2015. március 27., péntek

16:Chapter

Shin Seung Rin szemszöge

 Reggel egy sikítás szerű hangra keltem fel. Nem tudtam eldönteni, hogy valós eset volt-e, csupán csak képzeltem volna, de nem nagyon foglalkoztatott le a téma. Egy maffiás házban voltam hét erőszakos sráccal. Az a jelenség már jobban foglalkoztatott, hogy nem volt mellettem senki. Pontosan emlékeztem arra, hogy az este még Jimin karjai közt aludtam el. Ismét olyan érzés öntött el, amilyen a hotelben. Megint jól itt hagytak. Felültem az ágyban, és jobban beburkolóztam a takaróba. A többiek már ébren lehettek, mivel a konyha felől beszéd zaja szűrődött ki, friss illatokkal párosítva. Kedvtelenül forgolódtam, majd megpillantottam Jimint, aki egy tálcával a kezében sétált felém. Széles mosoly sugárzott le arcáról, én pedig meglepetten bámultam a felém közeledő fiút.
 -Hoztam egy kis reggelit - tette az ölembe a tálcát. - Remélem szereted a pirítóst - túrt bele idegesen a hajába, és a válaszomat várta.
 -Ez a kedvencem. Köszönöm - viszonoztam a mosolyomat. Ilyen kedvességgel sem jutalmaztak még ittlétem során, ezért boldogan fogyasztottam el a reggelimet. Jimin az ágy szélén ült, és azt várta, hogy üres legyen a kezemben lévő tálca. Miután végeztem, elindultam volna a konyhába, de visszarántott a csuklómnál.
 -Hagyd, majd én - vette ki a kezemből, és visszavitte. Beágyaztam az ideiglenes alvóhelyemen, majd felmentem ruháért. Idegesen ácsorogtam Jungkook szobája előtt, majd nagy levegőt vettem, és bementem a szobába. Nem találtam senkit, csak egy nyitott bőröndöt az ágyon. Meglepetten pillantottam rá. Kivettem a szekrényből néhány ruhát, mivel nem szerettem volna rendszeresen ide járkálni, aztán a kijárat felé vettem az irányt, de a gardróbból kifelé tartó ,,exemnek"  ütköztem.
 -Sajnálom - néztem a szemeibe egy pillanatra, majd újra a földet néztem. Nem mondott semmit, csak a bőröndjéhez ment, kikerülve engem, és a ruháit rakosgatta bele. Arcáról nem lehetett leolvasni semmit. Komor volt és derűs, nem tudtam eldönteni, hogy nézett rám. Mint aki szerelmes, aki csalódott, vagy aki dühös? Ez egy megválaszolatlan kérdés maradt számomra, mert ezt egy ember tudhatta. Ő maga. Kinyitottam az ajtót, de mielőtt kimentem volna, utoljára hátrapillantottam. Egyszerre kaptuk el egymás tekintetét, de inkább kimentem a szobából, ő pedig csomagolt tovább. Lementem a konyhába, de nem találtam senkit, ezért tehetetlenül néztem körbe a házban. Minie valószínűleg V szobájában lehetett. Visszasétáltam az emeletre, és bekopogtattam Jiminhez. Ő és Suga közt nagyon nem ismertem a többi bandatagot, ezért kissé közömbösen viselkedtem velük. Az ajtó máris kinyílt előttem, én pedig kissé félénken néztem az előttem álló tagra.
 -Gyere csak be - nyitotta szélesebbre az ajtót, én pedig ijedten sétáltam be a szobába. Nem tudtam én magam sem mitől féltem ennyire. Talán csak az idegen környezet váltotta ki belőlem ezt. A szoba igényes, rendes és tiszta volt. Első ránézésre nem mondtam volna meg, hogy ez a helyiség Jimin tulajdonában volt. Szemeim egyből megakadtak az ágyon virító hatalmas bőröndön. Pont ezt akartam tudni.
 -Csak azt szeretném kérdezni hova készültök - foglaltam helyet az ágyon.
 -Nem mondták még neked? - csodálkozott el. Mintha egy olyan dolgot mondtam volna, amit születésem óta tudnom kellett volna.
 -Nem - feleltem egyszerűen.
 -Van egy kis dolgunk néhány napra. El kell mennünk, az a lényeg - kezdte magyarázni Jimin, nekem pedig eszembe jutott a múltkori eset. Amikor a banda lent valami maffiás emberekről beszélt, és a ránk vigyázó személyekről. Minden egyszeriben leesett.
 -Mindent értek. És egyedül leszünk Minie-vel, vagy visztek magatokkal? - kérdeztem. Valójában tudtam, hogy külön testőrséggel fogunk rendelkezni, de a kihallgatást nem szerettem volna köztudatra hozni.
 -Seu - veregette meg a hátam. - Láttalak titeket mikor hallgatóztatok, szóval nem kell játszani.
 -Ó - csüggedtem le. - Ugye csak te láttál minket? - harapdáltam idegesen a szám szélét.
 -Szerintem igen. Akkor nyilván említette volna Jungkook.
 -Hagyj vele, kérlek - álltam fel az ágyról, és inkább kimentem. Sosem unatkoztam még annyira, mint abban a pillanatban. Nem tudtam kivel beszélgetni, ki nem léphettem a házból. Egyszerűen túl unalmasnak tűnt minden. Komótosan sétáltam le a nappaliba, és az ,,ágyam" felé vettem az irányt. A televízió bámulásán kívül más egyéb lefoglaltság nem jutott eszembe.
 -Szia, húgi! - ugrott fel a kanapén Minie, én pedig a hirtelen ijedtségtől ugrottam hátra. Pár másodpercig komoran bámultam rá, majd mosolya lehervadt.
 -Nővérkém! - ugrottam rá, ő pedig elborult a kanapén.
 -Te hülye! - kacagott. - Azt hittem valami bajod van.
 -Nincs semmi - gurultam le róla. - De megtudtam egy-két dolgot.
-Miket? - ült le velem szembe. Törökülésbe húztam fel lábaim, és úgy kezdtem bele mondanivalómba.
 -Elmennek, és valakik vigyázni fognak ránk.
 -Ezt eddig is tudtuk.
 -Hát nem érted? Egyedül hagynak minket két idegennel! Itt az idő a szökéshez! - tapsoltam örömömben.
 -Nem - mondta egy kis gondolkodás után. - Megtalálnak minket.
 -Nem fognak. Hívjuk a rendőrséget! - próbáltam rábeszélni, de sikertelenül.
 -Ezzel csak téged akarlak védeni. Egyszer elengednek, ha itt lesz az ideje - válaszolta bölcsen, én pedig kezdtem ideges lenni.
 -Felejtsd el - legyintettem egyet, és elmentem zuhanyozni. A forró víz alatt való zuhanyzás mindig lenyugtatott, de ebben a pillanatban valamiért ez nem történt meg. Egyre feszültebb lettem.
 Miután kimentem a fürdőből, üres volt a ház. Minie a szobájában lehetett, ezért visszamentem a nappaliba. Valószínűleg mindenki elmehetett már, mivel egy hang sem jött az egész házból. Az asztalon egy levél díszelgett, így kíváncsian vettem a kezembe.

