2015. április 24., péntek

20:Chapter

Shin Seung Rin szemszöge


 A kanapén ültem, és a konyhában szorgoskodó srácokat figyeltem. Jungkook és V szó nélkül eltűntek, ezért a többi tag társaságában kellett lennem. Nem tudtam hová mehettek, de minden bizonnyal nem szerették volna az orromra kötni. Hirtelen a hátam mögött egy koppanás szerű hangot hallottam, ezért odakaptam a fejemet. A nővérem a legalsó lépcsőn feküdt mozdulatlanul.
 -Minie! - visítottam fel, és már rohantam is felé. Sosem voltam ilyen helyzetben, ezért nem tudtam mit tegyek, csak összerogyva mellé simogattam a hátát, de nem mozdult meg. A levegőt nehezebben tudtam venni, végül már fuldokolni kezdtem. RapMonster rohant oda hozzánk, engem pedig Jimin a karomnál fogva vezetett el a helyiségből. Leültetett a szobájában lévő ágyra, és velem szembe leült.
 -Nyugodj meg, Seu! Minden rendben lesz a nővéreddel.
 -Biztos? - néztem bele hatalmas barna szemeibe. Már nem fuldoklottam, viszont a levegőt ugyanolyan nehezen vettem. Pánikot kaptam.
 -Biztos - erősítette meg. Naivnak éreztem magamat, de az igazat megvallva, az is voltam.
 -Jimin?
 -Igen?
 -Kimegyünk? Látni akarom Minie-t - mondtam félénken. Válaszképp bólintott egyet, így elindultam az ajtó felé, ő pedig jött mögöttem. Minie a kanapén feküdt, borogatással a fején. Ébren volt, hiszen a körülötte legyeskedő RapMon-t és Jin-t figyelte. Eszméletlen lendülettel rohantam felé, és a nyakába borultam.
 -Jól vagy? Ugye jól vagy? Mennyire fáj a fejed? Kell orvos? Emlékszel még rám? Ugye emlékszel még rám?! - halmoztam meg kérdéseimmel.
 -Ez túl sok volt nekem egyszerre - fogta a fejét.
 -Akkor jól vagy - mosolyodtam el.
 -Mondhatni. Csak szétmegy a fejem.
 -Mit csináltál?
 -Megcsúsztam, de semmi komoly. Ne aggódj!
 -Örülök, hogy minden rendben van - simítottam meg a karját.

