12:Chapter

Shin Seung Rin szemszöge

 Minie elhagyta a szobát, én pedig továbbra is az ágyon ültem és magam elé bámultam.

 -Ennyire jóba lettél Suga-val? - mosolygott Jungkook keserűen, és lehuppant mellém az ágyra.

 -Csak barátok vagyunk - hangsúlyoztam a barát szócskát.

 -Remélem - sóhajtott. - Suga nagyon nyomulós típus. Csak féltelek, Seu.

 -Köszönöm, hogy ennyire figyelsz rám - mosolyodtam el halványan. Kook nem válaszolt, csak egy apró puszit nyomott a homlokomra.

 -Zuhanyozhatok? - szólaltam meg egy kis idő után.

 -Zuhanyozhatunk - bólintott. Nem éppen vele szerettem volna, de nem akartam ellenkezni, és magamra haragítani őt. Talán elrontottam volna mindent, én pedig nem akartam, mivel ebben a helyzetben legalább volt valaki, akire számíthattam. Talán Jungkook csak játszadozott velem, de ezt mind kedvesen tette, és jó volt érezni, hogy tartoztam valakihez. Lehet nem mondható annak, de abban a pillanatban, csak az az egy dolog hitette el velem, hogy minden rendben volt. Talán tényleg minden túlságosan is rendben volt...

 -Mit nézel ennyire? - nevetett Kook.

 -Csak téged - válaszoltam vállat vonva, és továbbra is lógattam a lábaim a pulton ülve, miközben jól kidolgozott felsőtestét bámultam. Becsuktam a szemeim és a fejemet a csempének döntöttem.

 -Akkor zuhanyzok egyedül - hallottam meg a hangját. Belül csak mosolyogtam, viszont alvást imitáltam és apróra nyitva a szemeim, őt bámultam, miközben zuhanyzott. Sosem láttam még ruha nélkül, ezért is voltam kicsit zavarban.

Miután végzett, kisétált a zuhany fülkéből és egy törülközőt tekerve dereka köré, felém sétált. Gyorsan lehunytam véglegesen is a szemeim, és vártam mit fog tenni. Felkapott a kezébe, mint valami menyasszonyt, és úgy vitt vissza a szobánkba, majd fektetett le az ágyba. Végül tényleg elálmosodtam, így hát megvártam míg lefekszik mellém, és hozzá simulva aludtam el. Két óra múlva idegesen mocorogtam, mert rendkívül pisilnem kellett.

 -Jungkook - böktem bele a vállába, de ő csak megfordult a másik oldalára.

 -Hogyne - mormogtam keresztbe tett kézzel. - Legalább a kulcsot add ide - beszéltem hozzá, de nem jött válasz. - Vagy ne - adtam fel. Felkeltem, és a sötétben a kulcsot próbáltam megkeresni. Kihúztam az összes fiókot, de egyikben sem találtam meg azt, amit kerestem. Elindultam az ágy felé, de megbotlottam Jungkook földre vetett ruhakupacában, és a földre borultam.

 -Jól vagyok! - tápászkodtam fel, de egy válasz sem jött. Miért gondoltam volna, hogy bárki is válaszolni fog, hajnalok hajnalán? Eléggé lesokkoltam volna akkor, ha valaki mégis visszaszólt volna az ajtó mögül, de szerencsémre ez nem következett be. Felmásztam az ágyra és az alvó Kook zsebébe nyúltam. Üres volt. Áthajoltam a másik oldalához és kihúztam a zsebéből a keresett tárgyat. Szívesen örültem volna sikeremnek, de annyira pisilnem kellett már, hogy az ajtóhoz rohantam. Csendben nyitottam ki, majd csuktam be. A fürdőig szinte lábujjhegyen osontam el. Miután kész voltam, ugyanilyen módon indultam meg a szoba felé, de megtorpantam, azt hiszem V szobája előtt. Mindenki aludt, én pedig

