17:Chapter

Shin Min Gi szemszöge

-Geon! - kiabáltunk neki húgommal együtt, miközben sétáltunk le a lépcsőn.

-Mondjad - hallottuk a hangját a konyhából, így a konyha felé vettük meg az irányt.

-Menjünk el plázázni - könyörögtem neki, mikor beléptünk a konyhába, Seu pedig csak bociszemekkel nézett Geonra.

-Minek? - húzta fel a szemöldökét.

-Mert már rég plázáztunk!? - tártuk szét egyszerre a kezünket húgival.

-Yoseob mit mondott erre?

-Ő még nem tud erről - válaszolta Seu.

-Yoseob - ordított neki Geon.

-Mi van? - kérdezte Yoseob, és besétált a konyhába, majd leült Geonnal szembe.

-Plázázni akarnak - mutatott ránk felváltva Geon.

-Na azt már nem - válaszolta Yoseob.

-Ennyi - tárta szét a karjait. - Akkor nem megyünk - mondta Geon.

-Ne már - tettem keresztbe a kezeim a mellkasom előtt.

-Yoseob légyszi - könyörgött Seu.

-Geon - néztem bociszemekkel rá.

-Öltözzetek - adta meg magát Geon.

-Ez az - éljeneztünk Seuval.

-De csak azért viszünk el titeket, mert nem akarom hallgatni a hisztidet - nézett rám mosolyogva.

-Nagyon vicces - nevettem.

-Átöltöztök, vagy már mehetünk is? - kérdezte Geon nyugtalanul.

-Rohanunk átöltözni - húztam magam után Seut.

-Készen vagytok már? - kiabált fel Yoseob.

-Már körülbelül húsz perce készülődtök - tette hozzá Geon.

-Mindjárt megyünk - kiabáltam vissza.

-Szerinted meg tudnak majd különböztetni minket, ha egyforma ruhában leszünk? - kuncogott Seu.

-Nem hiszem - nevettem. -Ha Geon első nap azt mondta, hogy mi egyformák vagyunk, akkor mit vársz tőle, ha még egyforma ruhába is öltözünk? - nyitottam ki az ajtót.

-Remélem azért Yoseob meg tud minket különböztetni - mondta Seu, és elindult utánam a lépcsőn.

-Most még jobban ugyan úgy néztek ki - kerekedett ki Geon szeme.

-Mondtam - nevettem, és Seu felé fordultam.

-De amúgy nagyon szépek vagytok - kacsintott Geon egy kis hatásszünet után.

-Yoseob! Itt vagy? - közeledett meg felé Seu.

-Igen, itt vagyok - mosolyodott el.

-Akkor jó - mosolyodott el Seu is.

-Mehetünk? - csapta össze tenyerét Geon.

-Igen - válaszoltuk egyszerre húgival.

-Nézd húgi, ez mennyire szép ruha - mutattam felé.

-Uuuuu - fogta meg a ruhát - ikerruci.

-Ha megveszik nekünk, mert ez nagyon drága - fogtam meg az árcédulát.

-Yoseob - szólt neki Seu.

-Tessék? - sétált oda hozzánk.

-Megveszed nekünk ezt az ikerruhát - mutatta Yoseob felé a ruhát húgi.

-Ez kicsit nem drága? - nézte meg az árcédulát.

-Geon! Gyere ide! - utasítottam.

-Hm? - dünnyögött.

-Megveszed nekünk ezt az ikerrucit? - néztem bele barna szemeibe.

-Ennek kicsit nem sok az ára? - húzta fel a szemöldökét.

-De, de nagyon szeretnénk ezt a ruhát - válaszolt helyettem Seu.

-Jó, akkor megveszem én nektek - szólalt meg Yoseob.

-Köszönjük - ugrottunk egyszerre a nyakába.

-Válasszátok ki a méretet, aztán menjünk, mert már éhes vagyok - kulcsolta össze kezeit Geon a mellkasa előtt. Biztosan unhatta már a nézelődésünket, Yoseobbal együtt.

-Megvagyunk - szólt Seu a fiúknak, ugyanis ők elmentek addig a férfi részlegre ruhákat nézelődni.

-Rendben, akkor menjünk fizetni.

-Geon, te mit veszel? - kérdezte Seu, ahogy meglátott a kezében egy ruhadarabot.

-Csak ezt a bőrkabátot - mutatta fel az említett tárgyat.

-Persze, nekünk meg nem vetted meg a ruhát - vágtam be a durcit, és kisétáltam az üzletből. A többiek bent maradtak kifizetni a ruhákat, így leültem egy padra, és megvártam őket.

-Ne legyél már durci - sétált oda hozzám Geon, miután végeztek a fizetéssel.

-De, az vagyok - álltam fel.

-Veszek neked majd valamit, csak ne legyél hiszti - ölelt át.

-Jó - öleltem vissza. Furcsának véltem ezt az egészet, ahogyan megölelt. Alig ismerem egy napja. Húgom arcán láttam, hogy elmosolyodik. Elengedtem Geont, és Seu mellé sétáltam. Egymásra mosolyogtunk, és a kajálda felé vettük az irányt. Geon és Yoseob csak mögöttünk követtek minket.