Yoseob!


Vigyázz Seu-ra! Minie Geonnal lesz, szóval csak rá kell figyelned. Rendkívül makacs, és jó színész. Ne dőlj be a játékainak, és ne hagyd hogy átvegye az irányítást. Mindennél fontosabb nekem, szóval ha bármi baja lesz...



Jk.



Először meghatódtam az egészen, hogy valóban szeret, de eszembe jutottak a hoteles szavak, így rá kellett jönnöm arra, hogy ez nem így volt. Hirtelen elöntött a düh V és Jungkook iránt. Ha V nem parancsolta volna meg neki, hogy hazudjon, talán nem történt volna meg ez az egész. Felmentem Minie-hez, ám nem a nővérem tartózkodott a szobában, hanem Tae.

 -Mit akarsz? - kérdezte halál természetesen.
 -Minie-t kerestem - válaszoltam flegmán.
 -Hát, nincs itt - tárta szét karjait.
 -Mert egy bunkó paraszt van itt helyette - köptem a szavakat. Azt hittem válaszolni fog, de ökölbe szorított kezekkel jött felém. Feldühítettem.
 -Persze, üss meg egy lányt. Nem elég neked az, hogy tönkretettél egy jónak induló kapcsolatot? Még fizikailag is bántani akarsz? - eredtek el a könnyeim. - Rajta, üss csak meg!
 -Miről beszélsz? - nézett értetlenül. - Nem tudom min vesztetek össze Kook-kal, de hagyj ki belőle engem - ült le az ágyra. Leültem az ágy másik végébe, és úgy kezdtem bele magyarázkodásomba.
 -Te mondtad neki, hogy a könyvtárban véletlen fussunk össze. Végig átvertetek, és ami a leggázabb, hogy bedőltem mindnek!
 -Én ilyet egyszer sem mondtam! Jungkook és te véletlen futottatok össze. Azt sem tudtuk, hogy Minie-nek van egy húga - nézett komoran, nekem pedig görcsbe rándult a gyomrom ezek hallatán.
 -De nekem Jungkook ezt mondta - mondtam teljesen összezavarodva.
 -Kivel beszélt a hotelben?
 -Valami hoteles sráccal - vontam meg a vállam.
 -Ő biztos nem. Más valaki? Gondolkozz!
 -J-Hope volt ott még.
 -Volt valami összetűzésed neked vagy Kook-nak vele?
 -Volt - sápadtam el.
 -Megvan a bűnösünk - csettintett V. - Ezt nem ússza meg.
 -Baszdki - suttogtam lehajtott fejjel. Hirtelen. Minie lépett be a szobába.
 -Ti mit csináltok itt? - nézett felváltva kettőnkre.
 -Csak megkérdeztem hol vannak a többiek. De már megyek is - indultam kifelé. V-nek tátogtam egy ,,köszönömöt" , majd véglegesen elhagytam a helyiséget. Jungkook mindvégig szeretett engem. J-Hope fogta az egészet V-re. Nem tudtam miért tehette. Talán azt hitte hozzá fogok rohanni, miután összevesztünk. Ezért ajánlotta fel az autóban, hogy lakhatok nála. Ezért volt ott a hotelnél Jungkook-kal beszélgetni. Minden értelmetlen képdarab összeállt. V a csomagjaival hagyta el a házat, de előtte egy csókkal búcsúzott el nővéremtől. Aranyosak voltak.
 -Miénk a ház! - kiáltott Minie.
 -Most azt csinálhatunk, amit akarunk! Nincs szabály, semmi! - örvendeztem. - Egy valamit ki szeretnék próbálni.
 -Mit?
 -Jól ledobni az emeletről J-Hope párnáját - nevettem fel.
 -Ez most komoly? - nevetett ő is. - Ez nagyon nagy karrier húgi.
 -Hát, na - húztam magammal Hope szobája felé. Elvettük a két hófehér párnát , és a korláthoz rohantunk.
 -Most pedig dobd le! - ugráltam.
 -Hát, jó - vonta meg a vállát, majd jól ledobta a kelléket. A párna a szőnyegen landolt, majd az én dobásom következett. Megfogtam a párnát, és minden eddig felgyűlt dühöm iránta, a párnába vezettem le, majd hajítottam le, de nem a földön landolt, hanem egy ember kezében.
 -Szép dobás - biccentett. Ismerős volt a hangja, de arcát nem láttam, csak azután, miután elvette a tárgyat az arca elől. A hoteles srác volt. - Melyikőtök az a szerencsés Seung Rin?
 -Én - néztem rá lehervadt mosollyal.
 -Velem leszel két napig. Remélem nem lesz semmi összetűzésünk - tapsolt kettőt. Némán néztem rá. Eszembe jutott a szituációnk, mikor nem segített rajtam. Dühös voltam rá, ezért nem válaszoltam többet, csak néztem jelenetét.
 -Sziasztok - lépett be egy kockás ingű srác, majd felváltva nézett ránk. - Haver, ezek egyformák.
 -Mert ikrek te barom - lökte vállba a hoteles. - Tied a jobb oldali mutatott Minie-re.