bárhova mehettem. Akár el is innen. V ajtaja nyitva volt, de senki sem mozdult meg, ezért gyorsan a lépcsőhöz siettem, mielőtt tényleg lebuktam volna. Lesétáltam, és a bejárathoz indultam meg, de megálltam a kanapé mellett. Valaki feküdt ott. Legszívesebben sikítottam volna ijedtemben, de inkább visszarohantam a szobámba. Egyszerűen féltem, hogy elkaptak volna kint, esetleg már bent. A másik ok pedig, hogy a nővérem nélkül nem tudtam volna elmenni. Úgy éreztem volna, hogy elhagytam a másik felem. Ami pedig igazán meglepett, hogy nem voltam képes elhagyni Jungkookot. Ő volt az első fiú az életemben, ezért ragaszkodtam hozzá. Bezártam az ajtót, és visszaraktam a kulcsot oda, ahonnan kivettem. Jungkook mellett feküdtem, eközben mindvégig őt néztem. Gondolkodásba estem: Miért vonzódok még akkor is hozzá, mikor fogságban tart? Mikor elrabolt? Hogy elzár a nővéremtől, és a külvilágtól? Eközben végig kedves és megértő? Annyi új, és megválaszolatlan kérdésem lett az itt töltött napok során. El kellett volna szöknöm, mégis annyira bosszantott, hogy cseppnyi megbánást sem éreztem ennek kapcsán.

★★★

Reggel arra keltem, hogy valaki mászkált. Mégpedig Jungkook.

 -Mit keresel? - nyöszörögtem.

 -A kulcsot - válaszolta nyugodtan. - Azt hiszem kénytelenek leszünk kettesben tölteni a napot, míg valaki nem nyitja ki az ajtót - tárta szét a karját. Én csak ijedten néztem rá, és nem hittem a fülemnek. Pontosan emlékeztem rá, hogy visszatettem a kulcsot a zsebébe. Féltem, hogy lebukok, ezért is sápadtam el, olyannyira, hogy Jungkook észre is vette.

 -Nyugi, Seu. Itt a kulcs, el ne ájulj itt! - ölelt át. Én csak nagyot sóhajtottam. Ezt megúsztam. - Igazából csak a fehér pólómat keresem - nevetett fel, majd felállt és tovább kutakodott a gardróbban.

 -Pssszt! Seu! - dugta be a fejét Minie.

 -Te mit csinálsz itt?! - rohantam oda hozzá.

 -Suga rám mászott az este, mert azt hitte te vagyok. Vigyázz vele, kérlek!

 -Rendben - suttogtam sietősen, mert féltem, hogy Jungkook bármikor kijöhetett tartózkodási helyéről.

 -Mi az? Miért vagy ilyen fura? - fürkészett a nővérem.

 -Itt van..

 -Ki?

 -Hát Jungkook, Minie!

 -És? - kérdezte kurtán.

 -Mindegy - legyintettem.

 -Szerintem is. Viszont nekem mennem kell, V úgy tudja, hogy a konyhába indultam - ölelt szorosan magához.

 -Majd még találkozunk - öleltem vissza, és becsuktam az ajtót.

 -Megölöm Suga-t! - sétált ki Kook. Én csak lesütött szemekkel álltam, az ajtónak dőlve, és cselekedeteit figyeltem.

 -Hagyd. Az én dolgom, nem akarom, hogy beleszólj.

 -Itt nem te parancsolsz, Seu - bólogatott kínos vigyorral a száján.

-Igazán? - húztam fel a szemöldököm. - Tudod, lehet, hogy elraboltál. De nem vagyok a tiéd!

 -Sajnálom, de legszívesebben megölném Suga-t - szorította ökölbe a kezeit. Ellöktem magam az ajtótól, megálltam a háta mögött, és állam a vállán pihentettem.

 -Te féltékeny vagy - kuncogtam.

 -Csak féltelek - mocorgott kelletlenül.