  A fiúk miután megbizonyosodtak arról, hogy Minie rendben tudhatta magát, visszamentek a konyhába, és folytatták az étel elkészítését. Jimin a szeme sarkából néha-néha ránk pillantott.
 -Hová ment Jungkook és TaeHyung? - kérdeztem meg. Reggel óta foglalkoztatott ez a kérdés.
 -V elkísérte Kook-ot ékszerészhez.
 -Minek? - néztem rá tátott szájjal.
 -Te hülye! Szerinted minek?! - nézett rám értetlenül, én pedig ugyanolyan értetlenül meredtem rá.
 -Kaja! - kurjantotta el magát Suga, mi pedig feltápászkodtunk a kanapéról, és a konyhába mentünk. Helyet foglaltam a megszokott székemen. Minie a bal oldalamra ült le, Jimin pedig a jobb oldalamra.
 -Hol van a főnök és Kook? - esett le J-Hope-nak, hogy szokatlanul kevesen voltunk.
 -Ékszerésznél - vontam meg a vállam.
 -Mi a francnak? - mondták kórusba. Ezt vajon gyakorolják?
 -Nem hiszem el, hogy mindenki ilyen hülye! - fogta a fejét Minie.
 -Most mér'? - kérdezte Suga, miközben a szájában lévő étel megakadt.
 -Felejtsd el - legyintett. Mindenki lassacskán elfelejtkezett a témáról, így tovább étkeztünk.
 -Na és.. Milyen itt lenni? - kérdezte lágy hangon Jimin.
 -Egész jó - válaszolta Minie, majd a többiek rám pillantottak.
 -Találtam hat fiútestvért, eltekintve attól, hogy néha az őrült megnevezés illene rátok - mosolyodtam el, és a többiek is így tettek.
 -Üdv a családban, lányok - tapsolt kettőt Jin vidáman. Ahhoz képest, hogy maffiások, néha egész kedvesek is tudnak lenni. Rejtett mosollyal néztem végig a társaságon, és a konyhába vittem az üres étkészleteket. A többiek felálltak a helyükről, és elvonultak a kanapéhoz. Suga mikor elhaladt mögöttem, beleütött a fenekembe, én pedig reflexszerűen ugrottam fel. Ő csak nevetett, de Jimin rosszallóan nézte Őt, majd elordította magát.
 -Suga, húzz el a kurva életbe onnan, vagy Jungkook nem lesz veled kegyes!
Dermedten néztem a némán elvonuló fiút és az idegességtől ökölbe szorított kezű Jimin-t. Nem mertem megszólalni, féltem, hogy engem is egy ordítással jutalmaz meg. Minie továbbra is az asztalnál ült, mivel nem végzett még az evéssel. Még ha evett volna is. Valami baja volt.
 -Megjöttek Jungkook-ék - pillantott az ajtó felé Jimin.
 -Honnan tudod? - kérdeztem. Az ajtó túloldalán nem láttam senkit, ezért is nem értettem.
 -Innen hallom V nevetését - nevetett ő is. Elkezdtem fülelni, aztán az asztalhoz rohantam, ahol Minie ült. V hangja egyre csak erősödött, bármelyik pillanatban beléphettek az ajtón. Leültem a nővérem mellé, és együtt vártunk. Nem is kellett sokat, mivel néhány másodpercen belül már nyílt is a bejárati ajtó. Először V jött be, majd Jungkook követte őt. Minie egyből felugrott, és szerelme nyakába borult. Elmélyedve néztem őket, eszméletlen aranyosak voltak.
 -Minden rendben volt? - fürkészte őt V.
 -Kicsit beütöttem a fejem, de minden rendben. De az nem fontos. Sikerült megvennetek?
 -Te tudod miért mentünk? - tátotta el a száját.
 -Csak én vagyok ennyire okos, vagy a többiek ennyire logikátlanok? - kacagott. Nem volt náluk se szatyor se csomag. Nagy lendülettel pattantam fel a székről, és odafutottam az én szerelmemhez, aki fájós lábával állt az ajtónál. Karjait széttárta, én pedig nyakát körbefogva lábujjhegyre álltam, így értem föl. Megjutalmazott egy köszöntő csókkal, utána kissé eltávolodtunk egymástól. Jungkook letérdelt elém, nekem pedig hirtelen elakadt a szavam.
 -Ez most mi? - néztem rá, majd körbe a társaságon. A fiúk csodálkozó tekintettel meredtek ránk, Minie és V pedig mosolyogtak.
 -Készen állsz? - kérdezte.
 -Mégis mire?
 -Hogy a feleségem légy - húzott elő egy gyönyörű szép köves gyűrűt.





3 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Wááá.. úristen, úristen, úristen*-----* Wáááá, még most sem hiszem el, hogy megkérte Jungkook Seu kezét *--* Ez egy hatalmas "érzelmi cunami" xD Viszont azon gondolkodok, hogy igent vagy nemet fog mondani, igaz.. miért mondana nemet? Bár meglepődnék, hogy ha nemet mondana, de kitudja, hogy mi játszódik Dzsenike nagy fejében, ami levegővel van teli<3
    Szólj Mini-nek, hogy még ma rakja fel a folytatást:"D
    Hamar kövit:$
    Imádás van<33

    VálaszTörlés
  3. Ez nagyon, nagyon, nagyon érzelmi cunami-s komment volt. Köszönöm, most meghatódtam :)<3

    VálaszTörlés