2015. április 19., vasárnap

19:Chapter

Shin Min Gi szemszöge

Teltek a napok, Jungkook egyre jobban lett, de V még mindig nem volt képes nekem megbocsátani, amiért Geonhoz bújtam és nem hozzá, amikor hazajöttek.
-Szeretlek Min Gi - törte meg a csendet V, miközben kapcsolgatta az adókat a televízión.
-Ez még is hogy jött? - lepődtem meg.
-Csak gondolkoztam - vont vállat.
-Min? - kíváncsiskodtam.
-Azon, hogy senkit sem szerettem még ennyire, mint téged - kezdte el mondanivalóját.
-De aranyos vagy - mosolyogtam. -Őszintén bevallom, nekem te vagy az első fiú az életemben, és nem gondoltam volna, hogy ilyen jó szerelmesnek lenni - mosolyodtam el újra.
-Komolyan? - lepődött meg.
-Igen - sütöttem le szemeimet, és csak magam elé bambultam.
-Erre sem gondoltam volna - mosolyodott el.
-De ugye nem haragszol? - szólaltam meg.
-Geon miatt haragszom, de az miatt nem, hogy őszinte vagy velem.
-Mit csináljak, hogy megbocsáss? - kérdeztem tőle, miközben hatalmas szemeibe néztem.
-Hát.. - mosolyodott el.
-Értem - nevettem el magam egy kis fáziskésés után és közelebb mentem hozzá, majd csókolni kezdtem. Ráültem csípőjére és így csókoltuk egymást tovább.
-Szeretlek - fordított a helyzetünkön Tae.
-Én is szeretlek - mosolyogtam bele csókunkba. Egyre hevesebben és szenvedélyesebben csókoltuk egymást. Tae lassan húzott magával ülő pózba, de ajkaink egy másodpercre sem váltak el egymástól. Kezei levándoroltak derekamra, majd a pólómat kezdte leszedni rólam. Én sem tétováztam, egy nagy lendülettel leszedtem róla pólóját és a szoba másik felébe hajítottam. Ujjaim végigsimítottam kockás felsőtestén, elmosolyodtam, majd újra csókcsatába kezdtünk. V megfogta a hátamat és egy kicsit megdöntött. Elvesztettem egyensúlyom, így újra fekvő pozícióba találtuk magunkat.
-Hoppá - nevettem bele csókunkba ismét.
-Majd még gyakorolunk - puszilta meg Tae ajkaimat egy mosoly kíséretével és egyre lejjebb kezdte puszikkal ellepni testem. Ajkaim után nyakam kezdte el szívogatni, majd a hasfalamat lepte el apró puszikkal. A nadrágom gombjait kezdte el kicsatolni és egy lendülettel le is szedte rólam. Felállt, ledobta magáról a nadrágot, így már csak egy bokszerben állt előttem. Nem tétovázott tovább, combjaimat kezdte el harapdálni, majd egyre feljebb jött, aprókat haladva, míg el nem ért ajkaimhoz. Kezeivel melltartómat kezdte el kikapcsolni, amivel egy kicsit vacakolt, ezért elmosolyodtam egy kicsit.
-Nem olyan könnyű leszedni rólad, főleg úgy, hogy fekszel - magyarázkodott.
-Nem vitatkozok - mosolyogtam.
-Ajánlom is - puszilt meg. Csókja forró volt és szenvedélyekkel teli. V ujjai levándoroltak a bugyimhoz. Azzal is küszködött egy kicsit, de jobban elbírt vele, mint a melltartómmal. Ugyan azt tettem, amit V. Leszedtem róla bokszerjét, és eldobtam. Nem érdekelt, hogy hova dobom, vagy éppen mit verek le vele, csak az, hogy Taeval vagyok. Kezeinket összekulcsolta vállammal egy vonalban, és hirtelen megéreztem magamban férfiasságát. Lassan kezdett el mozogni bennem. Ajkaimat apró nyögések hagyták el. V felgyorsított tempóján, így az ő száját is nyögések hagyták el. Egyre szorosabban szorítottam kezeit és egyre kevesebbet csókoltam. Éreztem, hogy már nincs sok hátra. Mellkasom megfeszült, és elért a gyönyör. Nemsokára V-t is követte a példám és lassított tempóján. Nyelveink hol az ő, hol az én számban jártak táncot.
