2015. május 8., péntek

22:Chapter

Shin Seung Rin szemszöge

Elindultam a baloldali folyosón, de megtorpantam az ajtó előtt. Valamiért a jobb oldali szobára emlékeztem, de próba szerencse elven benyitottam. V ült az ágy szélén, és a televíziót bámulta.
 -Szia V - nevettem. - Eltévedtem.
 -Észrevettem - mosolygott kedvesen. Furcsa volt így látni, mivel rám mindig is utálatosan nézett. - Gyere, visszaviszlek Jungkook-hoz.
 -Oki - válaszoltam lelkesen. Vicces helyzet volt, hogy összekeveredtünk, ezért nevettem végig. Az ajtót udvariasan kinyitotta előttem, én pedig aprókat szökdécselve mentem a tulsó szobához. Benyitottam az ajtón, ám mosolyom le is hervadt, mert a vicces szituáció helyett mással kellett szembesülnöm. Jungkook a nővérem csókolta meg, én pedig amilyen lendülettel mentem be, olyannal viharzottam ki. V -be ütköztem, ő pedig értetlenül meredt rám.
 -Mi történt? - kérdezte, de időm sem volt válaszolni, mert Minie és Kook rohantak utánam.
 -Seu, ez nem az amire te gondolsz - törölte meg a száját Minie. - Kook azt hitte te vagyok - magyarázta. Úgy tettem, mintha meg sem hallottam volna.
 -Nem hiszem el, hogy ezt tetted Jungkook! Hogy képzelted azt, hogy a feleséged leszek mikor meg sem tudsz különböztetni?!
 -Ezt nem akartam, Seu. Teljesen egyformák voltatok. Azt hiszed direkt volt?! - emelte fel a hangját.
 -Még Yoseob is meg tudott különböztetni minket! - könnyeztem be.
 -Leszarom Yoseob-ot! Én nem ő vagyok. Akkor miért nem hozzá mentél? - fakadt ki, miközben csuklómat megragadta.
-Ezt nagyon elszúrtad, Jungkook - szisszentem fel, és kihúztam a kezem a szorításából. - Hányszor kell még csalódnom benned, mikor mindig azt ígéred, hogy minden rendben lesz köztünk?
 - kérdeztem, de nem vártam választ, ezért továbbmentem a folyosón, és leültem az egyik ajtó elé. Csak sírtam és sírtam, míg nem V jött oda hozzám, és a kezét nyújtotta, hogy felhúzzon.
 -Gondolom, nem szeretnél most Jungkook-kal lenni. Ezt teljes mértékben megértem, szóval választhatsz. Vagy a nővéreddel alszol, én pedig a vendégszobában, vagy Jimin még szívesen befogadna téged.
 -Köszönöm, aranyos vagy - töröltem meg a szemeim. - Te csak aludj Minie-vel, majd megyek Jimin-hez. Nem szeretném felborítani a napotokat. Minie-nek pedig üzend meg, hogy minden rendben van, és ne legyen bűntudata - fejeztem be egy nagy sóhajjal.