-Hova megyünk? - kérdezte Geon.

-Enni - nevettem.

-Mi elmegyünk kajáért, addig maradjatok itt - mutatott az asztalra Yoseob, majd felálltak, és irányt vettek a McDonald's-ba.

-Meg se kérdezték, hogy mit kérünk - nézett utánuk Seu.

-Nem baj. Remélem valami finomat hoznak - nevettem.

-Ha ettünk, felvesszük az ikerrucit? - vette ki a táskából Seu a saját ruháját. Mindkettőnknek rózsaszínű volt, mivel az a kedvenc színűnk mindkettőnknek.

-Én nem fogok most itt öltözködni - válaszoltam.

-Akkor majd ha hazaértünk - válaszolta.

-Haza? Az a ház nem az otthonunk - szomorodtam el.

-Sziasztok - foglalt helyet mellettünk két idegen. Seu már nem is tudott válaszolni, csak kikerekedett szemekkel nézte a két fiút, akik leültek mellénk.

-Kik vagytok ti? - kérdeztem.

-Én Ren vagyok, ő pedig JR - mondta az egyik fiú, akit ezek szerint Rennek hívtak.

-És titeket hogy hívnak? - tette fel a következő kérdést a másik fiú, JR.

-Én Minie vagyok, ő pedig Seu - mutattam húgomra.

-Ti meg mit kerestek itt? - állt meg mellettem Geon.

-Csak leültünk hozzájuk beszélgetni - jelentette ki fenyegetően Ren.

-Akkor el is mehettek innen - tette le a tálcát Geon.

-És ha nem? - fenyegetőzött tovább Ren.

-Ne akard megtudni akkor mi lesz - szorította ökölbe a kezét.

-Geon, nyugi - álltam fel, és megfogtam a kezét. Éreztem, hogy egy kicsit megnyugodott, kezeimet pedig megfogta. Nem tudom mi történt velem, de jó érzés öntött el, mikor megfogta a kezeimet, és megnyugodott. Seu is felállt, és odasétált Yoseob mellé.

-Menjetek el légyszíves - szólaltam meg.

-Legközelebb nem rendezzük le ilyen hamar - mutatott Geonra Ren. JR csak szótlanul ment a fiú után.

-Ha még egyszer meglátom őket, én biztos megverem ezt a gyereket - foglalt helyet mellettem Geon.

-Ne akarj még egy balhét - mondta Yoseob.

-Inkább együnk, te pedig nyugodj meg - fordultam Geon felé.

-Jó - mosolygott.

-Juj, hoztatok fagyit - vette el a tálcáról a fagyit Seu.

-Valami laktatóbbat is hoztatok? - húztam fel a szemöldököm.

-Igen, hoztunk - kacagott Geon.

-Csibeburger megfelel? - mutatta felém.

-Ühm - bólogattam, és elvettem a kezéből.

-Elmegyünk mosdóba? - néztem Seura, mikor már mindenki végzett az evéssel.

-Aha - bólogatott.

-Menjetek, addig elvisszük a tálcákat, utána odamegyünk a mosdóhoz, és megvárunk titeket - hadarta el Geon.

-Rendben - álltam fel, és el is mentünk az asztaltól.

-Furcsa volt ez a Renes szituáció - nyitotta ki a csapot Seu.

-Csak nem szeretném, hogy Geon verekedjen vele - dőltem az ajtónak.

-Maffiások, akkor meg mit vársz? - törölte meg a kezét.

-Jó, de tudod milyen vagyok - nyomtam le a kilincset, és kiléptünk az ajtón.

-Tudom - mosolygott.

-Na, mehetünk? - nézett ránk Geon felváltva.

-Igen - válaszoltam.

-De várjatok.. - tűnődött el. -Melyikőtök Seu, és melyikőtök Minie? - húzta fel a szemöldökét.

-Akinek jobbra áll a frufruja, az Seu - jelentette ki Yoseob, mi meg csak kikerekedett szemekkel néztünk a fiúra.

-Ezt meg honnan tudtad? - kérdezte Seu.

-Csak megfigyeltem - kacsintott, és megfogta a kezét.

-Látod? - néztem Geonra. -Neki legalább nem vagyunk egyformák, mint neked - kacagtam.

-Jól van - nevetett ő is. -Inkább gyere, menjünk - fogta meg a kezem.

-Rendi.

-V írt, hogy este majd hívnak, mert beszélni akarnak veletek - jelentette ki Yoseob.

-Oksi - bólogattunk egyszerre Seuval.

-Minie - kiabált fel Geon.

-Mondjad - sétáltam ki a szobából.

-Gyertek.

-Pillanat - kiabáltam vissza neki. -Seu, gyere - szóltam be neki a szobába.

-Megyek - adta meg a választ.

-Yoseob hol van? - kérdeztem tőle, miközben sétáltunk le a nappaliba.

-Biztos lent van - húzta fel a vállát.

