26:Chapter II.

Shin Seung Rin szemszöge

 -Ez mi a franc volt? - hördültem fel. - Itt volt a lehetőség, hogy haza menjünk, te pedig elszúrtad!
 -Nyugodj már le, Seu! Szerinted a Block B csak úgy hagyta volna anyáékat, hogy bejöjjenek, aztán elvigyenek minket? Gondolkodj már!
 -Ha hívják a rendőrséget, bejuthattak volna - pityeregtem.
 -És azt akarod, hogy MinHyuk és a többiek börtönbe menjenek?
 -Nem - feleltem hidegen.
 -Akkor pedig ne siránkozz! Egyszer még biztosan látni fogjuk őket - ölelt meg Minie.
 -Hiányzik a családom, hiányoznak a barátaim, és legfőképpen hiányzik Jungkook - öleltem vissza, és nem engedtem el. - Neked nem hiányzik V?
 -De - mondta bizonytalanul. - Viszont ne Jungkook körül forogjon a világ. Nem jelentkezett, nyilván okkal tette. Azt mondta visszajön, és ha komolyan szeret, vissza is fog. De itt körülötted mindenki kedves próbál lenni, szóval becsüld meg őket és felejtsd el Kook-ot. Majd ha itt lesz az idő, vissza fog jönni, különben nem kérte volna meg a kezed.
 -Ez nagyon megható volt - szipogtam.
 -Most már boldog leszel? - tolta fel az állam, és a szemébe néztem. Magamat láttam.
 -Megpróbálok. Te hogy vagy ilyen boldog itt?
 -Kwon kedves velem, megért, és szabadabb életet biztosít számomra. Persze, V is hiányzik, de ő sosem értett meg, csak egy kellék voltam, akit kinézett magának, aztán pedig megszerezte. Mindig is irigykedtem a Jungkookkal való kapcsolatotokra. Ő magadért szeretett meg. Magamban mindig reménykedtem, hogy V egyszer megkéri a kezem, de ez nem így történt, szóva l rájöttem, hogy ő nem egy komoly kapcsolatra vágyik, mint én. Érted?
  -Annyira sajnálom - biggyesztettem le a számat. - Én azt hittem boldognak érezted magadat. Miért nem szóltál?
 -Mert annyira boldog voltál, hogy nem akartalak a saját dolgaimmal terhelni. És annyira vágyakoztam a szerelem után, hogy bemeséltem magamnak azt, hogy minden rendben volt. De semmi sem volt úgy.
 -Nekem sem volt minden boldogság. Tudod mennyiszer vesztünk össze Kook-al?
 -Igen, és ez mind csupa jó dolog.
 -Ezt most jól gondoltad?
 -Seu. Minden kapcsolatban kell lennie veszekedésnek. Az úgy nem lenne rendjén, ha mindig, mindenben egyetértenétek - kacagott. - Annyira szeretem, mikor ilyen kis lüke vagy. Szeretlek húgi. -Én is szeretlek nővérkém - öleltem meg utoljára. -Megyek, visszaviszem a telefont - siettem ki az ajtón. Ez a beszélgetés végre őszinte volt, ezért sokkal jobban éreztem magamat, mivel végre megértettem MinGi érzéseit.

   Az ajtón kopogtatás nélkül mentem be. Üres volt a szoba, ezért kevésbé sietősen helyeztem az éjjeliszekrényre a telefont, ahonnan azt elvettem. Kifelé vettem az irányt, de az ajtó a fejemnek csapódott, amin B-Bomb lépett volna be.

 -Basszus, jól vagy? - állt meg mellettem.

 -Igen, igen - fogtam a fejemet. Kettőt láttam belőle, ami kicsit nyugtalanított, de ez csak a fájdalom hatása volt. - Csak megnéztem, hogy visszajöttél-e már, de úgy látom, igen.

 -Tényleg ne haragudj - nézett megbánóan. - Borogasd be a fejed.

 -Oké - indultam a kijárat felé. A szobám üres volt mire visszaértem. Bementem a fürdőbe, minek ajtaja a gardrób mellől nyitódott, majd levettem a polcról egy kisebb fehér törülközőt. A csap alá helyeztem, majd mikor már eléggé beszívta a vizet, a fejemhez emeltem. Elég későnek bizonyult, éhes pedig nem voltam, mivel a plázában még hazafele menet ettem pár falatot. Egy gyors zuhanyzás után már az ágyamban feküdtem, és a tv-t bámultam. Ebben a néhány napban aligha beszéltem volna bármelyik taggal is. Sokkal jobban viseltem az egyedüllétet, mivel nem ismertem őket, és inkább a gondolataimba merültem el. Ebben a rövid időszakban többet gondolkodtam már a saját életemen, mint eddig bármikor. 

 -Jó éjszakát - dugta be a fejét az ajtón Minhyuk. 

 -Neked is - mosolyogtam rá.

 -Ha legközelebb beszélni szeretnél Jungkookkal, előtte szólj, meg fogom engedni, nem kell elvenned a telefonomat - fejezte be mondanivalóját, és már be is csukta az ajtót. Mosolyom lehervadt, feszült lettem. Elfelejtettem kitörölni a beszélgetést, gondolom megnézte a híváslistáját. Egy idióta vagyok.