 -Remek - csettintett egyet. Minie-vel csodálkozva néztünk össze, majd a két fiúra. Úgy viselkedtek, mintha jelen sem lettünk volna. Mi az, hogy a tiéd? Nem voltunk senki tulajdonában, ezért néztünk furcsán egymásra. Néma csendben voltunk, mégis tudtuk mit gondolt a másik abban a pillanatban.
 -Mit csináljunk velük? - szólt a szőke.
 -Azt sem tudják kik vagyunk, nyugodj már le! - röhögött a hoteles. Más megnevezést nem igen tudnék rá mondani, mivel még a nevét sem volt hajlandó elárulni. A levél tartalma pedig nem maradt meg a fejemben, ami arról tanúskodott, hogy nem igazán érdekelt. - Yoseob vagyok - nyújtotta nekem a kezét, miután felsétált a lépcsőn.
 -Seung Rin - szorítottam meg a kezét. - De Seu-nak szoktak nevezni.
 -Akkor, Seu - nézett zavarodottan
 -Neked csak Seung Rin - sütöttem el még egyszer poénomnak mondható szólásomat.
 -Jól mondta Kook, hogy makacs vagy - nevetett fel.
 -Éhes vagyok - szenvedett lent látványosan a másik.
 -Geon, te mindig éhes vagy! - fogta a fejét Yoseob. Úgy tűnt elég jó viszonyban voltak egymással. Viszont fény került a másik tag nevére. Valahonnan rendkívül ismerős volt, de nem tudtam megmondani honnan. Minie mindvégig szinte szótlanul ácsorgott mellettem, én sem tudtam mit mondani, mivel elég kellemetlenül éreztem magam. Hiányzott a BTS. Legszívesebben letagadtam volna előző gondolatom, de akkor is ez volt az igazság. Ami a legjobb az egészben, hogy aligha öt perce tartózkodhatott itt a két vendégünk.
 -Minie, segítenél főzni valami kaját? - nézett a nővéremre Geon. - V azt mondta ne hagyjalak egyedül.
 -Segítek - csillant fel a szeme, és egy pillanat múlva már a konyhában volt Geonnal. Engem valamiért sosem hozott lázba a főzés. Úgy gondolom egész rossz feleség leszek egyszer e téren. Már, ha egyszer kiszabadulok innen, ami talán nem fog bekövetkezni. Még mindig Yoseob mellett ácsorogtam némán. Nem kedveltem őt a hoteles eset miatt, és ez addig a napig sem változott. Bementem a régi szobámba, és az ágyra vágódva néztem a televíziót, otthagyva őt. Pár perc múlva mégis utánam jött.
 -Mit csináljunk? - huppant le az ágyra. Lelkesedése elég nagynak bizonyult, viszont az enyém kevésbé. Nem válaszoltam, csak őt néztem. Nem értette mi bajom, de nem is vártam el, hogy megértse. Egyszerűen azt szerettem volna, hogy hagyjon egyedül. Mióta Jungkook-kal  összevesztünk, nem voltam teljesen önmagam. Állandóan lehangolt állapotban voltam, keveset mosolyogtam, és ha egyedül voltam, mindig sírásra fakadtam. Csak egyedül szerettem volna szenvedni, mivel rájöttem arra, hogy tévedés volt ez az egész. Mindkettőnket átvertek. Ha nem történt volna meg, talán mindketten boldogak lehettünk volna együtt. Ezt a helyzetet pedig nem lehetett menteni. Mindent tönkretettünk egymás közt. - Miért nem válaszolsz? Mi a bajod Seu? - fürkészett.
 -Az, hogy egy szemétláda vagy! - ordítottam rá. Tágra nyílt szemekkel nézett rám.
 -Miért is?
 -Mert a hotelben mikor segítséget kértem, egyszerűen a képembe mondtál egy nemet. Nem emlékszel? Idézzem?
 -Most már mindent értek - túrt bele a hajába. - Ennek több oka is volt.
 -Hallgatlak. Végül is időnk az van - tártam szét a karjaim.
 -Jungkook jó barátom, neki is köszönhetem azt, hogy nem öltek meg.
 -Ezt hogy érted? - sápadtam el.
 -Volt egyszer egy ugyanilyen eset, én pedig elengedtem az illetőt. Ha V-n múlt volna, most nem lennék itt veled. Jungkook-nak köszönhetek mindent, mivel remek barátom. Cserébe ezért is vigyázok most rád - mutatott felém. Akkor esett le minden.
 -Sajnálom - ugrottam a nyakába. Meglepődött hirtelen jött cselekedetemtől, de lelkiismeret furdalásom volt.
 -Segítünk a nővéredéknek a konyhába? - kérdezte végül. - Úgy gondolom, Geon nem egy profi a főzés terén.
 -Menjünk - pattantam fel.
 -Ugye, tudod, hogy Jungkook mindennél jobban szeret téged? - nézett rám komolyan, én pedig lesütöttem a szemeim.
 -Menjünk...

