt, és megbíztam benne. A régi szavai futottak keresztül a fejemben, miszerint egyszer visszajön értem, ha minden rendbe jön. Várom azt a pillanatot..

-Jó reggel Seu - dugta be a fejét Bombi az ajtón. - Felhívott már?

-Még nem - szorítottam meg a készüléket csalódottan.

-Egyszer biztosan hívni fog - mondta biztatóan. Magamra erőltettem egy mosolyt, aminek kíséretével egy bólintás következett. - Ma elmegyünk a strandra mindannyian.

-Még sosem fürödtem tengerben - csillantak meg a szemeim.

-Ez komoly? - nézett rám úgy,

mintha azt jelentettem volna ki, hogy egy idegen galaxisból érkeztem.

-Városi lány vagyok - tártam szét a kezeim.

-Sajnálatos, de nem most lesz az első alkalmad a tengerbeli fürdésre.

-Miért is? - húztam fel a szemöldököm.

-Mert nem a partra megyünk, hanem strandra, medencékhez.

-Minek megyünk strandra, ha itt a tenger? - tettem fel igen logikus kérdésem.

-Mert Zico nem bírja a homokos partot, meg az iszapot - nevette el magát.

-Mindent értek - nevettem én is. MinHyuk elhagyta a szobát, hogy egyedül tudjak nekilátni a pakolásnak. Egy ideig kutakodtam, mire megtaláltam a fürdőruhákat rejtő fiókot. Felvettem egy fekete színű bikinit, a törülközőt pedig a vállamra terítettem. Hajamat összefogtam, aztán a papucsomba bújtam, és kimentem a szobából. Ez az itt lét kezdett egész más lenni. Inkább egy nyaralásszerű kiruccanásnak lenne nevezhető, csak annyi hátránya volt, hogy nem a saját akaratunk szerint éltünk itt. Minie a folyosón jött velem szemben. Fehér bikiniben volt, összefogott hajjal, vállán a törülközővel és egy papucs kíséretével.

-Látszik, hogy testvérek vagyunk - nevettem.

-Még szép - kacsintott. Elindultunk mindketten a földszint felé. A fiúk már készen ültek a kanapén, és ránk vártak.

-Mehetünk? - kérdezte U-Kwon.

-Persze - válaszolt Minie, én pedig aprót bólintottam. A kinti levegő meleg volt, szinte forró. Alig vártam már, hogy a hideg vízbe mehessek. Minie Kwon mellett sétált, én inkább lemaradtam, és a tömegnek nevezhető társaság mögött mentem. A nővérem hirtelen megállt, majd odasétált mellém. Belekarolt a kezembe, így sétáltunk tovább.

-Szép - nevetett Kwon játékosan. - Lecseréltél?

-Hát persze - vigyorgott Minie, a fiú pedig színlelve sértődöttségét, ment előre, miután MinHyuk-hoz és Zico-hoz társult.

A strand hatalmas volt. Rengeteg medence, éttermek, csúszdák, egyszerűen minden volt. Nem volt üres napágy, de a fiúk ezt könnyen elintézték, így mindenkinek jutott egy. Egyedül én néztem sajnálattal a nyolc embert, akiket szó szerint leborítottak a napágyról. A rózsaszín türülközőmet leterítettem, majd leültem. Minie helyet foglalt a jobb oldalamon, mellette Kwon. Bal oldalamom B-Bomb foglalt helyet, mellette pedig az összes többi tag. Így egészem biztonságban érezhettem magamat, mivel a többiekkel nem igen társalogtam bármikor is.

-Megyek, veszek naptejet. Addig fürödjetek - ment el mellőlem a fiú, így már csak a nővéremre számíthattam. Levettük a szemüvegünket, és nekifutásból ugrottunk bele a szemben lévő medencébe. A vizet Minie arcába csapkodtam, így ő is pontosan így tett ellenem. Vihogva foglaltuk el magunkat a medencébe. Utoljára tizennégy évesen voltunk strandon, és ebben a pillanatban is úgy viselkedtünk, mint a gyerekek. Egyszer csak valaki megkopogtatta a vállamat, én pedig egyből odakaptam a fejemet. Zico guggolt a medence szélénél.

-Ki engedte meg, hogy begyere a vízbe? - kérdezte teljes komolysággal.

-MinHyuk - vontam meg a vállam.

-De ő nincs itt. Addig én vagyok a felelős érted, szóval gyere ki szépen, és kérj engedélyt! - mondta parancsolóan. Minie addig a többi fiúval bohóckodott a vízben, én pedig unottan cammogtam ki a medencéből, kellő lassúsággal. Megálltam Zico előtt, és a földet pásztáztam a tekintetemmel, melyre az immár szőke hajamból folyó, sok vízcsepp áztatott.