  Este még mindig azon rágódtam, hogy lebuktam a telefonos ügy miatt. Nem szidtak le, semmi sem történt, mégis rosszul éreztem magamat. Több órája csak forgolódtam, de egyszerűen sehogy sem volt jó. Végül az oldalamra fordultam, és mozdulatlanul bámultam a sötét szoba falát. A hátam mögül hirtelen megcsapott a szellő, ezért megfordultam. Nyitva volt a terasz ajtaja, a függöny pedig máshogy állt, mint azelőtt. Úgy éreztem, mintha figyeltek volna, de egy teremtést sem láttam ott magamon kívül. Behunytam a szemeim, azzal a tudattal, hogy csak a szellő volt. Néma csend uralkodott a szobán, egyedül az én levegővételemet lehetett hallani. Apróra nyitottam ki ismét a szemeimet. Teljes mértékben olyan érzésem volt, mintha nem egyedül tartózkodnék a szobában. Egy darabig türelmesen vártam, hogy előbukkanjon valaki, de ez nem így történt, így hát alvásra késztettem magamat. Apró és óvatos lépéshangokra lettem figyelmes, így hát kaptam a lehetőségen, és egyből a lámpa felé nyúltam, ami az éjjeliszekrényen volt, majd feloltottam. Az alak a terasz felé ment volna. Háttal volt, legszívesebben sikítottam volna, de nem tettem. Megtorpant, egy ideig nem mozdult, de végül megfordult. 

 -Jungkook! - visítottam fel, és már ugrottam is ki az ágyból. A takarót magammal rántottam, de nem érdekelt, a nyakába ugrottam. Körbefontam a kezeim nyaka körül, majd felpillantottam rá. - Hiányoztál.

 -Te is nekem - adott egy puszit az arcomra, ami meglehetősen furcsa volt, mivel mindig csókkal köszöntött. - Minden rendben van?

 -Igen. Ugye haza viszel végre? 

 -Csak azért jöttem el, hogy megbizonyosodjak arról, hogy rendben tudhatlak. De miután vége ennek az egésznek, elmegyünk innen, ígérem. 

 -Ezek szerint még nem tisztázódtak a dolgok - biggyesztettem le a számat. - Meddig maradsz itt?

 -Már menni készültem, de maradok veled még egy kis időre - válaszolta, majd helyet foglalt az ágyamon. Leültem mellé, és mellkasához dőltem, Illata szokatlanul kellemes, mégis furcsa volt. Legbelül elöntött a boldogság annak tudatában, hogy itt volt mellettem, de a szomorúság is helyet foglalt mellette, mivel azt is tudtam, hogy egy rövid időn belül el is fog menni.

 -Emlékszem - kezdtem bele mosolyogva - a könyvesboltban még egy éretlen, kalandvágyó lány voltam, most pedig kissé megkomolyodtam, és a kaland helyett csak te jársz az eszemben - vallottam be az érzéseim, amelyek az eltűnése óta végigfutottak a fejemben. Nem szólt semmit csak egy hirtelen lendülettel csókolt meg, amitől kissé megijedtem, de annyira hiányzott már, hogy reflexszerűen visszacsókoltam.
-Akarlak - lihegte két csók közt Jungkook. Nem szóltam semmit, csak csókoltam és csókoltam. Nagyon vágytam már rá, hiszen rég óta nem voltunk együtt. Kook megfogta a pizsamám fölsőjét, és elkezdte lehúzni rólam, én pedig felemeltem a kezeit, hogy megkönnyítsem a dolgát. Én sem maradtam tétlen, megfogtam Kook sötét fölsőjét, és egy nagy lendülettel kibújtattam az anyagból. Jungkook elvált az ajkaimtól, és a nyakamat, mellkasom, majd a hasfalamat kezdte el ellepni csókokkal, kezeivel pedig az oldalamat simogatta, majd letévedtek a nadrágomra, amit hamar le is húzott rólam. Abba hagyta hasfalam puszilgatását, felállt, és a bokszerjével együtt ledobta magáról a nadrágot, így semmi ruhaanyag nem fedte tökéletes testét. Visszamászott az ágyra, lábaimat felrakta a vállára, és ujjaival csiklómat kezdte izgatni. Elidőzött vele egy kicsit, majd megéreztem magamban egy, végül két ujját. Lassan mozgatta bennem, amitől apró sóhajok hagyták el a számat. Meglepett ez a viselkedése. Kook nem várta meg, hogy elmenjek, kihúzta ujjait hüvelyemből, és pár másodperc múlva teljes hosszával volt bennem. Kook folyamatosan csókolt, lökései egyre erőteljesebbek voltak. Kezeimmel hátát simogattam, karmoltam. Jungkook a nyakamat szívogatta, csókolgatta, majd egy halk nyögéssel elélvezett. Én még nem jutottam el a 'csúcsra', így Kook még mindig mozgott bennem, egyre gyorsabban. Egyre szaporábban vettem a levegőt, majd én is elélveztem.
-Ah - hagyta el Kook száját egy kisebb nyögés. Még egyszer megcsókolt, kicsúszott belőlem, és lefeküdt mellém. - Ez volt az eddigi legjobb szeretkezésünk - húzott magához közel, és a hajamba puszilt. Nem szóltam semmit, csak megfordultam, hogy szembe legyek vele és lássam az arcát. Lehunyta szemeit, fáradtan aludt el mellettem. Nem szóltam semmit, mert nem akartam, hogy itt hagyjon. Elmélyedve néztem őt. Kezét álmában a derekamra helyezte, én pedig mosolyogva néztem még mindig őt, majd megakadt szemem a kezén. A gyűrű nem volt rajta. Még jobban szemügyre vettem, és megpillantottam a csuklóján egy anyajegyet, amely eddig még nem volt ott. Leszedtem kezét a derekamról, aztán idegesen siettem ki a szobából, miután a köntösömet magamra aggattam. Ő nem Jungkook..