 -Mi ez a jó illat? - szippantottam egyet a konyhában.
 -Palacsinta - mosolygott Minie a pult előtt állva. Geon pedig a tésztát próbálta kevergetni.
 -Az a kedvencem - csillant fel a szemem.
 -Tudom - nevetett. - Az enyém is.
 -Sok gumicukorral rajta.
 -És nutellával - bólogatott vadul.
 -Hogy lehet egy palacsintát gumicukorral enni? - fintorodott el Geon.
 -Majd megtudod - veregette meg a vállát a nővérem, a fiú kezében pedig megállt a fakanál.
 -Arról nem volt szó, hogy megmérgezhettek minket! - kavargatta tovább jókedvűen a tésztát. Seob mellettem ácsorgott, mindketten a konyhatündéreket néztük.
 -Miben segíthetünk? - ugráltam lelkesen a pult előtt.
 -Seu, te biztosan a konyhában szeretnél tevékenykedni? - nézett rám Minie meglepődötten.
 -Igen.
 -Ott az a tészta az asztalon. Nyújtsd ki. - mutatott az ebédlőasztal felé. - Azzal nem tudsz kárt tenni magadba. Remélem..
 -Éljen - csillant fel a szemem. Imádok segíteni. És rendkívül örültem annak, hogy a kedvem is a régi lett. Odasétáltam a kért tárgyhoz, magammal húzva Yoseob-ot.
 - Én gyúrom a tésztát, te öntöd a lisztet! - adtam ki a parancsot. Bólintott egyet, amivel azt próbálta közölni velem, hogy értette. Kiöntött egy maréknyi lisztet, elsimítottam a deszkán, és elkezdtem nyújtani a tésztát, inkább össze-vissza nyomogatni.
 -Rossz nézni, amit csinálsz! Kezdem érteni miért félt téged a nővéred egy gyúródeszkától - röhögött Seobie.
 -Akkor mutasd meg, hogyan kell - sértődtem meg. Leporolta a lisztet a kezéről, megállt mögöttem, és a kezemet átfogva segített nyújtani a nyers tésztát. Állát a vállamon pihentette, hogy lássa a kezemet. Hátulról nem láthatta, ám az arcom enyhe vöröses árnyalatot vett fel. Jobbra kaptam fejemet, és elkaptam Minie tekintetét. Mosolyogva bólintott egyet, azt sugallva, hogy aranyosak voltunk. Én is így gondoltam, de legbelül tudtam, hogy Jungkook még mindig szeretett engem. És az igazat megvallva, én is őt.
 -Így már kicsit elviselhetőbben néz ki - mondta rekedtes hangon.
 -Azért az enyém sem volt olyan katasztrofális - próbáltam menteni.
 -Csak nagyon - távolodott el tőlem, én pedig játékosan vállba ütöttem.
 -Mi lett azzal a hoteles sráccal? - kuncogtam.
 -Megismert egy különleges lányt - nézett mélyen a szemeimbe, én pedig zavaromba a földre kaptam a tekintetem.