 -És féltékeny vagy - ismételtem meg, az előző kijelentésem. Elé sétáltam, száját nyitotta volna, hogy válaszoljon, inkább ellenkezzen, de én megcsókoltam. Ledöbbentette a hirtelen cselekedetem, de nem szólalt meg, csak visszacsókolt. Kezeim a nyakán kulcsoltam össze, lábaim felhúztam. Rajta csimpaszkodtam. Csókunk még mindig tartott, egyre szenvedélyesebbé, élvezetesebbé válva. Az ágy felé sétált, miközben még mindig nyakában lógtam. Az ágyra döntött, ő pedig fölém támaszkodva csókolgatott, majd a nyakamat kezdte szívni. Olyan jól éreztem magam, de ez a csodás érzés hamar el is illant, ugyanis RapMonster lépett be az ajtón.

 -Khm. Banda gyűlés V-nél - köhintett zavartan, és gyorsan kiment, inkább kirohant a helyiségből. Jungkook leszállt rólam, megigazította pólóját, és szerte álló haját.

 -Sajnálom - gördült le a szája.

 -Én is - dőltem el az ágyon, és a plafont néztem. - Viszont, miután visszajössz.. - csuklott el a hangom. - Folytathatjuk - nevettem el magam. Ezt én mondtam? Mi van veled, Seu? A kislány, akire folyton a nővére vigyázott? Az a félős kis lány? Rámászol egy fiúra? Mi van veled?

 -Akkor este - mosolyodott el, és kedvetlenül kiment,

az ajtót pedig bezárta. Felkászálódtam az ágyból, és a fiókban kezdtem el keresgélni, mikor a kezembe akadt egy tejszínhabos üveg. Undorodva visszadobtam, és csaptam vissza a fiókot. Rossz emlékek jutottak róla eszembe. Miért volt Jungkook-nál tejszínhab? Nem is gondolkodtam többet ezen. Jobb volt, ha nem tudtam bizonyos dolgokat. Tovább kezdtem keresgélni, míg meg nem találtam a tv kapcsolóját. Visszabotorkáltam az ágyhoz, és leültem. Bekapcsoltam a tv-t, majd az éppen menő műsort néztem. Az ajtó nyikorogva nyílt ki, én pedig odakaptam a fejem, és V-t pillantottam meg.

 -Csak annyit akartam mondani, hogy ne próbálj többet megszökni, mert nincs értelme - tért a lényegre. Nagyot nyeltem, és őt néztem szótlanul.

 -Ébren voltál? - kérdeztem félénken, de nem azt a választ kaptam, amire számítottam.

 -Mivel szeretem a nővéredet, nem mondom el Jungkook-nak. Pedig megérdemelnéd, hogy egy kis büntetésben legyen részed - itt megállt, és engem nézett, mintha várna valamire.

 -Te most azt várod, hogy bocsánatot kérjek, vagy azt, hogy köszönjem meg? - néztem rá értetlenül.

 -Mindkettőt - válaszolt, és az ajtó támlájának dőlt.

 -Sajnálom TaeHyung, és köszönöm, hogy köztünk marad a dolog - mondtam komolytalanul. Úgy éreztem magam, mint egy óvodás gyerek. Kínosan.

 -Jó kislány - biccentett, és becsukta maga után az ajtót. Továbbra is a televíziót bámultam, de nem nagyon foglalt le. Felálltam, és odasétáltam az ajtóhoz, majd lenyomtam a kilincset. Nyitva maradt. Az életben először igazán

hálás voltam V-nek valamiért. Ilyen sem lesz többet... A lépcső előtt álltam, és azon gondolkodtam, elmenjek-e, de hamar el is vetettem ezt a kérdést, mert eszembe jutottak az előző szavak, amik V szájából hangzottak el. Tehetetlenül sétáltam a folyosón, hogy mihez kezdjek, végül megállapodtam a zuhanyzásnál. Tegnap nem fürödtem, ideje lenne már változtatni a belőlem áradó illatokból. Lassú léptekkel haladtam a fürdő felé, ami V szobája mellett volt. Egyre jobban közeledtem felé, és a hangok is egyre csak erősödtek. Irányt váltottam, és V ajtaja előtt álltam meg. Az ajtó kis résnyire volt nyitva, így a hangok elég tisztán kihallatszottak. Látni nem láttam senkit, valószínűleg a szoba másik végében lehettek. Egy személy hangját hiányoltam. A nővéremét.

