07:Chapter

Shin Min Gi szemszöge

Egy szobában ébredtem. Egy ágyon feküdtem, betakarózva, a ruháim pedig a földön hevertek, széttépve. Iszonyatos fájdalmat éreztem kezeimben. Nem csoda, hiszen hozzá volt kötözve az ágyhoz. Mindenem nagyon fájt, a fejemről nem is beszélve. Hihetetlen, hogy pont velem és Seu-val történik meg ilyen. Ki tudja mit csinálhattak Seu-val is. Őt is megerőszakolták volna, mint engem? Nagyon elmerültem a gondolataimban, ám V ezt megszakította. Belépett az ajtón, becsukta, majd rám nézett.

-Jó reggelt - sétált oda, puszit nyomva az arcomra. Fürdeni volt, hiszen megcsapott az az erős férfi illat, törölközőbe volt, sötét hajából pedig csöpögtek a vízcseppek. Még így is tökéletes volt számomra, de egyben undorodtam is tőle.

-Neked is jó reggelt - válaszoltam egy kis szünet után V-nek. - Kaphatnék ruhát? - kérdeztem tőle, hiszen nagyon fáztam már. - És...eloldoznál?

-Máris - mondta, és már kötötte is ki a csomót.

-A ruhát mindjárt adom - sietett oda Tae Hyung a szekrényéhez. Gyorsan kinyitotta, majd matatni kezdett ruhái között. Kivett magának egy sötét pólót, nadrágot, és egy alsóneműt. Egy táskát adott nekem.

-Vedd fel! Addig kimegyek - utasított.

Kisietett a szobából, én pedig kiborítottam a táskát. Egy farmer volt benne, pulcsival és fehérneművel. Gyorsan felöltöztem és visszaültem az ágyra. Nem sokkal később kopogtatott V.

- Bejöhetek? Készen vagy? - hallottam Tae hangját az ajtó mögül.

- Igen, készen vagyok, bejöhetsz.

Belépett a szobába, én felálltam az ágyról, ő pedig megtorpant.

-Te iszonyatosan gyönyörű vagy. - mondta megdöbbenve, és odasétált hozzám. Elég közel álltunk egymáshoz, én pedig hátráltam tőle. Nem volt tovább út, így az ágyra estem, V pedig rám mászott.

-Nem bírom tovább. - mondta lihegve, nyakam csókolgatása közben.

-Hagyjál békén! Nem volt elég, hogy megerőszakoltál? Még most is? - kérdeztem, és toltam el magamtól V-t, de erősebb volt.

-Kuss! Különben rosszul végzed! - vigyorgott gúnyosan.

-Nem érdekel! Hagyjál már békén! - kiabáltam egyre hangosabban.

-Szóval nem adod fel. Hát jó. Maradj itt. Ha elmész, még rosszabbul jársz! - mondta, majd leszállt rólam, és kirohant a szobából, az ajtó pedig nagyot csapódott.

 - Ez nem igaz. Mit fog most velem csinálni? Hol van Seu? - több kérdés fordult meg a fejemben. Kezeim jobban sajogtak a fájdalomtól. Felültem az ágyon és csak vártam. Vártam, hogy mit fog velem csinálni V. Jobban félek tőle, mint ezelőtt. Annyira helyes de egyszerre félelmetes is. Az áruházban annyira aranyos volt Rap Monster-rel együtt, hogy az hihetetlen. A melltartósért meg majd még kapni fog, de majd később, ha végre elenged. Ami szerintem soha nem fog előfordulni. Elmerültem a sok gondolatban, nem is kicsit, ám V belépett az ajtón, én pedig 'felébredtem'. A kezében valami fénylett. Kés. Miért hozott kést? Ijedtemben felsikítottam.

-Minie! - hallottam Seu hangját az ajtó mögül, de nem jött be. Gondolom, Jungkook lefogta.

-Seu! - kiabáltam húgomnak.

-Kuss legyen már! - mondta Tae, és befogta a számat. - Ha jó kislány leszel, nem fogom szétvagdosni a tested ezzel a késsel - mutatta felém az eszközt. De ha rossz leszel, visszafeleselsz, vagy bármi, tudod mi lesz - mondta fenyegetően, és mosolygott egyet. Annyira féltem tőle, hogy megpofoztam. Kezem arcával találkozott, V pedig csak elfordult. Arca kiporosodott az ütéstől, én pedig csak figyeltem még így is tökéletes arcát. Letepert az ágyra majd a ruháimtól fosztott meg, és eldobta a szoba másik felére. Kezeimet újra kikötözte. Hasra fektetett.

-Én szeretlek V! - kiabáltam.

 -Ezzel kicsit elkéstél szívem.

Lemászott az ágyról nagy gyorsasággal, odasétált az asztalához, ahova a kést rakta le. Felvette, majd hátamat kezdte el vagdosni. Iszonyatosan fájt ahogyan a hátamat vágta.

 -Kérlek V hagyd abba! Bármit megteszek csak hagyd abba és engedj el! - kérleltem Tae Hyung-ot, a szemeim pedig könnyek lepték el. Abbahagyta kínzásomat, leszállt rólam és eloldozott.

-Maradj így - utasított, és odasietett az asztalához. Odaült mellém egy dobozzal a kezébe, majd a hátamat kezdte lekezelni.

-Készen vagy - szólt nekem.

-Miért csináltad ezt velem? - ültem fel az ágyon, V-vel szemben, és semmi sem fedte testem. Ezernyi megválaszolatlan kérdés kavargott a fejemben, de féltem V-től ezeket megkérdezni, így inkább hagytam a dolgot.

-Később mindent megtudsz, ígérem. És nagyon sajnálom de mérges voltam rád, nem is kicsit.

-Akkor sem kellett volna a hátamat vagdosni - adtam meg a választ, a szemeimből pedig még mindig csöpögtek a könnycseppek. V közelebb jött hozzám, majd betakart, hogy valami fedje a testem.

-Nagyon sajnálom - ölelt át szorosan  Tae Hyung. Miért csinálja ezt, hogy nekem még ilyenkor is tetszik, ha bánt? Miért ilyen furcsa, hogy egyszer kedves, egyszer meg meg akar ölni?