-Bemehetek a vízbe? - kérdeztem. - Kérlek.

-Hm. Így kellett volna először is.

-Akkor bemehetek? - mosolyodtam el újra, nagy lelkesedéssel.

-Nem - mondta röviden. Lelkesedésem mosolyommal együtt tűnt el. Durcásan ültem a napozóágyon. Kezeim keresztbe tettem, nem szóltam senkihez, csak néztem előre.

-Mi történt? - sétált felém B-Bomb a naptejjel a kezében.

-Zico nem enged fürdeni, amíg nem jössz vissza. Igazán siethettél volna! - förmedtem rá.

-Jól van, jól van! - tette fel védekezően a kezeit. - Állj te sorba ennyi ideig.

-Sajnálom. Ma igazán rossz napom van. Jungkook már rég nem jelentkezett, fáradt vagyok, ott volt az esti incidens, most meg Zico nem enged fürdeni.

-Milyen esti incidens? - kerekedtek ki a szemei. Éljen Seu, ezt jól elszúrtad.

-Erről nekem elég kínos beszélni - magyarázkodtam.

-Mégis miről? - kérdezte szórakozottan. Ez tényleg igen jó kérdés. Mégis miről, Seu?

-Hát, Minie-hez át kellett mennem egy fontos dologért, ami nem volt a szobában, és szükségem volt rá, sürgősen. Tudod, vészhelyzet.

-Akkor most hogyan fürdesz? - esett le neki problémám. - Ez a két dolog totálisan kiüti egymást - tette keresztbe a kezeit.

-Az istenedért már! Tampon, úgy hívják! Most örülsz? - fakadtam ki. Annyira beleéltem már magamat a hazudozásaimba, hogy már jómagam is elhittem ezt az egészet.

-Mindent értek - csapott a fejére. - Sajnálom.

-Nem gond - álltam fel végre, és a vízbe csobbantam. Sikerült teljesen jól kihozni magamat ebből a szituációból. Minie szemben állt velem. Kwon a többi fiúval labdázott, én pedig halkan elmeséltem neki mindent, az esti sztoritól kezdve a tamponos húzásomig, amire rendkívül büszke voltam. Sosem alakítottam még ilyen jól. Mögöttem a víz csobbanására lettünk figyelmesek. Bombi ugrott egy hatalmas nagyot, majd a hátam mögött kezdett el felém közeledni. Kezeit körbefonta a derekam körül, fejét a vállamon pihentette, éreztem felsőtestét, amint a hátamhoz simult. Testhőmérsékletünk nem egyezett meg, így egész kellemes volt a hozzám simuló meleg teste. Minie elmosolyodott, én pedig totálisan vörös lettem. A fiúk is mosolyogva néztek bennünket, én pedig ledermedtem abban a pocizióban, ahogyan voltam. Nem tudtam mit tegyek. Sem megszólalni, sem megmozdulni nem mertem. Arcom már egyre vörösebb lett, szinte égett, pulzusom is a magasba szökött.

-Sajnálom, most egy igen fontos elintéznivalóm van - csusszantam ki karjai közül. Felkaptam a kezembe akadó törölközőt, akárkié is volt, majd sebesen rohantam egészen a mosdóig. Nem volt semmi bajom, de csak így tudtam kiszabadulni abból a helyzetből. Könnyeim utat törtek maguknak, haza akartam menni. Hol vagy már, Jungkook?

***

Minie-vel Kwon és B-Bomb felé haladtunk. A konyhában lévő pultnál ültek, és a szendvicsüket fogyasztották.

-Kwonnie, tudod, hogy szeretlek - nézett Minie rá boci szemekkel.

-Ugye te is tudod Bombi? - tettem magam elé mindkét kezemet, és nagyra nyitott szemekkel bámészkodtam rá.

-Mit akartok? - kérdezték szinte egyszerre, miközben a szendvics a kezükben volt.

-Áh, semmit - legyintett Minie, én pedig megtapostam a lábát. - Aú.

-Igazából - mosolyogtam ártatlanul. - Szeretnénk egy kicsit sétálni.

-Semmi akadálya - állt fel a székről MinHyuk. Visszalöktem ülő helyzetbe, ő pedig meghökkenve nézett rám.

-Úgy értem, szeretnénk egy kicsit sétálni, tudod, ketten.

-Nem - vágta rá Kwon.

-De csak tizenöt percről lenne szó - nyávogott Minie.

-Csak szeretnénk beszélgetni a friss levegőn - helyeseltem.

