A busz hirtelen megállt a kellő megállóban és magammal
rántva Seu-t, leszálltunk a buszról. Nagyon izgultunk. Ma kezdtük az első
munkanapunkat. Én egy ruhaboltba fogok dolgozni. Mivel én nyitottam reggel, előbb
indultunk el otthonról, nehogy elkéssünk, egyből az első napon.
-Félek az első naptól - szólt idegesen Seu és a földet pásztázta.
-Nyugi, ebédidőben beszélünk, de most mennünk
kell - válaszoltam. Elköszöntünk egymástól, majd mindketten elindultunk pont az ellenkező irányba. A legjobb az egészben, hogy a könyvesbolt, ahol Seu dolgozott és a ruhabolt, ahol én, pontosan egymással szemben voltak, így könnyen találkozhattunk egymással, ami megnyugvást okozott mindkettőnk számára. Amint megnyitottam az üzletet és lepakoltam a táskám, megjöttek a
munkatársaim. Nagyon aranyosak voltak, hamar megismertem mindenkit és hamar be is fogadtak, minek következtében nagy kő esett le a szívemről. Nem is kezdődik olyan rosszul ez a nap... A vásárlók is megérkeztek. Arra is rájöttem, hogy rendkívül forgalmas egy hely, szóval munka az akadt bőven. Vásárlók sokasága kért tőlem segítséget, de mivel én nem nagyon ismertem még a boltot, hogy mi
hol található, a munkatársaim mondták, hogy üljek be inkább pénztárosnak, majd ők elvégzik
helyettem a segítséget. Később majd én is tudok segíteni a vevőknek. Így be is
ültem a pénztárgép elé. Lassan telt az idő,és a vásárlók száma is kevesebb lett. Megszerettem az új munkámat és a munkatársaimat is. Hirtelen telefonom
csörgésére lettem figyelmes, ami jelzett, hogy ebédidő van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése