04:Chapter

 Shin Seung Rin szemszöge

Miután visszatértem a könyvesboltba, rá kellett jönnöm arra, hogy dolgozni mégsem olyan izgalmakkal teli foglalatosság, mint azt képzeltem. Az idő meleg volt, strandoláshoz vagy bármi ilyenfajta elfoglaltsághoz. Minden korombeli ki is használta ezt, én pedig egy könyvesboltban mászkáltam és segítettem ki a vásárlókat. Tudom, hogy ezt mind a Minie-vel való álmunk miatt tettük, de nem hiszem, hogy sokáig bírni fogom itt. A legjobb, hogy keményen négy órája tartózkodtunk itt. Sebaj...

 -Elnézést - bökte meg valaki a vállamat hátulról.

 -Mit segítsek? - válaszoltam unottan, miután megfordultam. Egy vékony alkatú, magasabb, barna hajú srác nézett engem, majd látva, hogy a válaszára várok, belekezdett.

 -Az idegen nyelvű részleget keresem - mondta zavarba. Elindultam a bolt jobb sarka felé, majd a hatalmas polcok közt kanyarogva rámutattam a kért témájú könyvek sokaságát rejtő polcsorokra. A fiú csak eldadogott egy ,,köszönöm"-öt és egyből ott is hagyva engem elment. Én csak tehetetlenül forgolódtam, hátha valaki segítségre szorulna, de mindenki tudva, mi merre található járta az üzletet. Igaz, sok vevő nem igen volt. Már vagy öt perce sétáltam a sorok között, mikor meguntam és az éppen velem szemben álló könyvespolc előtt toppantam meg. Fogalmam sem volt róla melyik részlegen lehettem, csak a könyveket pásztáztam. Kalandregények voltak. Több száz könyv lehetett a polcon, más-más témákkal megírva, mégis a világoskék színű nyerte el tetszésem. Közrejátszott, hogy imádom a kéket, ezért is választottam azt. Éppen kihúztam volna, hogy kezembe vegyem, amikor a másik oldalról is pont ezt próbálták tenni. Normális ember hagyta volna, hogy elvigye, de mivel én a makacsságomról vagyok híres, húzni kezdtem a könyvet, azzal a gondolattal, hogy én pillantottam meg előbb. Ezt a cselekedetet vívtuk nagyjából fél percig, mikor a másik fél hirtelen feladta és egyszerűen elengedte a könyvet. Mivel nekem még mindig a kezemben volt, az utolsó rántást követően hirtelen hátraestem és a földön kötöttem ki. Az említett tárgy a földön hevert, én pedig mellette feküdtem a fejemet fogva, amit a mögöttem lévő polcba ütöttem be. Gyors lépéseket hallottam, valaki közeledett felém, de nem nyitottam ki a szemem. Mindvégig csukva tartottam. A könnyeim is utat törtek maguknak. Rettenetesen fájt.

 -Úristen, sajnálom - hallottam meg egy srác hangját. Szemeim lassan kinyitottam és megpillantottam Őt. Mellettem guggolt, aggodalmas arcot vágott. A haja piros volt, vagy inkább vörös. Fekete dzsekiben volt, majd kezét nyújtotta én pedig megfogtam és felhúzott ülő pozícióba. Még mindig a fejemet fogtam, majd mikor válaszolni szerettem volna, megelőzött.

 -Jól vagy? Fáj a fejed?

 -Igen - néztem rá. - De nincs semmi gond.

 -A könnyeid nem erről tanúskodtak - túrt bele idegesen a hajába. Felállt, majd újra a kezét nyújtva felhúzott engem a földről. A fejem már nem fájt annyira, csak enyhén megszédültem.

 -Annyira sajnálom - nézett rám megint megbánt szemekkel. - Nem lenne kedved eljönni kávézni vagy fagyizni, bocsánatkérés képen?

 -Nincs semmi baj - válaszoltam, és megigazítottam a szerte álló hajamat. - Szívesen elmennék veled, de dolgoznom kell.

 -Semmi akadálya - mosolyodott el. - Mikor végzel?

 -Hatkor.

 -Akkor hatkor várlak a főbejáratnál.

 -Rendben - mosolyodtam el halványan. - De elárulnád a nevedet, kedves könyvhuzigáló? - kuncogtam.

 -Jungkook - nevette el magát. - Te is ugyanúgy küzdöttél a könyvért. Bevallom ilyen elszánt lánnyal még sosem találkoztam, aki képes volt több percig küzdeni egy könyvért, csak, hogy az övé lehessen. Akkor hatkor, Seung Rin.

 -Honnan tudod a nevem? - húztam fel a szemöldököm.

 -Ott van a kitűződön - mutatott az ingemen díszelgő tárgyra. Értem. Jungkook még egy bocsánatkérés után el is hagyta az üzletet, én pedig miután kisegítettem egy vevőt, felhívtam Minie-t.

 -Baj van? - szólt bele aggodalmas hangon Min Gi.

 -Először igen, aztán nem, aztán meg remek dolog történt!

 -Mondd már mi történt! Sose voltál még ennyire lelkes.

 -Szerintem mindig ilyen lelkes vagyok, amikor kellő távolságban vagyok a könyvesbolttól...

 -A lényeget Seu, a lényeget! Dolgoznom kell, és szerintem neked is.

 -Jó - sóhajtottam. - Megpillantottam egy könyvet, amit le akartam szedni a polcról, aztán valaki a túloldalról húzta és a végén elengedte, én pedig hátraestem. A másik fél pedig egy helyes srác volt, aki bocsánatkérés kép elhívott fagyizni, szóval ma egyedül kell hazamenned, én majd hazasétálok - daráltam le egyszerre.

 -Ez hirtelen sok volt. Akkor jól vagy?

 -Igen, ennyit akartam.

 -Úristen, este mondj el mindent - sipította a telefonba, én pedig megijedtem a hirtelen történt hangulatváltozástól. Az este tökéletes volt, mondhatni. Hatkor siettem a főbejárathoz, majd beleütközve Jungkook-ba, elindultunk a parkba. Két órát sétálhattunk. Sokat mesélt magáról, én is magamról és arról, hogy miért dolgozom nyáron, de azt nem mondtam el, hogy van egy ikertestvérem. Féltem, hogy a végén furcsállni fogja, hogy kettő van belőlem, ezért inkább úgy határoztam el, hogy a következő találkán elmondom. Már ha lesz még következő...

Este

 -Na és, elhívott még egy randira? - kérdezte Minie, aki az ágyamon ült velem szembe.
 -Nem - hervadt le a mosolyom. - És mi volt ez az egész sztori V-vel? Nem ordítottad le, azért amit eljátszott veled?

 -Még nem. Még... - tűnődött el. - Most már jó éjszakát - sétált az ajtóhoz Minie. - Holnap korán kelünk.

 -Tudom - nyomtam a fejemet a párnába. Miért ilyen nehéz és unalmas megdolgozni azért, amit szeretnék?