-Ez tökéletes volt - vált el ajkaimtól és elengedte kezeimet is.
-Akkor most már megbocsátasz? - túrtam bele hajába. Puha volt és iszonyatosan dús.
-Igen - tűrte el a hajtincset szememtől. Erre már nem válaszoltam semmit, csak újra csókolni kezdtem puha ajkait. Most én fordítottam helyzetünkön. Én voltam fölül. Beletúrtam puha hajába, ő pedig oldalamat kezdte el simogatni.
-Bejöhetek? - hallottunk egy ismerős hangot az ajtó mögül.
-Várj - vált el ajkaimtól Tae, lassan lerakott maga mellé és gyorsan magára kapta a bokszerjét. Én csak betakartam magam, vagyis inkább magam elé húztam a takarót. Tae rám nézett, gondolom szólni akart, hogy takarjam el a testem, de előbb cselekedtem.
-Gyorsabb voltam - kacsintottam.
-Haha - nevetett és odasétált az ajtóhoz, majd kinyitotta.
-Oh, szia Jimin - állt meg V Jimin előtt alsógatyában.
-Szia..sztok - köszönt Jimin mindkettőnknek, akadozva, hiszen meglátott engem is.
-Mit szeretnél? - támaszkodott V az ajtóhoz.
-Csak mondta Kook, hogy szóljak neked.
-Miért? - kérdezte V.
-Hogy menj el vele ékszerészhez - adta meg a választ.
-Jó, mindjárt megyek.
-Minie, Seu lent van, ha keresnéd - szólt oda nekem Jimin.
-Rendben, köszi - válaszoltam neki.
-Mondd meg Jungkooknak, hogy mindjárt megyek - adta ki a tanácsot V, majd be is csukta az ajtót.
-Nemsokára jövök, csak elugrok Kook-kal az ékszerészhez - vette fel a ruháit Tae.
-Rendben - válaszoltam.
-Szeretlek - nyomott egy puszit a számra és már el is viharzott. Kiszálltam az ágyból és felvettem a köntösöm, amit este a székre raktam és otthagytam. A távirányítót kerestem, de megakadt a szemem V telefonján, amit a nagy sietségben az asztalon hagyott. Kihasználtam a lehetőséget, így elvettem a telefont és feloldottam. Hála istennek nem volt rajta kód, így hamar sikerült feloldanom az eszközt. Lehuppantam az ágyra és a névjegyek közt kezdtem el keresgélni. Fogalmam sem volt kit keresek, csak segítséget szerettem volna valakitől kérni. Fel szerettem volna hívni anyáékat, de nem tettem. Ugyanis ha felhívnám őket, kérdezősködni kezdenének, annak meg nem lenne jó vége. A másik ötletem az volt, hogy felhívom a rendőröket, de inkább elvetettem a gondolatot. G-Dragon, Taeyang, Geon, Zico. Tekergettem a neveket, de G-Dragonnál megálltam. Olyan ismerős volt nekem az a név, de nem ugrott be, hogy honnan. Nem is vacakoltam, haladtam tovább. Zico. Az ő neve is nagyon ismerős volt valahonnan.
-Próba, szerencse - vontam meg a vállam és már tárcsáztam is Zicot.
-Mondjad főnök - vette fel a telefont.
-Szia - szóltam bele dadogva.
-Oh, szia - váltott kedvesebb hangnemre Zico.
-Te is V jó barátja vagy? - kérdeztem kicsit halkabban.
-Mondhatjuk - nevetett. -Te pedig gondolom V barátnője vagy - jelentette ki.
-Talált - nevettem el magam.
-Miért hívtál? - tért a lényegre.
-Csak - dadogtam - segítséget szeretnék kérni.
-Miben kell segíteni? V csinált valamit? - hallottam Zico hangján, hogy egy kicsit ingerült lett.
-Néha, mikor rájön az öt perc - mosolyodtam el.
-Hah - nevetett Zico.
-Szóval. Ha a BTS egyszer elutazna, kérlek ti legyetek azok, akik vigyáznak majd ránk - kezdtem bele mondanivalómba.
-Rátok?
-Igen, mert van egy ikertestvérem.
-Oh - válaszolt Zico.
-Nem tudom, te és a csapatod mennyivel jobb mint a BTS, de nem beszélnél V-vel, hogy te és a te kis csapatod vigyázzatok ránk?