 -Mit akarsz V? - hallottam Suga hangját.

 -Ez lényegében csak rám és Kook-ra vonatkozik, de úgy vélem nektek is hallani kell.

 -Haver, térj már a lényegre! - idegeskedett Jimin.

 -Szóval - kezdett bele V, és egy csattanás szerű hallatszott fel. Gondolom tapsolt egyet. - A két lányról van szó..

 -Ki gondolta volna - mondta cinikusan Jin.

 -Elmondhatnám végre?! - emelt hangot. - Kösz - felelte egy kis hatásszünet után. - Szóval. A két lány, ahhoz képest, hogy elraboltuk őket, és hogy mi vagyunk a főnökök, kicsit más körülmények közt élnek, és viselkednek. Mi vagyunk a főnökök, félniük kéne, nem szerelmi szálakat fűzni! Értitek?

 -Akkor mi a faszért raboltattad el a csajt, ha nem is szereted?! - kiáltott rá Jimin.

 -Ki a főnök? - itt néma csend támadt. - Mondom, ki a kibaszott főnök?!

 -Te - felelték szinkronba.

 -Én is így gondoltam.

 -Ezzel arra akartál célozni, hogy félemlítsem meg Seu-t? - kérdezte Jungkook, nekem pedig görcsbe szorult a gyomrom a nevem hallatán.

 -Pontosan - csettintett V. - És ez mindkettőre vonatkozik. Én vagyok a főnök, és elvárom, hogy mindketten észben tartsák ezt! Világos?

 -Igen - mormogta Kook. Nekem ennyi elég volt. Elmentem a fürdőbe, és idegesen zártam be az ajtót. A kulcsot a pultra helyeztem, én pedig leültem az ajtó elé, és térdeim ölelve ültem szótlanul.Nem tudtam eldönteni, hogy csalódott vagy dühös voltam. Vegyes érzések kavarogtak bennem. Komolyan beleegyezett? És ilyen könnyedén tette ezt? Nem állt ki értünk? Értem? Kettőnkért? Egy perc elég volt ahhoz, hogy elássa magát a szememben. Jó mélyre. Pár perc múlva (ami talán egy órának tűnt), felálltam a földről, és levetettem ruháim. Előtörtek a könnyeim. Egyre sűrűbben törtek elő, szinte patakokban folytak. Értelmetlennek éreztem mindent, amit eddig felépítettem magam körül. Legszívesebben a nővérem nyakába borulnék, esetleg felkelnék, és mosolyogva pillantanék Jungkookra, miközben azon töprengnék, hogy egy rossz álom volt, és a valóságban minden rendben lenne. De az volt az igazság, hogy ez nem így volt. Semmi sem volt rendben. Az érzés, ami mindvévig a fejemben volt, könnyedén elszállt. Azt gondoltam valami egyetlen jó dolog volt abban, hogy elraboltak minket. De rájöttem, hogy egy sincs. Semmi!

Megengedtem a zuhanyt. A víz a csempén kopogott, mikor leért oda, megtörve a lehangoló csendet, ami a fürdőben uralkodott. Az ajtón valaki kopogtatott egyet, én pedig az ijedtségtől rezzentem meg. Nem foglalkoztam vele, mert a düh uralkodott rajtam, tovább zuhanyoztam.

 -Tudom, hogy bent vagy Seu! Gyere ki, most! - ütötte az ajtót Jungkook. Egy pillanatra az ajtó felé néztem, de nem éreztem sem félelmet, sem megbánást, így hát zuhanyoztam tovább. Nyugodtságom annak köszönhettem, hogy az ajtó zárva volt. Se ki, se be. Tévedtem. Kulcs csörgés hallatszott az ajtó másik feléről, így elöntött a nyugtalanság. Bazd meg.