-Úgy is tudtok beszélgetni, ha mögöttetek megyünk - ellenkezett U-Kwon.

-Szerinted nem zavaró, ha két fiú végig a nyomunkban van? - tette keresztbe a kezeit a nővérem, és én is pont így tettem.

-Engedjük már el őket - nézett Kwonra a mellette ülő fiú. Hálásan néztem rá, amit észre is vett.

-Ha nem jönnénk vissza tizenöt perc múlva, nyugodtan értünk jöhettek. Felőlem nyomkövetőt is szerelhettek ránk, nem akarunk sehova menni, csak sétálni - ajánlottam fel. Tényleg nem szándékoztunk sehova menni, mivel egy órán belül megtaláltak volna minket. Egyszerűen csak egy testvéri beszélgetést szerettünk volna, amit már jó rég tettünk utoljára.

-Rendben - sóhajtott Kwon. - Tizenöt perc!

-Rendi - mondtam. Minie a nyakába ugrott, és én is így tettem a másik személlyel. Győzedelmeskedve indultunk el késő esti sétánkra, mely a parkban volt. Nem mentünk messzire, hogy időben vissza tudjunk menni. Végre úgy éreztük, hogy szabadok voltunk. Senki sem járt a nyomunkban, oda mehettünk, ahova akartunk. Még ha ez az egész csak tizenöt percre is szólt.

-Minie - szakítottam félbe a Kwonról való regélése közben. Megtorpant, majd a felénk közeledő személyre pillantott. Tiffany vadul integetve topogott felénk magassarkújában, amelyet egy fekete bőrnadrág és egy bőrdzseki egészített ki. Elég furcsa öltözék volt egy tengerparti városban, de valószínűleg most érkezett ide. Sosem volt a nagy tudásáról ismert, de akkor is hozzánk tartozott.

-Tif! - adott neki két puszit Minie, miután végre odaért hozzánk. Én is két puszival üdvözöltem. Arcán hatalmas vigyor díszelgett, szeme csak úgy csillogott az örömtől.

-Végre megtaláltalak titeket! - ugrált tapsikolva, én pedig két kezemmel fogtam meg a vállát, hogy álljon le. Az elhaladó emberek egészen furcsán méregettek bennünket. Nem is csodálom. - Tudjátok mennyit kerestelek titeket, mire rátok találtam? Ki gondolta volna, hogy az ország másik végében fogok rátok találni. Hol voltatok eddig? Hogy kerültök ide?

-Honnan tudtad, hogy itt vagyunk? - kérdeztem. Ezt fontosabbnak találtam a válaszadásnál.

-V mondta - jelentette ki. - De ez nem lényeges. Azt magyarázzátok meg, hogy kerültetek ide!

-Te beszéltél V-vel? - kerekedtek ki Minie szemei.

-Oh, nem csak beszélgetés volt az - kuncogott totál vörösen. - Te is hallottál má róla? Hidd el, amilyen helyes, olyan jó az ágyban is - mondta még vörösebben. Minie hirtelen ökölbe szorította a kezeit, majd egy ütést próbált elvégezni Tiffany arcán, de a lány fegyvert rántott, így nővérem visszaugrott, és kezét leeresztette, de továbbra is idegesen nézett rá. Egyáltalán nem félt, pedig éppen egy fegyvert tartottak felé.

-Lőjj le! Tessék, itt vagyok!

-Neked meg mi a franc bajod van? - nézett rá értetlenül, miközben a fegyvert még mindig a nővérem felé tartotta. A tárgy nélkül sosem ment semmire, ezért rendkívül félt Minie haragjától. Csak az eszköz biztosította számára a védelmet.

-Most azonnal tedd azt le! - tartottam felé a saját pisztolyomat. - Ki vagy rúgva, takarodj innen! - kiabáltam.

-Micsoda? Ti nem vagytok normálisak! - emelte fel a hangját kétségbeesetten.

-Mi? Igazán? Miközben itt mesélsz arról, hogy a barátommal feküdtél le? Még te vagy felháborodva? - sírt Minie, én pedig egyre dühösebb lettem, ahogyan láttam az előtörő könnycseppjeit.

-Tedd már le, és menj el! - parancsoltam. A park ki volt ürülve, az emberek megijedtek, talán rendőrért mentek, de nem érdekelt. Egyedül az tudott foglalkoztatni, hogy a testvéremnek ne essen baja.

-Seung Rin, dobd el azt a kibaszott fegyvert! - tartotta felém B-Bomb a sajátját, Kwon pedig Tiffanyra. Letelt a tizenöt perc...