-De, tudok vele beszélni - hallottam, hogy egy kicsit elmosolyodott. Talán azért, mert őt még nem kérte meg senki sem ilyen szívességre, vagy talán azért, mert még senki sem volt vele ilyen kedves.
-Köszönöm.
-Még egy kérdés. Hogy hogy engem kérsz ilyenre meg?
-Azért, mert valahonnan nagyon ismerős a neved, de fogalmam sincs honnan - válaszoltam egyszerűen.
-Várjunk, neked mi a teljes neved?
-Shin Min Gi, de Minienek szoktak becézni - válaszoltam.
-És az ikertesód hogy hívják?
-Shin Seung Rin, de nekem csak Seu - magyaráztam.
-Akkor ti voltatok azok, akikről beszélt nekem Yoseob - jött rá a megfejtésre Zico.
-Yoseob? - döbbentem le.
-Igen, nagyon jóba vagyok vele is - magyarázkodott.
-Értem, akkor valószínű már mindent tudsz rólunk - nevettem.
-Nem mindent, de sok mindent megtudtam rólatok - mondta kedvesen.
-Még egyszer köszönöm, de most már leteszem, mert nem tudom V mikor ér vissza - hadartam.
-Rendben van.
-És még valami - vágtam közbe.
-Hallgatlak - válaszolta Zico nyugodtan.
-Ha lehet, ne szólj V-nek, hogy hívtalak, és beszéltem veled.
-Nem fogom - tette meg ígéretét Zico.
-Köszönöm.
-Szívesen.
-Szia Zico.
-Szia Min Gi, és köszönöm - vártam meg míg elköszön és leraktam a telefont. Nem értettem mit köszönt meg, de arra rájöttem, hogy Zico és a bandája sokkal kedvesebb lehet, mint a BTS. Mielőtt visszatettem volna a telefont az asztalra, kitöröltem a hívásnaplóból Zico nevét, nehogy V rájöjjön, hogy én beszéltem Zicoval. Leraktam az asztalra a telefont és lassan kisétáltam a szobánkból. A fürdőszobába vettem az irányt, mert gondoltam most jól fog esni egy meleg fürdőzés. Becsuktam az ajtót, majd ledobtam magamról a köntöst. Megengedtem a meleg vizet és beálltam alá. Egy kis időt eltölthettem a fürdéssel, de nem nagyon tudott foglalkoztatni. Megtörölköztem, hajamat megtöröltem, a törölközőt pedig magam köré tekertem. Fésűm keresésébe kezdtem, de sehol sem találtam, így visszasétáltam szobánkba, hátha ott hagytam. Nem jártam sikerrel, hiszem ott sem találtam sehol. Hagytam is a keresgélést, megindultam lefelé. Hajamból csöpögött a víz, így apró cseppek estek le a lépcsőfokokra. Hirtelen megcsúsztam és lépcsőfokokat zuhantam.
-Minie! - hallottam sikítását Seunak, ahogyan szaladt felém. De ennél tovább nem bírtam. Fejem majd szétment a fájdalomtól, majd egyszer elsötétült minden körülöttem.



2 megjegyzés:

  1. Jujj*--*
    V..a kis huncut:"D Amúgy Mini és V olyan cukiiik*--* Bár tudom mindegyik részhez majdnem leírom, hogy ez a páros cuki, meg az is, meg emez is...
    Azért arra kíváncsi vagyok, hogy Mini miért pont Zico-tól kért segítséget, jó persze kérhetett volna mástól is, mint például Geon, na mindegy^^
    És a fésűs dolog velem is megszokott esni:"D Bár a lépcsőst sajnálom, szegény Mini:c
    Hamar kövit*o*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi a komit, ez nagyon aranyos volt, örülünk, hogy tetszett:D Minie azért Zico-t hívta fel, mivel nagyon ismerős volt neki a neve (ez majd egyszer kiderül miért), és alapvetően mást is felhívhatott volna, mindegyik személy ismeretlen volt, még Zico is. Geont azért nem hívta fel, mivel ő Yoseob-bal van egy ,,szövetkezetbe", és Seu nem valami jó eseménnyel végződően vett búcsút tőle, ezért fel sem merült benne, hogy őt hívja fel. :)

      Törlés