 -Hogy a francba kerülsz ide?! - rontott be Kook, én pedig hátráltam, de a csempének ütköztem.

 -Nyitva maradt az aj-tó - dadogtam.

 -És ki engedte meg, hogy ide gyere?! - ragadta meg a csuklómat, és a csempének nyomott testével. Ruhája egyre csak ázott a víztől, ami még mindig folyt. Vízes fürtjei arcába hullottak, és azok mögül fürkészett engem. Dühös volt a tekintete. Sosem láttam dühösnek.

 -Hagyj Jungkook! Hazudtál nekem! Nem is tudod mennyit - zokogtam, és a földre hullottam. Elengedte a csuklóm, és leguggolt elém.

 -Miről beszélsz? - simította el az egyik rakoncátlan hajtincsem, de én ellöktem magamtól.

 -Ne játszd meg, hogy szeretsz! Ne játszadozz velem! Elérted, hogy féljek tőled, mit akarsz még?! Ölj meg a kibaszott életbe Jungkook! - kiabáltam sírva. Elzárta a vizet, és leült velem szembe.

 -Hallottad - mondta. Tudtam mire érti, de nem válaszoltam.

Egy pillanatra sem néztem rá, de ő állam feltolta, arra késztetve, hogy a szemébe nézzek. - Az eddigi érzéseim valósak voltak irántad. Hát nem érted, hogy szeretlek? - nézett komolyan a szemembe. Legszívesebben az arcába ordítottam volna, hogy ,,Nem értem te idióta!" de jobbnak éreztem hallgatni. Úgy is tettem. - Mit mondjak V-nek szerinted? Hogy nem teljesítem, amit kér? Nem én vagyok a főnök. Ha kirúgnak a bandából, én megyek, te maradsz. Ezt akarod? - húzta fel a szemöldökét.

 -Nem - ráztam meg a fejem.

 -Akkor elhiszed, hogy szeretlek? Vagy bizonyítsam be?

 -Elhiszem - facsartam ki magamból ezt az egy szót. Persze, hogy nem hittem el.

 -De egy dolgot meg kell ígérned, vagyis inkább tenned.

 -Mit?

 -Ha a fiúkkal vagyunk, úgy kell viselkedned, mintha félnél tőlem.

 -Szóval hazudjak..

 -Inkább színészkedésnek mondanám. És a nővéred előtt is.

 -Rendben - sóhajtottam egyet.

 -Mostmár értesz mindent?

 -Igen - válaszoltam röviden. Egy dolgot nem tudtam. Hogy tényleg szeret-e. - Csókolj meg! - szólaltam meg újra. Jungkook furcsán nézett rám, végül tette, amit kértem. Csókunk szenvedélyesre, és hosszúra sikeredett. Ez tudatta velem, hogy tényleg érzett irántam valamit. Miután elhúzódtunk egymástól, adott egy törülközőt, és visszakísért a szobába. Visszatért a hangulatom, a könnyeket mosoly váltotta fel. Próbáltam elfelejteni az eseményeket, mert mind tévesek voltak.

 -Még tartozol valamivel - harapdáltam a szám szélét elvörösödve, miközben az ágy szélén ültem, és kíváncsian

fürkésztem őt. Hitetlenül elmosolyodott, és felém indult. Felmásztam az ágyra, magammal húzva Jungkook-ot a pulcsija ujjával. Megszabadítottam vizes pulóverétől, ő pedig egy könnyed mozdulattal leszedte a testemet fedő törülközőt, és a földre hajította. Fordítottam helyzetünkön, felső testén támaszkodtam. Megcsókolt, én pedig elvesztettem egyensúlyom, és a hasára estem.

 -Még akkor is szeretlek, ha ilyen béna vagy - mosolyodott el.

 -Ezt most bóknak veszem - nevettem el magam, és újabb csókkal jutalmaztam meg.