21:Chapter

Shin Min Gi szemszöge

-Igen - válaszolta Seu nagy lelkesen, és Jungkook felhúzta az ujjára a gyönyörű, csillogó gyűrűt. Nagyon aranyosak voltak együtt, és örültem annak, hogy végre Seu boldog lehetett, és mindent rendeztek Jungkookal. De az viszont elszomorított, hogy V nekem nem kérte meg a kezem, de én attól még ugyan úgy szerettem őt.

-Szeretlek - állt fel Kook, és megcsókolta húgomat.

-Akkor erre igyunk - csapta össze a tenyerét V, és megindult a konyha felé.

-Mit iszunk? - öleltem meg hátulról, miközben poharakért nyújtózkodott

-Pezsgőt - fordított maga felé, és megfogta a derekam. -Az megfelel? - mosolygott.

-Igen - pusziltam meg ajkait.

-Kibontod? - nyújtottam felé az alkoholt.

-Tessék - adta vissza, miután kinyitotta, én pedig kiöntöttem mindenkinek a poharába.

-Veszel ki egy tálcát? - fordultam meg Tae felé.

-Aha - válaszolt egyszerűen, és a kezembe is adta az említett tárgyat.

-Köszi - vettem el tőle a tálcát, és rápakoltam a pezsgővel teli poharakat.

-Most segíthetsz kivinni - nevettem Tae felé fordulva.

-Segítek, mert a végén még eltöröd ezeket - mutatott a poharakra.

-Haha - nevetett, és kivette a kezemből a tálcát, majd megindult a nappali felé, én pedig csak mentem utána, és lehuppantam a kanapéra.

-Akkor igyunk - szólalt meg V, és felvett egy poharat a tálcáról, majd mindenki követte őt. Miután koccintottunk mindenkivel, leültem Seu mellé, és figyeltük a többieket, mikor megcsörrent mellettem egy telefon.

-V, csörög a telefonod! - szóltam neki, és odanyújtottam neki a készüléket.

-Mondjad - vette fel a telefont, és elment egy másik helyiségbe.

-Örüljél már - löktem oldalba Seut.

-Jól van - mosolygott.

-Annyira örülök, hogy boldog vagy, és mindent rendeztetek egymás közt - öleltem meg.

-Szeretlek Minie - ölelt vissza.

-Ahj, istenem - dobta te magát V mellém, én pedig elengedtem Seut.

-Mi a baj? - fordultam meg felé. - Olyan dühösnek tűnsz.

-Sürgősen el kell utaznunk pár napra egy megbeszélés miatt - idegeskedett.

-Mennyi napra? - akadt ki Jungkook.

-Fogalmam sincs, nem mondta a főnök - válaszolt egyszerűen Tae.

-De jó - idegeskedett Jungkook is.

-Azt se tudom, hogy ki vigyázzon rátok, ameddig mi távol leszünk - nézett rám V.

-Hívd fel Zicot - tanácsoltam.

-Honnan ismered te Zicot? - kérdezte megdöbbenve Tae.

-Geon mesélt róla - vágtam rá. Kicsit rosszul éreztem magam, mivel nem szeretek hazudni, de most muszáj voltam, hiszen ha bevallottam volna az igazat, nem lett volna jó vége. Így inkább hagytam a dolgot.

-Akkor felhívom - állt fel a kanapéról, és elvette az asztalról a telefont, majd visszaült mellém.

-Igen? - vette fel a telefont Zico.

-Figyelj Zico. Vigyáznod kéne egy ikerpárra, mivel nekünk, pár napra megbeszélésre kéne mennünk, ahova nem vihetjük a lányokat - magyarázta V.

-Mi a nevük? - hallottam meg Zico kérdését a telefonból, így tisztán hallottam, hogy miről beszélgetnek.

-Minie és Seu. Aranyos lányok, de nagyon makacsok - mosolyodott el Tae.

-Rendben, és mikor jöttök? - érdeklődött Zico.

-Ma - válaszolta egyszerűen V.

-Akkor várunk titeket a vonatállomáson.

-Rendben - bólogatott V, és lerakta a telefont. -Akkor gyerünk pakolni - csapta össze a tenyerét, és húzott magával a lépcső felé. - Ti is menjetek pakolni - mutatott a többiekre, és húzott fel a szobájába.

-Hiányozni fogsz - öleltem meg, mikor becsukta az ajtót.

-Te is nekem - ölelt vissza.

-Mennyi ideig lesztek ott? - kérdeztem a szemébe nézve.

-Nem tudom, de sietek vissza hozzád - csókolt meg.

-Rendi - mosolyogtam. - Hol van a bőrönd? - forogtam össze-vissza a szobában, mivel nem találtam, és nem is láttam sehol sem a bőröndöt.

-Ott van - mutatott V a sarokra.

-Oh, tényleg - sétáltam oda. -Köszi - nevettem. -Milyen ruhákat pakoljak? - ültem le az ágyra.

-Nyárias ruhákat, mert tengerparttal szemben fogtok lakni - állt meg a pakolásban.

-Király - álltam fel.

-Bejöhetek? - kopogtatott az ajtón Seu.

-Gyere - válaszoltam.

-Szia V - köszönt aranyosan húgi.

-Szia Seu - mosolygott rá V.

-Csak azt szeretném megkérdezni, hogy milyen ruhákat pakoljak? Mert fogalmam sincs miket pakoljak be, és kettő bőröndöt meg nem szeretnék cipelni - hadarta.

-Nyárias ruhákat pakolj, mert azt mondta Tae, hogy tengerparttal szemben lesz a házunk - válaszoltam.

-Je - éljenezett húgi.

-Menj pakolni, mert ma nem indulunk el - szólt ki a gardróbból Tae.

-Rendben - sétált az ajtóhoz Seu, integetett, és indult is meg Jungkook szobája felé, persze, az ajtót nyitva hagyta, mivel ő barlangban lakik. Otthon sem csukta be az ajtót maga után, akkor itt minek csukná be? Nála a kilincs az luxus.

-Ez de szép ruha - vettem ki a szekrényből egy gyönyörű ruhát. -Ezeket te vetted nekem? - mutattam a szekrényre, V felé fordulva.

-Igen - mosolygott.

-Nagyon gyönyörűek - bámultam a ruhákat.

-Mint te - ölelt át hátulról Tae.

-Annyira gyönyörű ruhák vannak, hogy nem tudok választani - dobtam bele a bőröndbe egy kupac ruhát.

-Én kész vagyok - ült le V az ágyra.

-Most már én is - ültem le mellé.

-Hiányozni fogsz, de nagyon - ölelt meg.

-Szeretlek - fordultam meg felé, és megcsókoltam. Nem hagytam szóhoz jutni, csak érezni akartam az ajkait, ameddig még lehet.

-Mennünk kéne - vált el ajkaimtól.

-Akkor menjünk - húztam magammal. Megfogtam egy bőröndöt, és megindultam lefelé. Éppen akkor jöttek ki a szobából Jungkook-ék is.

-Nehogy leess - nevetett Seu.

-Vicces vagy - nevettem.

-A pályaudvarra kettő kocsival megyünk - tette le a bőröndöt V.

-Én mehetek Seuval? - álltam meg Tae előtt.

-Mehetsz - mosolygott.

-Köszi - viszonoztam mosolyát.

-Többiek hol vannak? - nézett szét a nappaliban.

-Nem tudom, de szóljunk nekik, mert indulni kéne - idegeskedett Jungkook.

-Fiúk! Siessetek már! - kiabált V, hogy mindenki meghallja.

-Mindjárt megyek! - kiáltotta Jimin, miután már mindenki kijött a szobájából, csomagokkal teli kezekkel.

-Itt van már a kocsi? - toporzékolt Rap Monster.

-Most jött meg - nézett ki az ablakon Tae.

-Király - szólalt meg Seu. Mindannyian elkezdtük felhúzni a cipőnket, közben a sofőrök bepakolták a cuccainkat a csomagtartóba.

-Seu, Minie, Jungkook és én együtt megyünk, a többiek a másik kocsival - osztotta be a helyet Tae. -RapMon! - szólította meg Tae.

-Mondjad - fordult felé.

-Te figyelsz a fiúkra a kocsiban.

-Rendben - szállt be a kocsiba, majd a többiek követték.

-Mikor hívtad fel a sofőröket, hogy jöjjenek ide értünk? - kíváncsiskodtam.

-Mikor te pakoltál - mosolygott.

-Oh, nem is hallottam - gondolkodtam el.

-Mert belemerültél a pakolásba - nevetett.

-Minie, Seu, szálljatok be a kocsiba - mondta Jungkook, és tettük is azt, amit kért, majd beszálltak ők is mellénk.