3 megjegyzés:

  1. Jujjci*w*
    Örülök, hogy Seu rájött, hogy ez az egész félreértés volt kettőjük között, hiszen olyan aranyosak. Hope meg szégyelje magát, nem is értem ,hogy hogyan gondolhatta. :D De a lényeg, hogy remélhetőleg Seu és Kook között tisztázódik a helyzet :3
    Tetszett az a rész:
    -Jól ledobni az emeletről J-Hope párnáját - nevettem fel.
    Megérdemelte :"DD
    De persze még több rész is tetszett, de én talán ezt emelném ki:)
    Ja, és ha már Seu és Kook is cuki, akkor már Minie és V is cukik*w*
    Ahw...mindegyik páros cuki:"D
    De...palacsintát gumicukorral? Te beteg vagy<3 De nem baj..így szeretünk:D Nem tudom, hogy mi lesz a folytatás, de szerintem a két fiú lehet, hogy befog próbálkozni, valamelyik valamelyiknél:D De ez csak egy kis előrehaladás, mert kitudja, hogy a ti kis agyacskátok mit rejt :3
    Imádás van<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annyira imádom a kommentjeid:D<3 Ezért cserébe kapsz palacsintát gumicukorral. Már, ha nem a pocakomban fog landolni előtte:3 Örülök, hogy tetszett, és hogy már előre gondolkodsz:)

      Törlés
  2. Nagyon tetszett nagyon jo resz lett! Remelem Seu meg Kook hamar tisztazni fogjak a dolgokat, mert imadom oket.❤
    Hamar kovit!❤❤❤

    VálaszTörlés