 -Köszönöm - mosolyodott el, majd elment. Feltápászkodtam a földről, és kiültem a vonat egyik részébe. Az ablakhoz simultam, és a kinti környezetet bámultam. Sosem jártam még ilyen messze Szöül-tól, hisz csak tizenhét éves voltam. Mindenem megvolt abban a városban. Család, barátok, iskola, szabadság. Egyedül a szerelem hiányzott még az életemből, majd jött Jungkook, és elvette mind a négy tényezőt, de helyette egy másikkal gazdagodtam: szerelemmel. Olyan érzést tapasztalhattam meg, melyet még soha. De ez az időszak sem tartott sokáig, mivel képes volt mindig elrontani egy jónak vélt kapcsolatot, néhány téves, vagy akarattal tett cselekedettel. Kizökkentettek a mindennapjaimból, és legszívesebben haza szerettem volna menni, de nem tehettem. Talán a másik bandánál majd esélyt kapok arra, hogy hazamehessek, és tisztalappal kezdjek majd mindent a nővéremmel.
 -Megvagy még, hercegnő? - simította meg valaki a vállam, én pedig nyomban visszatértem a jelenbe álmodozásaimból. Azt hittem J-Hope tartózkodott mellettem, mivel ő használta ezt a megnevezést, de tévedtem. Jimin volt. Gondolom V említette neki a történteket.
 -Persze - erőltettem magamra egy mosolyt, majd tovább néztem az ablakot. Jimin leült mellém, így már ketten néztük a kinti várost.
 -Mit nézel ennyire odakint? - csodálkozott.
 -Furcsa, hogy kicsöppentem a megszokott életemből, de még a városból is, egy teljesen idegen helyre. Mennyire messze megyünk még? 
 -Egy napos az út. Nagyjából az ország másik végébe megyünk. 
 -Értem - feleltem röviden. Nem voltam beszédes kedvemben. Épp az imént derült ki a szerelmemnek mondható alakról, hogy gőze sincs arról, hogy én ki vagyok. 
 -Gyere, menjünk a szobába. Amíg berendezem a holmijaid, nyugodtan nézelődhetsz tovább. Ott is van ablak - vezetett el a lakosztálya felé. Szerencsémre, a vonat másik oldalán helyezkedett el, így nem kellett amiatt aggódnom, hogy összefutok bárkivel is, akivel nem szeretnék. Jimin valóban elkezdte pakolni a dolgaimat, én pedig továbbra is az ablakból néztem ki. Semmi érdekeset nem véltem a kinti környezetben, de a gondolataim szanaszét röpködtek a fejemben., ezért megpróbáltam lefoglalni magam a nézelődéssel, mielőtt beleőrülnék önmagam sajnálatába. 
 -Haza szeretnél már menni? - ült le a fotelbe.
 -Honnan tudod? - pillantottam rá tágra nyílt szemekkel.
 -Csak rád kell nézni. Egyszer ki fogtok békülni Kook-kal, és együtt elköltöztök a közös házból. Ebben biztos vagyok.
 -Miért vagy ebben annyira biztos?
 -Csak hidd el - mosolygott rejtélyesen. 
 -Álmos vagyok - ásítoztam. 
 -Akkor aludj - nevette el magát.
 -Jól van na - nevettem el magam én is, és már be is dőltem az ágyba. Az oldalamra fordultam, és próbáltam minél hamarabb elaludni, hátha később úgy fogok felkelni, hogy ez az egész meg sem történt valójában. Ahogy azt édesapám mindig azt mondta nekem, mikor mindig feladtam volna az álmodozásaim: Soha ne add fel! Ha hiszel benne, egyszer valóra fognak válni az álmaid, csak küzdj érte!  Nem mellesleg, hiányzott apa.

  A vonat döcögős üteme lassan gyengült, és a végén már nem is haladtunk előre. Kinyitottam a szemeimet. Még mindig Jimin szobájában tartózkodtam. 
 -Megérkeztünk? - kérdeztem csalódottan. 
 -Meg. Itt a cuccod - rakta le elém a bőröndömet. Elég nagynak bizonyult a csomagom, így ha nem is tudtam hány napra, de azt meg tudtam mondani, hogy viszonylag sok időre meg kell válnunk tőlük. Épp elég idő arra, hogy jól megismerjük majd a környéket, és egy remek tervet gondoljunk ki a szökésre. Gyorsan átöltöztem, utána kimentünk mindketten a folyosóra. Mindenki ott volt, V és Minie pedig egy bőrönddel álltak az ajtó előtt. A vonat véglegesen megállt a kellő megállóban. Az állomáson nagy tömeg volt, senki sem tudta hova rakni, hogy kié ez a vonat, és miért jött ide, ezért tapadt ránk sok értetlen szempár. Nehézkesen leszálltam a vonatról, és megálltam Minie mellett. A fiúk nem szálltak le a vonatról, csak köszöntek nekünk, majd integettek. A nővéremmel visszaintegettünk nekik, és elindultunk V után. Egy magas, szőke hajú srác várt ránk. 
 -Csá haver - pacsizott bele V kezébe az idegen alak.
 -Szia Zico - röhögött Tae. Minie-vel összenéztünk, és az arckifejezésünkből megállapítottuk azt, hogy mit gondolt a másik abban a pillanatban. 
 -A fehér ruhás lány Seung Rin, ő a hiperaktívabb testvér - kezdett bele bemutatásunkba V, én pedig akaratom ellenére is elnevettem magamat. - A rózsaszín ruhás lány pedig Min Gi, a barátnőm - mondta, itt pedig egymásra mosolyogtak.
 -Utálom, ha Seun Rin-nek szólítanak - toporzékoltam. 
 -Én pedig, ha Min Gi-nek - helyeselte a nővérkém. 
 -Elfelejtettem mondani, Minie és Seu - javította ki magát. 
 -Azt hiszem sikerült memorizálnom - nézett felváltva ránk a napszemüvege mögül Zico. Rendkívül meleg volt, ezért megszabadultam a pulcsimtól, és a derekamra kötöttem. 
 -Vigyázzatok magatokra, csináljátok azt, amit a többiek mondanak, nemsokára jövünk értetek - fordult felénk V. Egy gyors csókkal elbúcsúzott Minie-től, és a vonathoz rohant, de az ablakból nézve megvárták, míg sikeresen el nem indulunk.
 -Gyertek, erre van a kocsi - terelt minket az újdonsült háztársunk. Megfogtuk a bőröndünket, és követtük őt, miközben a bőröndjeink zajosan gurultak mögöttünk a döcögős úton. A kocsiban ült néhány ember, nyilván a banda tagjai lehettek. A nevüket elfelejtettem, de azt biztosan tudtam, hogy B betűvel kezdődött, csakúgy, mint a BTS-é. Nem meglepő. 
 -Lenne egy kisebb gond - szállt ki a kocsiból egy göndör hajú fiú, akit követően az összes személy kiszállt a járműből. - Nem férünk be. Heten vagyunk egy öt személyes kocsival.
 -Majd ülnek az öletekbe. Seu Kyungéba, Minie U-Kwonéba - próbálta megoldani a szituációt Zico. Minie rémültem a vonaton megfigyelő V-re nézett, aki a fejével intette azt, hogy tegye, amit mondtak. A fiúk visszaültek a kocsiba, úgy gondolva, hogy minden rendben volt. Minie elfoglalta a helyét. Egy ideig feszengve mocorgott Kwon ölébe, de a srác szórakozottan figyelte őt. 
 -Biztos nem ülök senki ölébe se - jelentettem ki magabiztosan.
 -Vagy beülsz, vagy sétálsz- vonta meg a vállát Kyung, miközben kihajolt a kocsi lehúzott ablakán. 
 -Sétálok - vigyorodtam el gúnyosan. - Merre kell menni?
 -A park mentén arra - mutatott a zöldellő park felé. 
 -Megegyeztünk - indultam el. Magassarkú szandál volt rajtam, ami egyre nehezebbé tette a járásomat. Az autóval lassan haladtak mellettem, én pedig tűrőképesen sétáltam előre. Nem bírtam tovább, levettem a szandált, így már csak mezítláb botorkáltam a forró járdán, ami a nap hatására forrósodott fel. Egy darabig tűrtem az égető érzést, minthogy valaki vadidegen ölében kelljen utaznom, de mivel a feladóképességem már kiskorom óta nem hagyott el, lemondtam a dologról, ami mindeddig vezérelt engem.
 -Feladom! Engedjetek be! Leég a lábam! - ugráltam lábujjhegyen, és a kocsihoz rohantam, aminek az ajtaja már nyitottan várt rám. Beültem Kyung ölébe, és egy szót sem szólva hozzájuk vártam azt, hogy megérkezzünk végre a célhoz. Senkit sem hatott meg a hisztizésem, ami kicsit szokatlan volt nekem, egyben idegelő is. 