-Mennyi idő az utazás? És mivel megyünk? - kérdezősködött Seu.

-Egy napos az út, és vonattal megyünk - válaszolt Tae.

-Király.

-A többit majd elmondom a vonaton.

-Főnök! Megérkeztünk - szólt neki a sofőr.

-Gyertek - tartotta az ajtót V, hogy mi is ki tudjunk szállni.

-Köszi - válaszoltuk egyszerre húgival.

-Milyen egyszerre - mosolygott Jungkook.

-Ideértek a többiek is - mutatott V a bekanyarodó fekete kocsira. Az idő hideg volt, így a hangulatom is szomorúbb lett.

-Elmegyek, megveszem a jegyeket, addig maradjatok itt - vette meg az irányt Tae a pénztár felé. Amíg V vette a jegyeket, eltöprengtem azon, hogy végre megszabadulunk tőlük. Zico kedvesnek tűnt a telefonban, és remélem, hogy ő szabadabb életet fog nekünk megengedni, mint a BTS. A BTS-nél úgy érzem magam, mintha börtönbe lennék zárva 7 maffiással. Örültem annak, hogy Jungkook és Seu közt minden rendeződött, és hogy boldogak együtt. De az leszomorított, hogy nekem nem kérte meg V a kezem. Talán nem szeret annyira, mint Jungkook Seut.

-Megvettem a jegyeket, szálljunk fel a vonatra - lépett oda hozzánk V. A sírás keringetett már, de próbáltam nem elsírni magam, de nem jártam sikerrel. Könnycseppjeim gyorsan letöröltem, hogy senki se lássa, hogy sírtam. Felszálltunk mindannyian a vonatra, és elfoglaltuk a szobákat, majd nemsokára indultunk is. Nagyon szép volt a szobánk, és nagyon tiszta is volt.

-Nagyon szép ez a szoba - bámultam az ágyat, ami fölött egy égősor volt, ami iszonyatosan gyönyörű volt.

-Akkor tetszik? - ölelt meg hátulról V.

-Nagyon - simogattam meg a kezét.

-Akkor jó - puszilta meg a nyakam.

-Na, ott csikis vagyok - nevettem el magam.

-Tudom, de én szeretlek ott csikizni - puszilgatta tovább a nyakam.

-Haha - nevettem. Tae maga felé fordított, és megcsókolt. Biztonságban éreztem magam mellette, és nem szerettem volna elveszíteni, de valamiért el is szomorított.

-Gyertek megbeszélni, hogy ki kivel lesz egy szobában - kopogtatott be Jungkook.

-Menjünk - kulcsolta össze kezeinket Tae, és kinyitotta az ajtót. Leültünk kint a fotelekbe, majd V elkezdte mondani, hogy ki kire fog vigyázni, és kikkel leszünk ki tudja mennyi napig.

-Seu, te Kyunggal leszel, vagyis ő fog rád vigyázni.

-Mi a teljes neve? - érdeklődött Seu.

-Park Kyung - válaszolta Jungkook megelőzve Taet.

-Minie, te U-Kwonnal leszel.

-És neki mi a teljes neve? - nevetett Seu.

-Kim Yu Kwon - válaszolt Tae.

-Ő is Kim, mint te - mutatott Seu V-re.

-Úgy látom, nagyon izgatott vagy Seu - ölelte magához Kook.

-Csak egy kicsit - mosolygott húgi.

-És hogy hívják a többieket? - kérdeztem Taetől.

-Zico a főnök, szóval neki be kell tartani a szabályokat, különben dühös lesz.

-Oh - nézett nagyot Seu.

-U-Kwon. Nekem csak Kwon. Régi barátom, jó fej, de néha ő is szigorú tud lenni, mint én - nézett rám Tae.

-Kyung pedig az én barátom. Ő majdnem olyan, mint én - folytatta Jungkook.

-P.O, Jaehyo, B-Bomb és Taeil a csapat többi tagja. Jaehyo inkább főzni szokott, B-Bomb vásárolni szeret, P.O a csapat bohóca Taeil-el együtt - mesélt róluk V. Én csak hallgattam, Seu pedig csak figyelte, hogy V miket mond a tagokról.

-Érdekes banda lehet - szólalt meg végül Seu.

-Elmehetek fürdeni? - kérdeztem V-től.

-Persze, megmutatom hol van - húzott maga után.

-Itt van a fürdő, azt meg tudod, hogy merre van a hideg, és a meleg víz - mosolygott.