-Hol van Minie? - hallottam meg V hangját a gépről, és gyorsan odasiettem, majd lehuppantam Geon mellé, aki át is adta a számítógépet. Addig, amíg beszéltem V-vel, Geon elment a konyhába.

-Szia - köszönt aranyosan.

-Szia Tae - köszöntem vissza.

-Minden rendben?

-Igen, jól elvagyunk, de hiányzol - szomorodtam el.

-Nemsokára megyünk már - válaszolta.

-Várlak - mosolyogtam.

-Sziasztok - támaszkodott a vállamra Seu, hogy jobban lássa a fiúkat.

-Szia Seu - köszönt egyszerre az összes fiú.

-Hol van Jungkook? - húzta fel a szemöldökét húgi.

-Ööö - dadogott V.

-Dolga akadt, ezért most nem tud veled beszélni - vágott közbe Jimin.

-Értem - erőltetett egy mosolyt az arcára Seu.

-És veletek minden rendben? - törtem meg a csendet.

-Igen, minden okés - mosolygott V.

-Beszélhetnék V-vel? - sétált vissza egy pohár üdítővel a kezében.

-Persze - válaszoltam.

-Mi most megyünk, várunk titeket - köszöntem el tőlük, majd Seu is megtette ezt.

-Szeretlek - mondta V, és már át is adtam a gépet Geonnak, Seuval pedig felmentünk a 'szobámba' beszélgetni.

-Jungkook vajon hol volt? - tűnődött el Seu.

-Fogalmam sincs - tártam szét a kezeimet.

-Lehet, hogy megcsal?

-Seu, ne gondolj mindig rosszra - tanácsoltam.

-Hát de mi más dolga lehet még? - kérdezte.

-Nem tudom.

-Na látod? - mutatott felém.

-Jól van - tettem fel a két kezem.

-Ha Jungkook is félrelép, akkor én is - állt fel, és kisétált a szobából. Nem mentem utána, mert tudtam, hogy mire készül, de én ebbe már nem szóltam bele. Az ő dolga.

-Elmeséled, hogy hogy lettél maffiás? - ültem le Geonnal szemben az ágyban.

-Ha ennyire kíváncsi vagy rá - tárta szét karjait.

-Ühm - bólogattam.

-Suliban nem nagyon kedveltek, mindig lenéztek, és csak egy barátom volt, vagyis V. Igaz, nem egy osztályba jártunk, de szünetekben mindig beszéltünk, délutánonként pedig bandáztunk. V-nek sok barátja volt, így általa ismertem meg sok maffiás embert is, akiket most már a barátaimnak tekintek. De egy nap az osztálytársaimnak beszóltam, mert már marhára elegem volt belőlük, de rosszul tettem. Megvertek. Felsebesedett a szám, szemeim beduzzadtak, és még maradandó sebem is lett - mesélte.

-Hol? - érdeklődtem.

-A fejemen. Össze kellett varrni - vakarta meg a tarkóját.

-Te jó ég - néztem kikerekedett szemekkel.

-Na és.. V volt az, aki segített nekem helyreállni. Ő volt az ász az egész iskolában a csapatával együtt - folytatta.

-Kik voltak a csapat tagjai? - vágtam közbe mondanivalójába.

-Jungkook és J-Hope - válaszolta.

-Értem.

-Szóval - kezdett bele újra, közben elmosolyodott. -V megvert mindenkit, aki bántani mert engem. Később pedig bevett a csapatába. Elmesélt nekem minden magukról, és így lettem a BTS úgymond 'segítőembere' - fejezte be a történetét.

-Nem semmi kis 'meséd' van - mosolyodtam el.

-És te hogy kerültél ide? - mosolyodott el ő is.

-Elraboltak. Gondolom neked ez nem újdonság - kacagtam.

-Elkábítottak? - nézett hatalmas szemekkel.

-Először lefogtak, utána pedig annyira emlékszem, hogy egy szobában ébredtem, kikötözve.

-V ekkora állat? - kérdezte.

-Látod - tártam szét kezeimet.

-És hogy találtak meg titeket?

-Én egy ruhaboltban dolgoztam, mikor bejött hozzánk két fiú, V és Rap Mon. Ott ismertem meg őket, de fogalmam sem volt, hogy ők maffiások, hiszen nem rég költöztünk ide, Szöulba.

-Értem - bólogatott.

-De a szüleink is nagyon hiányoznak már. Biztosan kerestek már minket, vagy esetleg hívták a rendőrséget - szomorodtam el.

-Ne legyél szomorú - ölelt át Geon.

-De szeretném már látni anyát és apát - öleltem meg szorosabban.

-Biztos vagyok benne, hogy fogsz velük találkozni. Seu is látni fogja őket, és te is - engedett el, és mélyen a szemembe nézett.

-Remélem - mosolyodtam el.

-Aludjunk, mert már nagyon fáradt vagyok - jelentette ki.

-Okés - fészkeltem be magam az ágyba. -Aludhatok a mellkasodon?

-Ha szeretnéd, gyere - mosolygott, én pedig rátettem fejem a mellkasára, és hamar el is aludtunk.