 -Megérkeztünk - parkolt le Zico egy hatalmas villa előtt. Nagyon messze lehettünk az otthonunktól, mivel itt kora este volt. Bementünk a házba a csomagjainkkal, és tátott szájjal néztünk körül a hatalmas helyiségen. Még a BTS villánál is hatalmasabb volt. Az öt fiú utánunk jött be a házba, itt kezdtem el jobban megfigyelni őket. Három embert már meg tudtam nevezni; Kyung, U-Kwon és Zico. Utána egy vöröses hajú, magas alak volt, majd egy pont, hogy alacsonyabb, szemüveges, fekete hajú. Tökéletes ellentéteik voltak egymásnak. A banda tökéletesen otthon érezte magát, és egy pillanaton belül eltűnt majdnem mind a házban. Egyedül Kyung és U-kwon maradtak velünk. Felmentünk az ideiglenes szobába, ahova vezettek minket. Szerencsénkre egymással szemben voltak, így bármikor meg tudtuk egymást látogatni. Elsőként nyitottam be a szobába, a testőröm pedig nyomban utánam. A szoba gyönyörűnek bizonyult első ránézésre, de az ágyon hirtelen megmozdult valami, vagy valaki, így ijedten felsikítottam, és a mögöttem lévő Kyung mögé bújtam.
 -Te mit csinálsz itt MinHyuk?! - förmedt rá az ágyon fekvő személyre, aki a telefonjával volt elfoglalva.
 -Átjöttem telefontöltőért, de lusta voltam visszamenni, ezért itt maradtam - vonta meg a vállát, és tovább nyomkodta a kütyüjét. 
 -Pakolj csak nyugodtan, majd elmegy - súgta nekem. Elindultam a bőröndömmel, és az ágy egyik oldalánál megálltam. Értetlenül néztem körbe a szobán, végül leraktam a földre, és ott hagytam. 
 -Te aztán berendezkedtél - nevetett a telefonos fiú, én pedig halványan elmosolyodtam. 
 -Melyik szekrény kell? - kérdezte Kyung. Nem válaszoltam. Egyszerűen nem mertem és nem is akartam hozzászólni. Több okból kifolyólag. Nem szerettem volna, hogy még egy fiú a szívembe lopja magát, mivel mindig csalódással ért véget. Haragudtam Jungkook-ra, mégis hiányzott. A kedvem szörnyű volt. Emellett idegen környezetben voltam, amitől mindig ideges leszek. 
 -A bal vagy a jobb? - nézett fel a telefonjáról a másik fiú.
 -A ba-ba-bal - nyögtem ki végre szaggatottan. Féltem tőlük, mivel még nem ismertem őket. 
 -Persze, B-Bomb-nak a nőcsábásznak mindig sikerül beférkőznie a lányok bizalmába - nevetett Kyung. Nem volt semmi ilyesfajta gondolatom, de ráhagytam az egészet, és továbbra is némán ácsorogtam.
 -Sok sikert, ahhoz, hogy szóra bírd - hagyta el a szobát a telefonos srác.
 -Meglesz - csettintett egyet. - Még mindig nem szólsz hozzám? - kérdezte. Fejemet ráztam jelezve, hogy nem. - Gondoltam. Mégis mit szeretnél azért, hogy végre szóba állj velem? 
 -Elmenni innen - vágtam rá reflexszerűen.
 -Ha annyira akarod.. Menj csak - mutatott az ajtó felé. Először értetlenül néztem rá, de arca komolyságot sugárzott. Elindultam az ajtó felé. Lopva ránéztem, hogy reagál-e, de nem tett semmit. Hagyta, hogy elinduljak. A ház sötét volt, mindenki a saját szobájába zárkózva volt, így eszméletlen gyorsasággal rohantam le a lépcsőn, majd a bejárati ajtó felé, melynek zárában a kulcs fénylett.


2 megjegyzés:

  1. Váá*-*
    Szegény Seu és Kook :c Kook olyan hülye, már bocsi Dzseni:'3 De előbb-utóbb rendben lesz minden, remélhetőleg:DD
    A forró járdás járás jó volt:'D Estél volna el..akarom mondani/írni semmi.:"D
    Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a másik bandánál:3 Mert, hogy Seu elszökik vagy elmegy az jó lenne *-* Izgalmas részek várhatók wáá. Úúú ellopja a My Talking Angela :"D Jó abbahagytam... :) Bár már van egy két sejtésem, hogy mi lesz, de még nem tudom, kitudja, hogy mi játszódik le a Te fejedben. Hiszen ott van minden. Macska, csillámláma, kecske, Pálinka, Párna,, ja várjál, elkalandoztam. Hihi:D Szólj Vivikének, hogy holnap tegye fel a kövit:"DDD
    Vagyis hamar kövit*-*<3
    Ölel, Lau :3

    VálaszTörlés
  2. Olyan jo olvasni a kommentjeid, koszi, hogy irtal. Most megnevettettel:'D <3

    VálaszTörlés