-Köszi - fogtam meg a kilincset, és indultam volna be, de V visszatartott.

-Mi a baj? Olyan szomorúnak tűnsz - fordított maga felé.

-Csak álmos vagyok - hazudtam.

-Ha kész vagy, és nem vagyok a szobában, akkor a többiekkel kint beszélgetek.

-Rendi - indultam be fürdeni. Elvettem egy törölközőt a pultról, és elkezdtem leöltözni. A ruháimat összetűrtem, és felraktam a pultra, hogy majd fürdés után visszavigyem a szobába. Beléptem a zuhanyzóba, és megengedtem a vizet. Nagyon szép volt a fürdő is. Azon töprengtem, hogy ez vajon a BTS saját vonata e, mivel volt benne saját fürdő, szobák, és még ki tudja, milyen helyek. Nem voltak vendégek sem, nagyon tiszta,és szép vonat volt. Tuti, hogy a sajátjuk. Elzártam a csapot, és kiléptem a kabinból. Furcsa volt úgy fürdeni, hogy közbe mozgott a lábam alatt a talaj. Megtörölköztem, majd magam köré tekertem, és úgy léptem ki a fürdőszobából, és a szobánk felé vettem az irányt. Nem volt ott Tae, így bezártam az ajtót, és nyugodtan felöltöztem. Felvettem egy pizsamagatyát, és a kedvenc fölsőm hozzá, amit az ittlétem során hordtam mindig, felhúztam a zoknit, és megindultam a többiekhez. Csak Seu, V és Jungkook ültek ott, és beszélgettek. Seu Jungkook ölében ült, ugyanolyan pizsamában, mint én.  V pedig egy fotelben foglalta el a helyét.

-A többiek hol vannak? - dobtam le magam Jungkook és Seu mellé.

-Elmentek aludni - válaszolta V.

-Kérsz egy kis bort? - kérdezte Jungkook.

-Most nem, köszi - válaszoltam.

-Én elmegyek fürdeni - állt fel a helyéről V, és megindult a fürdő felé.

-Akkor kettesben hagylak titeket, beszélgessetek - tette le mellém Kook Seut, és elindult a szobába.

-Ha keresel, a szobában leszek - szólt még vissza Kook.

-Rendi - válaszolta Seu, de nem hiszem, hogy azt már meghallotta Kook.

-Mi a baj, Minie? - csúszott közelebb Seu.

-Semmi - néztem magam elé.

-Látom, hogy van valami - emelte meg az állam, és maga felé fordította. - Az a baj, hogy nem kérte meg V a kezed? - nézett a szemembe.

-Igen - bólogattam, és előtörtek újra a könnycseppek.

-Ne sírj - ölelt magához Seu.

-Szeretlek húgi - öleltem szorosabban. -Örülök, hogy te boldog vagy.

-Te is az leszel, tudom. Csak ne sírj - törölte le a könnyeim. Elbeszélgethettük az időt, mert az óra már éjfélt mutatott.

-Szerintem menjünk vissza a fiúkhoz - mondtam Seunak.

-Szerintem is - indultunk meg mindketten a hosszú folyosón. Furcsálltam, hogy nem jöttek ki értünk, de végre beszélgethettünk úgy, mint régen. A szobáink az ellenkező irányban voltak, de egyikőnk sem jegyezte meg, hogy melyik irányban van a saját szobánk.

-Szerintem a mi szobánk volt jobbra - mutattam jobbra.

-Akkor én megyek balra - nevetett Seu.

-Rendben - nevettem.

-Jó éjt, Minie.

-Jó éjt, Seu - köszöntünk el egymástól, és elindultunk a szobáink felé. Reménykedtem abban, hogy a miénk volt jobb oldalt, mert ha nem, nekem végem. Vettem a bátorságot, és benyitottam. Jungkook feküdt ott, miközben a telefonját nyomogatta.

-Basszus - szólaltam meg, mikor beléptem. Indultam volna ki, mikor Jungkook felállt az ágyról, és behúzott a szobába, majd becsukta az ajtót, és a falhoz szorított.

-Engedj el - rángatóztam.

-Mégis miért engednélek el? - kérdezte, miközben a szemeim figyelte. -Csöndben kell lenni, mert V nem szereti, ha zaj van este - magyarázta, és azt tette, amire nem számítottam volna. Ajkait az enyémre tapasztotta, és nem hagyta, hogy megszólaljak.